Nem vagyunk egyformák, kinek fontosabbak a fotók, kinek kevésbé. Természetesen elég sokan vannak olyanok, akik csupán az esküvőjük néhány részletét szeretnék lefényképeztetni. Ez néhány esetben alig haladja meg a 3-4 órás időtartamot.

Hozzánk is futnak be ilyen ajánlatkérések, némelyikük  komoly fejtörést tud okozni. Nézzük csak, miért:

Tegyük fel, hogy az ajánlatkérés szabad időpontra esik, de az esküvő napjáig még több hét, esetleg hónap van hátra. A kérdés kézenfekvő: vállaljam-e a biztosnak tűnő, de rövid küldetést, vagy kockáztassak és reménykedjem egy sokkal hosszabb, jobban fizető és szakmailag nagyobb kihívást jelentő teljes napos (10-12 órás) megbízás beérkezésében? A probléma - bár igencsak gyakorlati, zsebre menő kérdést feszeget - szigorúan matematikai jellegű, valószínűségi feladat a következő paraméterekkel:

1. A fotós keresettsége: a keresett fotóst nagyobb valószínűséggel kötik le
2. A fotós korábbi (pozitív/negatív) tapasztalatai: akinek korábban nem keltek el szombatjai, az inkább biztosra fog menni.
3. A fotós árai a mindenkori  átlagárakhoz képest: a drágább fotós nehezebben talál megfelelő ügyfelet.
4. A dátumig rendelkezésre álló idő: minél kisebb rendelkezésre álló idő, annál kisebb a valószínűsége a sikeres üzletkötésnek.

Nem kísérlem meg egzakt matematikai összefüggéssel leírni a szituációt. (Bár sorsszerűnek is nevezhető, hogy bő húsz évvel ezelőtt egy tudományos munkám éppen a hiányos bemeneti adatok alapján végrehajtott döntéshozatal természetével foglalkozott - ugye milyen csúnyán hangzik?)

Inkább arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy az aki csupán néhány órás időtartamra keres fotóst, a következő problémával találkozik:

Minél messzebb van az esküvője időpontja,  annál nehezebben talál jónevű, jó képességű, elismert fotográfust magának. (Vegyük észre, hogy ez éppenséggel pont fordítva van, mint a teljes napra szóló megbízatásoknál, ahol minél előbb keres valaki fotóst, annál könnyebb a dolga).

Az ok egyszerű, ez utóbbiak magasabb kockázatviselési hajlandósággal, önbizalommal rendelkeznek, ergo a kicsi, de biztos bevétel helyett a magasabb kockázattal járó kivárási stratégiát választják. Még néhány tényező van, amelyek távol tartják a keresettebb kollégákat az ilyen feladatoktól: a rövid küldetések nem eredményeznek teljes, a teljes esküvőn átívelő, kerek történetet mutató anyagot, ergo nem használhatóak a portfólióban. Rövid idő alatt kicsi továbbá annak a valószínűsége, hogy bensőséges kapcsolat alakuljon ki fotós és megbízója közt. A  tapasztaltabb kollégák  legtöbbje családos, ezért legtöbben inkább a párjukkal és gyerekeikkel töltik az időt, mintsem néhány órányi elfoglaltság miatt feláldozzák az amúgy sem nagy számban meglévő pihenőnapjaikat.

Mit tegyen tehát egy leányzó, ha mégis 3-4 órára keres fényképészt?

A tanácsom: várjon az esküvője előtti utolsó néhány hétig. Ekkorra a legtöbb fotósnál csökken a kockázatvállalási kedv és a leendő ügyfél már nem csak az alsókategóriás fotósok közül válogathat. Mi történik akkor, ha a jobbak elfogytak vagy nem állnak kötélnek? Hát, semmi különös, középkategóriás vagy az alatti fotósból rengeteg van, ilyeneket az utolsó pillanatban is könnyű találni.