Esküvői fotós, esküvői fotók, esküvői fotózás a Nászriporterektől
Esküvői fotós, esküvői fotózás Magyarországon és bárhol a világon

A technikán túl..

Mostanában kezdtem el látogatni egy szakmai fórumot, ahol esküvőfotózással foglalkozó fotográfusok osztják meg egymással a szakmai ismereteiket. Rengeteg szó esik felszerelésről, világításról, helyszínekről, szokásokról, igen sok tanácsot olvashatnak a kezdők és haladók és ez nagyon jó. A fórum azonban megmutatja a hazai esküvőfotózás legnagyobb baját, nevezetesen azt, hogy a fotográfusok legtöbbje számára az esküvőfotózás elsősorban megoldásra váró műszaki feladat. A topic címe is ez “Technika és használata” – “Esküvőfotózás”.

Nem találkoztam azonban olyan fórummal, amely a technikán túlmutató kérdésekkel foglalkozna. Sehol nem esik szó arról, hogyan lehet kiválasztani azt a döntő tizedmásodpercet, amely egy nagyszerű elkapott pillanatot eredményez? Mi az ismérve a jól elkapott pillanatnak? Hogyan készülhet fel a fotográfus ezekre a tizedmásodpercekre? Hogyan lehet érzelmeket közvetíteni, ahelyett, hogy csupán arcokat fényképeznénk? Ezen tudás nélkül a fotográfusok túlnyomó része továbbra is üres képeket fog szállítani, ahogy eddig is.

Nem foglalkozik senki ilyen alapvető kérdésekkel:

1. Milyen mentális problémákkal kell megküzdenie egy esküvői fotósnak, ha minden hónapban 4-6-8 esküvőt kell fényképeznie? Hogyan lehet új kihívásokat találni, mit kell tennünk, hogy elkerüljük a kiégést? Melyek azok az intő jelek, amelyek rá kell hogy ébresszék a fotóst arra, rossz irányba halad a pályája, tennie kell valamit, hogy ne egyforma, lélektelen képeket gyártson?

2. Ha észrevette a fotós, hogy szakmai hullámvölgybe került, milyen módon küzdheti le a problémát?

3. Hogyan építheti fel egy esküvőfotós a karrierjét? Mit kell tennie ahhoz, hogy sikeressé váljon? Melyek a legfontosabb mérföldkövek a pályáján? Kire számíthat és mitől kell ódzkodnia? Milyen hibákat követhet el?

Ezek, és az ezekhez hasonló kérdések sokkal fontosabbak, mint a vakuzással kapcsolatos információk. A technikai tudást nagyon hamar meg lehet szerezni. A fenti kérdésekre adott válaszok azonban évtizedes kihatással bírnak egy fotós életére és elhanyagolásuk véget vethet akár a legígéretesebb karriereknek is.

Félek attól, hogy sok kolléga nem értené meg a fenti gondolatokat, így ezeket egyelőre megtartom magamnak és neked, kedves naplóm.

Comments (10):

  1. sadri78

    2008. március 23. vasárnap at 20:49

    “a fotográfusok legtöbbje számára az esküvőfotózás elsősorban megoldásra váró műszaki feladat”

    Ez szerintem is elég nagy baj. Ugye az alapokat megtanítják az iskolában, tanfolyamon, stb…, de LÁTNI hol tanítanak? Az vagy jön belülről, vagy megette a fene az egészet. Én sem szeretem a semmitmondó képeket, és próbálok arra törekedni, minnél kevesebb ilyet gyártsak.

    Az általad feltett kérdéseket konkrétan nem tudnám megválaszolni, szerintem a jó kép készítéséhez adottság kell. Hiába magyarázod valakinek egy felvételtechnikailag jó fotóról, hogy az miért nem jó, ha az illető nem látja a különbséget.

    Egyébként én szívesen olvasnék köbbet a témáról, szerintem jó felvetés volna.

  2. Szücs János

    2008. március 24. hétfő at 16:07

    És mindezek tudatában már azon sem csodálkozik senki, hogy a minél olcsóbb és könnyebben elérhető technika birtokában egyre többen “váltják ki az ipart” és lesz belőlük egyik pillanatról a másikra fotós. Ennek a hihetetlen nagy technikai fejlődének ez a legnagyobb átka. Aprópénzért lehet hozzájutni olyan minőséghez, amiről évekkel ezelőtt még álmodni sem mertek az “amatőrök”.

    Egy időben gyakran olvasgattam fotós fórumakat, de ahogy te is írod, elakadtak a “milyenszépnagyvakumésobejketívemvan” kérdéskörnél. A közszemlére tett képekről pedig sütött, hogy a fényképezőgép tulajdonosa még életében nem lapozott át egyetlen szakkönyvet sem.

    Nézni már tudnak, de látni? … meg se próbálnak. Ez itt a legnagyobb baj. 🙁

  3. Váradi Tamás

    2008. március 25. kedd at 14:48

    “Nem foglalkozik senki ilyen alapvető kérdésekkel”
    ez a bajom nekem is. Folyamatosan olvasom a fórumokat, de nem szólok bele- egyszerűen unom, hogy állandóan felvételkészítési tanácsokat kérnek. Sajna ebből látszik, hogy az “esküvőifotósság” még nagyon gyerekcipőben jár. Ha már elterjedt volna a köztudatban, hogy ez egy létező szakma, akkor inkább ezek a kérédsek fetődnének fel. De ezt még ki kell várni… És vonatkozik ez a kedves menyasszonyok szemléletére is… (egy kicsit szélmalomharcnak tűnt a múltkori vitád a menyasszonyokkal a weddings fórumon – de sok sikert hozzá, láttam nem adtad fel:))

  4. admin

    2008. március 25. kedd at 15:02

    Ezek az évek az átmenet évei. Tavaly tudatosodott bennem, hogy senki nem tapossa ki az utat, ha mi nem látunk hozzá. Ezért a szövetség és ezért vívom a szélmalomharcot. Remélem hamarosan elegen leszünk ahhoz, hogy komoly változások következzenek be. Számomra már az is biztató jel, hogy egyre-másra jelennek meg a kollégák új, igényesebb weblapjai. Meggyőződésem, hogy minőségi változások előtt állunk.

  5. Millok Tamás

    2008. március 25. kedd at 15:08

    A szög feje. Szerintem a 3. pont a legkeményebb. Kevesen ismerik fel, hogy ez ugyan úgy egy business, mint egy üzletlánc, vagy bármelyik gyártó, szolgáltató cég. Sok helyen, főleg külföldön lehet ehhez kapcsolódó tanácsokat olvasni. Mint azt tapasztalom az indulás is nehéz.
    A hullámvölgyre jó megoldás lehet, ha mást is fényképez az ember. A különböző témák frissítőleg hatnak. Keverheti a tapasztalatokat a különböző munkák során.
    Én jól szórakozom azokon, akik a felszerelés fontosságát, milyenségét vitatják miközben az csak egy eszköz, mint az ásó, vagy a lapát. Persze könnyeb feltörni az utat légkalapáccsal, mit csákánnyal. Mindegyik fgépnek megvan az előnye és hátránya, de aki kezeli sokkal fontosabb.
    Nem a méret a lényeg, bár tudom nagy hatással van az emberekre egy hatalmas fgép, még nagyobb objektívekkel, de ezért nem veszek 400-as telét, ha nincs rá szükségem…és pénzem.

  6. Daróczi Csaba

    2008. március 25. kedd at 20:41

    Jó a felvetés. Vannak olyan típusú emberek, akik a technika megszállotjai, és mindent a képminőség oltárán áldoznak. Még az analóg korszakban hatalmas lupékkal vizslatták a diákat, ami természetesen soha nem volt elég éles, és évente cserélték a felszerlésüket emiatt. Most a képzaj, a CA, és mittudomén mik vannak előtérben. Nos ezek közül az emberek közül egyet ismerek, aki tudott is normális képeket csinálni. Hm, közben egy LGT szöveg jutott eszembe..(Nem adom fel)
    “Amíg fénylett a kertben az autód
    Az enyém többször szétesett
    Mert üldözte a végtelent”
    Szóval én is inkább csinálom a képeket. Ha jól emlékszem Frans Lanting mondta, hogy bármilyen zajos, vignettáló (stb) kép jobb, mint az el nem készült kép.
    A mentális dolgokkal kapcsolatban. A fotózás számomra egy folyamatos problémamegoldás. Szerintem ha a jó fotós képes megoldani a pusztán szakmai problémáit, az képessé teszi őt arra is, hogy a fotós karrier más területén jelentkező problémákat kezelje. Hiszen a kulcsszó a kreativitás. Akkor is arra van szükségem, ha egy új képi ötletet akarok kidolgozni, akkor is, ha a gépem mindenféle hibaüzeneteket ír ki, és akkor is, ha el kell adnom magam.
    Kicsit lehet, hogy sarkosan, és kategórikusan fogalmaztam, és valószínűleg lehetne finomítani, és másként is gondolni egyes részeit, de szerintem nagyvonalakban ez a lényeg.

  7. admin

    2008. március 25. kedd at 21:23

    Azt hiszem -mint sok másban- ebben is nagyjából egyetértünk. Én biztosan nem vagyok mérvadó, de számomra is a kreativítás a kulcszó. Amíg vannak vágyaim hogy meghökkentőt, szokatlant találjak ki és amíg visz a tűz, hogy minden menyasszonyomnak legyen olyan sorozata, amilyen senki másnak nincsen, addig van remény. Ha azt veszem észre, hogy üres fejjel, ötlettelenül megyek oda egy esküvőre, akkor azt hiszem ideje lesz befejezni és valami más elfoglaltság után nézni. Addig azonban még sokezer, a fejemben már meglévő képet szeretnék megcsinálni 🙂

  8. McMaster

    2008. június 22. vasárnap at 13:27

    Más oldalról szemlélve a problémát, Látásmód. Kérdés, lehet-e ezt tanítani? Amikor először láttalak fotózni, kb. az első 10 másodpercben kiderült számomra, hogy itt valami nagyon minőségi jön létre; a mozgásod, a helyezkedésed, ahogy a környezetet figyeled… Vajon tanítható-e vagy legalább ráragadhat-e valakire? (Én pl. nagyon szeretnék sokkal magasabb szinten fotózni, de egyre kevésbé hiszem, hogy ez úgy tanulható, mint a matemaika.) Márpedig ebben az esetben nem várható, hogy az 50e-es laikus botcsinálta kattogtató belátható időn belül felfejlődik.
    Nem is beszélve arról, hogy tényleg alig van “látásmód-irodalom”, max. az elkészült fotók nézegetésével lehet valamennyire fejlődni. Lehet?
    Én abban reménykedek, hogy idővel a minőség iránti igény nőni fog, amint az általatok készített képeket egyre szélesebb körben megismerik, és így megtisztul a piac az oda nem való elemektől. Kitartás nektek!

  9. Bogi

    2009. november 29. vasárnap at 02:54

    Az igaz, hogy a technika nem minden, de azért nem elhanyagolható. Láttam már fotóst a polgármesteri hivatalból kijönni, és a csoportkép felé terelni a népet egyszál kompakt! géppel. Ezt azért mégis túlzásnak éreztem. Bár az is igaz, hogy drága kütyüket venni, mert jól néz ki, és jó nagy, és nem használja ki az emberfia, csak az imidzs miatt kell, az is túlzás.
    Laikus szemek észre sem veszik, hogy KIT vagy L-es optikát, legógépet vagy komoly fémvázas eszközt használsz, mármint ami a végeredményt illeti. A leendő kliensek pedig a saját szemükre hagyatkoznak… Ezt egyedül azért érzem negatívnak, mert ha hasonló stíusú fotósok között vacillálnak, és A fotós x összegért dolgozik, B fotós pedig x+y-ért, nem fogják észrevenni, hogy az a plusz y összeg azért van, mert sokkal-sokkal jobb, megbízhatóbb, profibb és emiatt persze drágább az adott fotós felszerelése.
    Egyébként szerintem nem normális az a fotós, aki pusztán az imidzs miatt súlyos kilókkal többet cipel magán. Fogyókúrának és állóképesség-javításnak biztos jó 🙂

  10. Zsolt

    2017. augusztus 17. csütörtök at 20:29

    Sziasztok. A technika fontos, de leginkább abban, hogy maga a technika ne korlátozza a lehetőségeket. Szóval megkerülhetetlen téma.
    De a pillanat elkapása már nem tanítható. Nem is egyértelmű. Ha sikerül ráhangolódni a párra, akkor van rá esély. Mivel apró jelekből kell “megérezni” a közelgő pillanatot. Különben elszáll mire reagálna a fotós.
    És itt válaszolhatunk is a feltett kérdésre. Ha ez már nem megy akkor rossz irányba haladunk. Kiégtünk vagy nem is érdekel a dolog.
    Persze lehetnek párok akikkel a várakozás ellenére sem sikerül ezt a kapcsolatot felépíteni, és ha ez rendszeressé válik át kell gondolni, hogy akarom-e ezt tovább csinálni.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.