Esküvői fotós, esküvői fotók, esküvői fotózás a Nászriporterektől
Esküvői fotós, esküvői fotózás Magyarországon és bárhol a világon

Les ‘Uncomparables’ (az Összehasonlító találkozása az Összehasonlíthatatlanokkal)

Már írtam egy korábbi bejegyzésemben a vásárlók egyik őstípusáról. Most legyen szó egy másikról, az Összehasonlító Elemzőről. Arról az -operációkutatásban jártas – műszaki/közgazdasági vénájú fickóról, aki élete nagy napja közeledtével úgy dönt, hogy kiválasztja a legoptimálisabb prémium kategóriájú esküvőfotóst.

Előző vásárlónkhoz képest ő pontosan tudja mit akar: prémium kategóriájú szolgáltatót. Az optimálisat. Szisztematikusan végzi a dolgát. Hosszú levelet ír, amelyben akkurátusan bemutatkozik, majd minden részletre kitérő ajánlatot kér. Helyszínek, időpontok, események, kért termékek, oldalszámok, albumfajták. Levelet ír rengeteg fotósnak, akik mind válaszolnak lelkiismeretesen. Emberünk táblát készít a paraméterekkel, először exceleset, majd kétfázisú szimplexet, súlyoz, mérlegel, oszt-szoroz, albumméreteket hasonlít össze, útiköltségeket és óradíjakat kalkulál. Jobbik esetben elkezd derengeni neki, hogy az egyes kategóriákban az árak közt alig van különbség, mer’ ugye nincs új a nap alatt, a fotósok azonos költségszinten dolgoznak, a profitot sem srófolhatják az égbe..

Kedves emberünk azonban nem is sejti. az ideális fotós nem feltétlenül egyben a leggazdaságosabb megoldás is, hanem lehet annál olcsóbb vagy drágább. A fotó ugyanis nem attól jó, hogy költséghatékony, hanem egyszerűen csak jó vagy rossz.  Ráadásul léteznek ideális és csapnivaló ügyfél-fotós együttállások, olyanok is amelyek gazdaságosak, és olyanok is, amelyek nem.

Ez a műfaj az élvonalbeliek számára elsősorban nem a honoráriumról, hanem a szenvedélyről, a szeretetről, az alázatról és az önmagukkal való állandó küzdelemről szól. Azért küzdenek, hogy a sokszázadik esküvő után se fásuljanak el, kreatívak és pozitívak maradjanak – mindezt érted teszik, kedves megrendelő.  Ezért, ha jót akarsz magadnak és a kedvesednek, akkor tedd félre az elemző énedet és az excel tábládat, ugyanúgy, ahogy félretetted, amikor házasságra adtad a fejed.

A prémium kategóriában már nem képeket kapsz, hanem különböző személyiségeket, akik a fényképezőgépek mögött állnak. Ők nem tömegcikkek, mindegyik egyedi, sorszámozott példány,  a fotóikról beazonosíthatóak.  Náluk már nem működnek a rációk. Egyszerűen nézd a munkáikat és hallgass a szívedre! Válaszd azt, akinek a képeiért ért rajongani tudsz és meglátod, nem fogsz csalódni.

Comments (5):

  1. Redl-Nagy Zoltán

    2010. március 5. péntek at 07:40

    Ezt megint sikerült igen jól összefoglalnod, mondhatnám tökéletesen, azt hiszem jó néhány hasonló TESCOS gondolkodásu exceles érdeklödőnek belinkelem majd.

  2. Tomi

    2010. március 5. péntek at 11:52

    …És akkor még ott van a személyes találkozó, ahol kiderülhet, hogy a fotós is képes e rajongani a párért (akár excell fejű akár nem)…

  3. admin

    2010. március 5. péntek at 12:30

    Na jah, ez a rajongás ideális esetben kölcsönös.

  4. zsommand

    2010. március 8. hétfő at 18:17

    Hi!

    Nagyon jó poszt, csak egy kérdésem lenne, nem tudtok egy olyan fotóst, aki minimálisan is tiszteli az ügyfeleit akiktől a pénzt kapja, illetve az őrült giccsen kívül valami eredetit is belevisz a fényképeibe?

    Előre is köszi.

  5. admin

    2010. március 8. hétfő at 18:38

    Jó a kérdés! Rengeteg olyan fotós van, aki tiszteli az ügyfeleket, de éppenséggel nem azért, mert a pénzt kapják tőlük. Aki a pénzért tisztel másokat, azt úgy hívják: SZOLGA. Én például azért IS szoktam, mert megnézik a giccses képeim, mielőtt ajánlatot kérnek tőlem (vagy az eszükért, humorukért, az elért sikereikért meg az emberségükért). Az emberfotós kiszolgáltatott helyzetben van, hiszen kirakja a képeit a webre, vállalva azt amire képes. Ebben a helyzetben bárki, aki arrafelé téved és olyan kedve van, belerúghat, mint egy kóborkutyába. Ezért aztán kifejezetten hálás szoktam lenni, ha emberszámba vesznek és nem osztályzandó krumpliként kezelnek. Tudod, a fotóst a FOTÓI és nem az ÁRAI teszik egyéniséggé, és amikor nyilvánvaló, hogy csupán ezért kérnek tőlem (és még kéttucat jobbnál jobb kollégától) árajánlatot, mert statisztikai adatra van szükség egy jó vaskos kis excel-táblába, akkor az a legkevesebb, hogy az ember kiírja magából az elkeseredettségét. A giccs meg igencsak relatív. Vannak ál-entellektüell fazonok, akiknek a vizuális etalon egy iPhone-t a kezében tartó Madonna, vagy gerjednek a neonáci japán bigékre, de mégsem nevezem őket kreténnek, csak azért, mert eredetinek hiszik magukat attól, hogy a blogjukban (naná, hogy unalmukban) xart lapátolnak össze mindenfelől. Ha nem tudnak festeni, fényképezni, írni, akkor nekik tényleg csak mások piszkának összegereblyézése és a fanyalgás marad. Fotózásban is vannak ilyenek. Ők azok, akik mindenhez értenek, kijárnak minden iskolát, elmennek minden kiállításra, kívülről fújnak minden könyvet és le tudnak kritizálni minden fotóst, akit csak megnevezel. Van rá idejük, mert egyet nem csinálnak: életükben egy normális képet. Ők a Grumpy-k. Számukra is van hely a nap alatt.

    Szivi

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.