Esküvői fotós, esküvői fotók, esküvői fotózás a Nászriporterektől
Esküvői fotós, esküvői fotózás Magyarországon és bárhol a világon

január 2010

Lelkem van, önérzetem (..és nem szégyenlem)

Az elmúlt hetekben több teljesen személytelen árajánlatkérést láttam, olyanokat is,  amelyek nyilvánvalóan körlevélként, szinte formanyomtatvány mintájára készültek. A legtöbb megszólítás nélkül érkezik,  sokuk kezdődik így: „Tisztelt Cím” , de kolléganőt szólítottak már „Tisztelt Uram!”-nak és „Kedves Béla!”-nak is.

A válaszolás előtt komoly dilemmáim vannak. Ilyenkor  joggal felmerülhetnek bennem az alábbi kérdések:

Az ajánlatkérő ismeri-e egyáltalán a munkáimat? Kikkel kell versenyeznem a kegyeiért? Érdemes-e ajánlatot küldenem, ha a megrendelő nem engem, csak egy tetszőleges fotóst akar, akit meg tud fizetni?  Érti-e megrendelő, hogy a minőségi esküvői fotó nem egyszerű árucikk, amelyet kilóra és darabra mérnek? Tudja-e, hogy egyáltalán nem biztos, én vagyok számára a megfelelő? Érzi-e, hogy a fotós és alanya valamiféle spirituális szállal kapcsolódnak egymáshoz, amikor egy jó fénykép készül?

Számtalan kérdésem volna ahhoz, aki azt hiszi, esküvői fotóst fogadni egyszerű gazdasági kérdés.  Legelőször azonban arra volnék kiváncsi, hogy a fogorvosát, neadjisten a nőgyógyászát  is így, kérdőív alapján, személytelenül választotta?

Nálam (és persze sok más kollégánál is) a fotózás feltétlen bizalom és kölcsönös szimpátia kérdése. A közhiedelemmel ellentétben lassan vége már azoknak az időknek, amikor a fotós az ingyenvacsoráért kattintgat a lagzi napján. A szakmában immár nemzetközi szinten is elismert, komoly értékek születnek, amelyek gyakran megérdemlik a „művészi” jelzőt. A párok egyre növekvő tábora ismeri fel, ha hozzájuk méltó végeredményt akarnak, akkor a jó szakember kiválasztását életre szóló választásként kell kezelniük, nem egyszerű  piaci bevásárlásként.

Én magam is így vélem, ezért sajnos nem érzek extra motivációt olyankor,  amikor a páros első leveléből üvölt, hogy fogalmuk sincs arról, ki vagyok, nem ismerik a fotóim és nem tudják azt, mit tartok fontosnak a munkám során. Szárnyakat kapok azonban, ha érzem, hogy nem egy megfizethető fotóst, hanem engem választottak a képeim, a személyiségem vagy éppen a rigolyáim miatt. Olyankor minden áldozatra hajlandó vagyok a menyasszonyért, ami egyenesen a kiváló végeredményhez vezet.

Biztosan nem vagyok egyedül….

A fotósok nem szentek (avagy szezoneleji túlélőcsomag menyasszonyoknak)

Elkezdődött az esküvői szezonra való felkészülés hajrája, eljött a fotográfus kiválasztásának ideje. A választék óriási, több ezren próbálnak szerencsét a piacon, minden évben százak morzsolódnak le és újak lépnek a helyükbe.  A feladat egyszerűnek látszik, az internet telis-tele van esküvői fényképészek oldalaival. Ha valakinek tetszenek a képei és megfizethetőek az árai, akkor a lefoglalózásával  minden elintézettnek tűnik. ..

De mégis, miért hallani annyi elégedetlen menyasszonyról? Miért készíttetnek velünk portfóliókat olyanok, akiknek már elkészült az esküvői fotósorozatuk?

Nos, a válasz igen egyszerű. Rengeteg buktatóval találkozni, amelyek egy része a fotós és a menyasszony elégtelen kommunikációja, mások pedig szimplán a fényképész etikátlan viselkedése miatt merülnek fel.

Nézzük, milyen csalódások érhetik a gyanútlan menyasszonyt:

  1. Lemondás:  a fotós vállalja a munkát, majd egy anyagilag kedvezőbb ajánlat esetén lemondja. Ez a veszély különösen azoknál merül fel, akik először nem teljes napra szerződtek.  Ha az esküvőig alig maradt idő, ez roppant kellemetlen tud lenni. Orvosság: szerződés, foglaló.
  2. Zsákbamacska-deffektus: ez a leggyakoribb probléma, a fotós nem azt a szintet nyújtja, ami a honlapja alapján elvárható lett volna.  Minél kevesebb anyag található egy honlapon, ennek annál nagyobb a valószínűsége. Viszonylag könnyű néhány jobban sikerült fotóval üzletet szerezni, stabilan szállítani a jó minőséget azonban igen nehéz. Mire kiderül a turpisság, addigra már késő. Orvosság: teljes esküvői sorozat, egy-egy esküvőről készített album bekérése, próbafotóztatás.
  3. Alteregó-effektus: jónevű fotósok személyesen mennek el a találkozóra, személyesen szerződnek, majd segédet küldenek maguk helyett az esküvőre, teljes munkadíjért. A turpisság legtöbbször már az esküvőn derül ki, amikor késő bármit tenni. Orvosság: szerződés, a fotós személyének rögzítése, szankciók rögzítése.
  4. Trükközés a darabszámokkal: ez általános jelenség. A fotós az ajánlatában magas darabszámokat ígér, majd a leszállításkor kiderül, hogy a fotók egy része szinte teljesen egyforma, szimpla sorozatfelvétel, értéktelen vacak. Néhány fotósnál az ugyanabból az alapfotóból készített színes, fekete-fehér, barnított és effektelt fotók többnek számítanak. Szerintem ez szimpla csalás, ezek egy fotó különféle változatai. Orvosság: szerződés, megfelelő kommunikáció, az elvárások ismertetése a szerződéskötés előtt.
  5. Trükközés a végtermékkkel, felbontással, beetetés: ez a legelterjedtebb trükk az olcsó ajánlatoknál. Az esküvő után derül ki, hogy az ötven-hatvanezres, ‘papírkép+összes kép CD-n’ mögött mi is van.  Néhány, a lehetséges trükkök közül:
    1. A papírképek mellé a fotós kisfelbontású nézőképeket mellékel, amelyek még képernyőn sem élvezhetőek, csupán az utánrendelések serkentésére jók. A papírképeket drágán, a teljes felbontású állományokat még drágábban lehet megkapni.
    2. A digitális állományok vízjelezettek, nyomtatásra korlátozottan alkalmasak.
    3. Az átadott digitális állományok nyersek, retusálatlanok, kidolgozatlanok, csúnyák, minőségük messze elmarad a honlapon látható demóanyagokétól.

Orvosság: szerződés, a részletek precíz leírásával.


Akármilyen is legyen, mindegyik trükk végcélja az, hogy a végszámla jelentősen meghaladja az eredeti ajánlat összegét. A különbség egészen extrém lehet, 50-60e Ft-os ajánlatból így könnyedén lehet 200-250e Ft.

Sikerült már valakinek egymillióért új BMW-t hazavinnie autószalonból? Szerintem nem.  Ugye azt sem hiszi el nekem senki, ha azt mondom, hogy kétszázalékos kamatra kaptam hitelt? Nem hát, és jól teszik. Az esküvőfotózásban ugyanígy sincsenek csodák. A fotósok profitra törekszenek, ez a világ legtermészetesebb dolga. Az esküvők rendszeres fotózásához és színvonalas végtermékek előállításához igen sok munkaidőre (egy tízórás fotózásnál további hatvan-nyolcvan munkaórára), sokmilliós technikai háttérre, autóra és drágán megszerezhető tudásra van szükség.  Az irreálisan olcsó, ötven-hatvanezres (per 800- 1000 db fotó) bombaajánlatok mögött ezért többnyire van valami, ami miatt a fotósnak megéri azt kiadni. Vagy esküvőre nem való, olcsó technikával dolgozik, vagy nem végzi el az utómunkát, vagy a termék nem az, amit ígér, vagy a végszámla mégsem annyi lesz, amennyire szerződött.  (Persze vannak kivételek, pl. a kezdő, portfóliójukat építő kollégák, akik kezdetben nem tudnak annyit kérni, amennyit a munkájuk ér, de ez már más kérdés). Bárhogy is legyen, nem a fotós fizet rá a végén, hanem te, kedves megrendelő. Ezért azt javaslom, légy tudatos és tájékozott vásárló, járj a dolgok végére!