Ha az ember évente több tucat esküvőt fényképez (ha jól számoltam, akkor tavaly 67 sorozatot készítettem) és elég régóta van a pályán, akkor rá fog jönni, hogy hosszú távon nem csak a műszaki ismereteken, a kreatív fantázián vagy a munkabíráson múlik az, hogyan alakul a további sorsa.  A legfontosabb a motiváció fenntartása, a kiégés elkerülése. Ha az ember nem vigyáz, akkor azt veszi észre, hogy egyik képe olyan mint a másik, elkezd jól bevált sémák mentén dolgozni. Igen, egy ideig így is lehet valaki jónevű esküvőfotós, de hosszú távon semmiképpen nem lehet versenyben maradni. Először is, az ember megszűnik játékos, kísérletező lény lenni, elveszti az alapvető örömöt, amit ez a gyönyörű szakma adhat.  Szerintem ilyenkor jobb hiján a pénzkeresés, az egzisztencia fenntartása lép előre az első helyre, ami alkotást elősegítő mozgatórugónak bizony igencsak gyengécske.

Szóval a fő kérdés az, mi az, ami frissen tart, ami kedvet ad, ami mozgathat egy esküvőfotóst?

Az évek során rájöttem, hogy nincs csodarecept, ami mindenkinek jó lehet. Inkább őszintén leírom mi az ami engem működtet, hátha másoknak is hasznára válik.

Szeretet
Fotóink kevés kivétellel olyan embereket vezetnek hozzánk, akiket könnyű szeretni.  Már az interjúk során jó velük órákat beszélgetni és a találkozók után általában jóleső érzés marad utánuk: de jó lesz velük együtt tölteni egy napot. Ez az érzés az idők során - a levelezés, telefonbeszélgetések során csak erősödik. A szezon kezdetekor aztán alig várom a velük való találkozást.

Intellektuális kihívás
Az esküvőfotózás nem statikus szakma.  A hazai piac sem befogadó/felhasználói oldalról, sem pedig a szolgáltatói oldalról nem elég fejlett ahhoz, hogy kihívást jelentsen egy gondolkodó, tudatos fotográfusnak. Ilyen szempontból engem a hazai piac egyáltalán nem érdekel, ellenben örökös kihívást jelent a nemzetközi trendek felismerése, az ötletek és technikák beépítése a mindennapi gyakorlatba.  A szakma néhány éve jelentős változásokon megy keresztül és ennek feldolgozása nagy falat. Ez persze nem olyan véresen komoly dolog, mint aminek tűnik, a hangsúly inkább a nyitott elmével való kísérletezésen, játszadozáson van..

Megfelelni vágyás, felelősség
Az ugyibár evidens, hogy az ember az ügyfeleinek meg szeretne felelni, erről nem is beszélek. Van itt azonban egy másik dolog. Ha az ember nem egyedül dolgozik, hanem társsal, akkor nagyon komoly felelőssége van. Meg kell felelnie egy másik fotós elvárásainak. Ha az ember olyan erős társat választ, mint én, akkor azzal a lécet magasra teszi és igencsak iparkodni kell, hogy le ne verje.  Motivációnak az sem kutya.

Kételyek
Ez talán a legfontosabb. Nagyon régóta fényképezem és bár képzettséget szereztem ezirányban (is), önmagam szemében sohasem voltam fotográfus, hanem inkább mérnök. Nagyon sok más dolog érdekel és rengeteg mindennel foglalkoztam/foglalkozom, ezért a fotográfiában mindig kívülállónak éreztem magam. Nagyon érdekes és néha felfoghatatlan számomra az, hogy fotókat tudok kitalálni és elkészíteni, amelyek másoknak is tetszenek.  Talán éppen ezért, és mert az ízlésem is állandóan változik, rengeteg a kételyem önmagammal és a munkámmal kapcsolatban. Ez a legfontosabb ami űz előre és nem hagy egy helyben nyugodni. Jobbat, szebbet és mindig mást szeretnék, többet adni holnap, mint amire ma képes vagyok.

3 Comments
  1. 2009. március 15. vasárnap -

    Számomra is a kételyek állnak az előtérben, de hosszú idő óta inkább csak gondot és fejtörést okoznak nekem, mert nem úgy tekintettem rájuk, mint a motiváció forrására. Úgy látszik ez az írás is jókor "talált meg". Köszönöm!

  2. 2009. március 31. kedd -

    Köszönöm, hogy leírtad ezeket a gondolatokat. Valamelyik nap hívtak fotózni egy esküvőre, de nem is ismerem a párt, ezért nem is válaszoltam még. Nem szeretek olyanokat fotózni, akiket nem ismerek. Ez az írás felnyitotta a szemem, hogy mi a fontos. Találkozni kell velük, és ha tudom szeretni őket, csak akkor készülhetnek elfogadható képek. A ti munkátok lenyűgözött, néha hol azt érzem, hogy abbahagyom, mert én nem vagyok jó, hol pedig motivál, hogy igen, lehet ilyet is. Azt hiszem, még nem hagyom abba... :)

  3. 2009. március 31. kedd -

    Kár is volna..

Leave a Comment