Az esküvőfotós szakma rohamos fejlődésnek indult.  A kollégák keresik a helyüket, a stílusukat, eszközöket és technikákat. Egyre több a vita arról, mi az esküvőfotósok feladata az alakulóban lévő új piacon. Nemrég a szakma egyik  ismert hazai alakjától megkérdezték, mit csinálna, ha kifizetnék a munkadíját, és arra kérnék, hogy üljön le egy sarokba, semmit nem csinálva. Ő azt válaszolta: leülnék.

esküvői fotó, esküvői fotózás, esküvőfotó, esküvőfotós, esküvői fotós

A történetet meghallva rájöttem, komoly szakadék húzódik a múltat képviselő és a jövőt kereső kollégák közt. A múlt arról szólt, hogy az esküvőfotósnak egyetlen dolga van, kiszolgálni az ügyfeleket. Le kell fényképeznie , ahogy a helyszínekhez közeli parkban kikandikál a fa mögül és összedugja a buksiját a párjával majd később bevonul, gyűrűt húznak a kezére,  kimondja az igent, elhajítja a csokrot, eszik-iszik-mulat. Ezt szokták meg a megrendelők is, mert ezt látták a piacon, nem gondolva arra, hogy másképpen is lehet. Mivel nem a menyasszonyok feladata, hogy bármit is kitaláljanak, a fotósok évtizedekig ugyanazokat az idióta sémákat fotózták, nem gondolkodva, egymást másolva. Ha valaki kitalálta, hogy a vőlegény féltérden csókol kezet a menyasszonynak, vagy hátulról belecuppant a nyakába, akkor két hónap múlva mindenki ugyanazokat a fotókat nyomta.  A szakma infantilis gépezetté vált, megújulásra képtelen módon, a langyos vízben, kényelmesen. Nem sokat változtatott a helyzeten, hogy voltak olyanok, akik ezeket a jól bevált sémákat megtanulták szép fényben, jó technikával, elegánsabb csomagolásban lenyomni a vevők torkán, persze igen nagy sikerrel. A dolog lényege azonban ugyanaz maradt, különösebb innováció vagy neadjisten' művészi ambíciók nélküli protokollfotózás, lélektelen sémákban kielégítve a tömegigényeket. Vannak olyanok, akik önmagukat fotográfusként deklarálva büszkén vallják, hogy számukra a megrendelő kiszolgálása és a tiszteletdíj azok, ami fontosak.

esküvői fotó, esküvői fotózás, esküvőfotó, esküvőfotós, esküvői fotós

Én ezt nem fogadom el. Azért nem, mert a mesterség alapjait kérdőjelezi meg. A fotós feladata, hogy újabb és újabb fotókat találjon ki,  egyszerűen kötelessége, hogy szárnyaljon a képzelete és víziói legyenek. A fotós kísérletezzen,  legyen akarata és céljai. Ha ezek a célok vállalhatók és szimpatikusak, akkor lesz munkája bőven, meg fogják találni azok az ügyfelek, akik ugyanazt akarják, amit ő. Lesznek nagy találkozásai olyanokkal, mint ő maga és olyan fotókat készíthet, amelyeket mindig is szeretett volna. Az a legfontosabb, hogy pontosan deklarálja, mit és hogyan szeret fényképezni. Ez a deklaráció nem más, mint a portfólió és a fotósnak kutyakötelessége, hogy azt a szintet hozza a megrendelőnek, amit abban mutatott.

De vajon mi lesz annak a fotósnak a sorsa, akinek csakis az a célja, hogy a megrendelő kedvébe járjon? Hány olyan munkája lesz, amiben örömét leli? Minden ötödik? Minden tizedik? Hány megrendelőt csap be azzal, hogy gyűlöli azt, amit csináltatnak vele? Mi marad így a  lelkéből?  Mi marad belőle tíz év alatt? A választ csak elképzelni tudom.

esküvői fotó, esküvői fotózás, esküvőfotó, esküvőfotós, esküvői fotós

Az esküvői fotó véleményem szerint az okos, ésszerű kompromisszumok műfaja. Természetesen vannak elvárt kötelező elemek , hiszen a szertartásokat meg kell örökíteni, a rokonokat , barátokat le kell fényképezni.   Ezen felül azonban rengeteg a kreatív lehetőség és a jövő szerintem idehaza is a szárnyaló képzeletű, fotóikat a saját kedvük szerint készítő fiataloké. Az idő pedig úgyis megmutatja, kinek a víziói eladhatóak.  A piacképesek messze juthatnak, a többiek elbuknak és abbahagyják, mert nem lesz munkájuk.  Az lesz majd a szép világ...

6 Comments
  1. mangorosa
    2009. június 19. péntek -

    Kedves Csaba, én úgy látom, hogy az igény teremti a piacot erre is, és arra is (sajnos). Annak idején én nagy büszkeséggel mutogattam a képeinket a kollégaimnak, akik azt kérdezték, hogy: jó, jó és hol vannak a beállított fotók? No comment... Én magam is megdöbbenek mostanában (vettem egy gépet és ezzel kapcsolatban látogatok fotós oldalakat), hogy ebben az "iparágban" mit lehet eladni, amikor más témákban rengeteg jó kép készül (anyagi érdek nélkül). A traktor(?) és a konténer egyébként nálam mindent visz:)

  2. Millok t
    2009. június 20. szombat -

    Kiváncsi vagyok hányan esnek Neked emiatt újra, de egyre inkább egyetértek veled (ahogy mondtam korábban) a kölcsönös kiválasztás megrendelő és szolgáltató között, mert akkor mindenkinek öröm a munka és a végeredmény is. Ennek a hiányában a legkisebb mozdulat, szó, vagy tekintet is félreértést, elégedetlenséget okozhat, ami feszültségre adhat okot akkor, amikor arra igazán nincs szükség/idő, és én legalábbis nehezen teszem túl magam az ilyeneken. Képes vagyok napokkal később is ilyenen rágódni. Nem lehet mindenkinek megfelelni, csak szeretném jól érezni magam a bőrömben.

  3. Szita Márton
    2009. június 21. vasárnap -

    Ennek a gondolatmenetnek minden szavával egyetértek. Viszont azt meg kell jegyeznem, hogy Magyarországon, a vizuális kultúra hiánya miatt, a megrendelők többsége nem foglakozik vele, hogy ki mennyire teszi ki a lelkét és dolgozik tiszta szívből. Az anyagiak dominálnak.Ha olcsó, de belesz@rom a fotós, akkor is jó lesz, mert a nylon albumba jók azok a képek is. Egyre inkább szűkül az a réteg, aki ad arra, hogy a fotóssal milyen kapcsolatba kerül és nézi az emberi oldalát. Nekünk is naponta meg kell küzdenünk az olyan "fotósokkal", akik másodállásként, csupán a pénzért, lelketlenül végzik a munkájukat. Mondanom sem kell, hogy minden hétvégéjük foglalt és ami a legelszomorítóbb, hogy az egekig magasztalják őket a megrendelők. Mivel minden relatív, ezért gyakran felteszem magamnak a kérdést. Lehet, hogy én csinálom rosszul?

  4. Pufancska
    2009. június 21. vasárnap -

    Fényképezés mellett videózom is (melyik a nagyobb szerelem, nem tudom eldönteni). Egyszer mondtam a házasodni vágyóknak, hogy készítsünk egy kis videót a lagzi előtt egy héttel, persze mondtam, hogy azt ingyen csinálom a végeredmény kedvéért. Az elkészült videó nagy sikert aratott, de csak a fiatalok körében, mert a másik generációnak hiányoztak a régi dolgok. Szóval nehéz újítani is ezért én már mondtam vissza nem egy munkát, mert nem hagytak kibontakozni. Na igen, én nem ebből élek és ezért megtehetem, hogy vagy úgy csinálom ahogyan én akarom, vagy nem csinálom.

  5. 2009. július 8. szerda -

    Marci! "az egekig magasztalják őket a megrendelők." Akkor nem értem mi a problémád velük, hiszen amit csinálnak, valószínű jól csinálják. Csak másképp mint te.

  6. admin
    2009. július 8. szerda -

    A bejegyzésem éppen arról szólt, hogy egy fotósnak a megélhetésen és a megrendelőnek való megfelelésen felül lehetnek egyéb ambíciói is. Ez emelheti felül az "iparos" szintjén. Azt pedig ismét csak ismételni tudom: egy esküvői fotós ne vonjon le komoly szakmai következtetéseket abból, hogy a képei tetszenek a megrendelőknek. Ez lehet kellemes, hízelgő, anyagilag kifizetődő, de rossz esetben súlyos önértékelési zavarokhoz vezethet. Ha arra vagy kíváncsi, szakmailag milyen vagy, akkor az a legjobb, hogy a fotóid megméreted szakmai zsűri előtt. A legeslegjobb, ha ezt külföldön teszed.

Leave a Comment