Esküvői fotós, esküvői fotók, esküvői fotózás a Nászriporterektől
Esküvői fotós, esküvői fotózás Magyarországon és bárhol a világon

Kiszolgálni mindenáron? (Akaratról, szárnyalásról, (gy)alázatról)

Az esküvőfotós szakma rohamos fejlődésnek indult.  A kollégák keresik a helyüket, a stílusukat, eszközöket és technikákat. Egyre több a vita arról, mi az esküvőfotósok feladata az alakulóban lévő új piacon. Nemrég a szakma egyik  ismert hazai alakjától megkérdezték, mit csinálna, ha kifizetnék a munkadíját, és arra kérnék, hogy üljön le egy sarokba, semmit nem csinálva. Ő azt válaszolta: leülnék.

esküvői fotó, esküvői fotózás, esküvőfotó, esküvőfotós, esküvői fotós

A történetet meghallva rájöttem, komoly szakadék húzódik a múltat képviselő és a jövőt kereső kollégák közt. A múlt arról szólt, hogy az esküvőfotósnak egyetlen dolga van, kiszolgálni az ügyfeleket. Le kell fényképeznie , ahogy a helyszínekhez közeli parkban kikandikál a fa mögül és összedugja a buksiját a párjával majd később bevonul, gyűrűt húznak a kezére,  kimondja az igent, elhajítja a csokrot, eszik-iszik-mulat. Ezt szokták meg a megrendelők is, mert ezt látták a piacon, nem gondolva arra, hogy másképpen is lehet. Mivel nem a menyasszonyok feladata, hogy bármit is kitaláljanak, a fotósok évtizedekig ugyanazokat az idióta sémákat fotózták, nem gondolkodva, egymást másolva. Ha valaki kitalálta, hogy a vőlegény féltérden csókol kezet a menyasszonynak, vagy hátulról belecuppant a nyakába, akkor két hónap múlva mindenki ugyanazokat a fotókat nyomta.  A szakma infantilis gépezetté vált, megújulásra képtelen módon, a langyos vízben, kényelmesen. Nem sokat változtatott a helyzeten, hogy voltak olyanok, akik ezeket a jól bevált sémákat megtanulták szép fényben, jó technikával, elegánsabb csomagolásban lenyomni a vevők torkán, persze igen nagy sikerrel. A dolog lényege azonban ugyanaz maradt, különösebb innováció vagy neadjisten’ művészi ambíciók nélküli protokollfotózás, lélektelen sémákban kielégítve a tömegigényeket. Vannak olyanok, akik önmagukat fotográfusként deklarálva büszkén vallják, hogy számukra a megrendelő kiszolgálása és a tiszteletdíj azok, ami fontosak.

esküvői fotó, esküvői fotózás, esküvőfotó, esküvőfotós, esküvői fotós

Én ezt nem fogadom el. Azért nem, mert a mesterség alapjait kérdőjelezi meg. A fotós feladata, hogy újabb és újabb fotókat találjon ki,  egyszerűen kötelessége, hogy szárnyaljon a képzelete és víziói legyenek. A fotós kísérletezzen,  legyen akarata és céljai. Ha ezek a célok vállalhatók és szimpatikusak, akkor lesz munkája bőven, meg fogják találni azok az ügyfelek, akik ugyanazt akarják, amit ő. Lesznek nagy találkozásai olyanokkal, mint ő maga és olyan fotókat készíthet, amelyeket mindig is szeretett volna. Az a legfontosabb, hogy pontosan deklarálja, mit és hogyan szeret fényképezni. Ez a deklaráció nem más, mint a portfólió és a fotósnak kutyakötelessége, hogy azt a szintet hozza a megrendelőnek, amit abban mutatott.

De vajon mi lesz annak a fotósnak a sorsa, akinek csakis az a célja, hogy a megrendelő kedvébe járjon? Hány olyan munkája lesz, amiben örömét leli? Minden ötödik? Minden tizedik? Hány megrendelőt csap be azzal, hogy gyűlöli azt, amit csináltatnak vele? Mi marad így a  lelkéből?  Mi marad belőle tíz év alatt? A választ csak elképzelni tudom.

esküvői fotó, esküvői fotózás, esküvőfotó, esküvőfotós, esküvői fotós

Az esküvői fotó véleményem szerint az okos, ésszerű kompromisszumok műfaja. Természetesen vannak elvárt kötelező elemek , hiszen a szertartásokat meg kell örökíteni, a rokonokat , barátokat le kell fényképezni.   Ezen felül azonban rengeteg a kreatív lehetőség és a jövő szerintem idehaza is a szárnyaló képzeletű, fotóikat a saját kedvük szerint készítő fiataloké. Az idő pedig úgyis megmutatja, kinek a víziói eladhatóak.  A piacképesek messze juthatnak, a többiek elbuknak és abbahagyják, mert nem lesz munkájuk.  Az lesz majd a szép világ…