október 2009
Szolgálati közlemény
Kedves menyasszonyok!
Ez a bejegyzés OFF lesz és csúnya. Előre is elnézést kérek a kitérőért. Nem szeretném, ha paranoiásnak néznétek, ezért először csak beillesztenék ide egy levélrészletet:
„Nagyon köszönöm a tájékoztatást, az ajánlatban szereplő információt megrágtuk, majd néhány nap gondolkodás után oda jutottunk, hogy a mi fotósra szánt keretünket sajnos túllépi az az összeg, amely az általunk elképzelt időtartamra, utazással, szállással a Ti áraitok alapján adódna.
Még egyszer köszönöm a segítséged és sok, kedvetekre való párt kívánok a jövőben. 🙂
Üdvözlettel:
itt van az aláírás
Ui: Időközben sikerült belebotlanunk egy fotósba, aki a Tiétekéhez igen hasonló stílusban fényképez. Mint később kiderült a Te egyik tanítványod, úgyhogy ha őt választjuk, elmodhatjuk, hogy – rajta keresztül – kicsit Ti is részt vesztek majd a mi esküvőnkön.”
Az természetesen kellemetlen, ha a kölcsönös szimpátia ellenére anyagi okok miatt nem jön létre együttműködés, de ezzel megtanultam együttélni. Korábbi bejegyzésemben már szó volt arról, hogy az sem baj, ha fotósok az általunk kitaposott ösvényen próbálnak bejutni a csalitosba. De az már nem tetszik, hogy olyanok adják ki magukat tanítványomnak, akik nem azok. Tanítani ugyanis hallatlan felelősséget jelent, mert a tanítvány munkája a mestert is minősíti.
Éppen ezért ünnepélyesen kijelentem, hogy jelenleg csak egy valódi tanítvány, Szegedi Zsuzsi személyéért és munkájáért vállalok kezességet. (Ő pedig már van annyira jó nászriporter, hogy eszébe sem jutna a mi hátunkon ülve eladni magát)
A többiek hazudnak, az átadott anyaguknak pedig semmi köze ahhoz, amit mi képviselünk.
Ezúton is köszönöm a kedves menyasszonynak az információt.
Gondolatok egy workshop kapcsán
Október 20-22 közt, jó messze a zajos fővárostól, összegyűlt egy tucat jobbnál jobb fotográfus a Pillana(r)t – Magyar Esküvőfotós Szövetség tagjai és pártolótagjai közül, hogy a 2009. évi szezon lezárásaként élvezzék egymás társaságát, fotózzanak és társalogjanak a jövőről.
A szövetség ugyan szakmai alapon nyugszik, de az elmúlt két évben messze továbbfejlődött az eredetileg megálmodott kereteken. Anno a legszebb álmomban sem reméltem, hogy barátságok fognak kialakulni közöttünk, kapcsok, amelyek egyelőre csak erősödni látszanak. Azt hiszem, hogy minden tag és pártolótag tökéletesen tisztában van azzal, hogy ennek a csapatnak a létezése is rendkívüli és szokatlan tény a féltékenységgel, ármánnyal, kapzsisággal átszőtt szakmánkban. Így aztán az a helyzet állt elő, hogy bár több flancos címet kaptam már életemben ill. tag is voltam/vagyok jópár szervezetben, mégis erre a csapatra vagyok a legbüszkébb.
Nem tudom elég hálásan megköszönni a pécsi különítményünknek (Juhász Balázsnak és Gyarmati Csabának), hogy lehetővé tették ezt a találkozást. Külön mondok köszönetet Busa Béla videós barátunknak (www.eskuvoszerviz.hu), aki videóra dokumentálta ámokfutásunkat. Adósaitok vagyunk, skacok.
(A fenti fotók egy része Monától származik. Aki kitalálja, melyek, az vendégem egy bambira)
Irrelevancia
Örök kedvenceim az olyan oldalak, ahol a legolcsóbb „szakembert” gombnyomásra lehet kiválasztani, vagy egy lendülettel akár ötszáz ajánlattevőtől is árat lehet bekérni. Ezek szolgáltatást keresőket és kínálókat hoznak össze (naná, hogy a szolgáltatókat megfejve).
A módszer a következő: menyasszony/vőlegény felmegy a weboldalra, pár sorban leírja azt, amit szeretne, köremil kiugrik az összes regisztrált szolgáltatónak, azok némi készpénzért hozzájutnak az ajánlatkérő címéhez, onnan egyenesben megy az egész.
Három éve regisztráltam egy ilyen szaknévsorban. Jöttek is az ajánlatkérések rendesen, néhány levelet el is küldtem lelkesen, naná (hogy feleslegesen). Aztán a harmadik napon kaptam egy újabb ajánlatkérést:
„ Eljegyzési fotókat szeretnénk, három óra időtartam, 50 db papírkép… stb.” majd ugyanebben az üzenetben (nem a potenciális megrendelőtől, hanem a közvetítőtől): ‘képzett henteseket keresünk külföldi munkavégzésre„.
Tényleg, sikerült már valakinek normális üzletet kötnie ilyen szaknévsoron keresztül?
Idegen vizeken
Ritkán vállalok nem emberekről szóló munkát. A mai nap kivétel volt. Nem bántam meg. Katt a fotóra, hangszórót be.
A fotók nem műszaki igényességgel készültek és nem helyettesítik a korrekt épületfotókat. A célom az volt, hogy átadjak valamit abból a melegségből és otthon-érzésből, amit a ház ad a lakóinak. A tervező (ő látható az utolsó képen) nevét és telefonszámát csak jó pénzért árulom el.