Az oktatás szerepéről

Kanadában élő  kollégánk, S. András által tartott kétnapos tanfolyam valószínűleg jónéhányak szemét felnyitotta azzal kapcsolatban, melyek az igazán fontos kérdések az esküvőfotózásban. Több mint egy éve vetettem fel a kérdést ebben a blogban, miszerint sokan túlságosan sok jelentőséget tulajdonítanak a technikai kérdéseknek. Bár rengeteg helyen leírtam már, meglepő, milyen kevés szó esik arról, hogy a kulcs nem a technikai eszközökben, hanem a fotós személyiségében van.  Sokak számára keserű lesz szembesülniük azzal, hogy bizony nem erre a pályára valók, mert ugyan fotográfusként látni is csak keveseknek adatik meg, de ezek közül is csak töredékük alkalmas az esküvőfotózás magas színvonalon való művelésére, mivel ehhez megfelelő lelkialkat is szükséges. Végtelenül leegyszerűsítve: a vezető esküvőfotósok egyszerűen jó srácok(bocs lányok), akik iránt a menyasszony könnyen érez feltétlen bizalmat. Igen, a jó fotó titka – a tudáson kívül- nem a drága cucc, hanem a kölcsönös bizalom. Az a fotós, aki képes arra, hogy néhány perc alatt felépítse a bizalmi légkört maga és az ügyfél közt, az kerül olyan pozícióba, hogy megfelelő anyagokat készítsen. Bizony, ez is a mesterség része, azonban csak bizonyos határok közt tanulható meg és – valljuk be- a profit szaga által körbelengett vadkapitalista hazai esküvőfotós világ nem igazán megfelelő terep a tanulásra.

A hazai szakirányú oktatás legfontosabb szerepe szerintem nem az volna, hogy technikai ismereteket adjon, mert az csak az ábécé ebben a bonyolult szakmában. Hogy mégis melyek volnának a legfontosabbak?

Szerintem:

• mentális felkészítés, a görcsös teljesítménykényszer kezelése,
• az alkalmazott pszichológia alapvető fogásainak elsajátítása, kommunikációs tréning
• a jó fotók elkészítéséhez szükséges feltételek tudatosítása és azok kialakításához szükséges ismeretek átadása,
• inspirálás

Előrebocsátom, nem ismerem Andrást, sem a módszereit. Viszont éppen elég esküvői fotóst ismerek a nemzetközi élvonalból ahhoz, hogy tudjam, mitől sikeres ő is.  Abban is biztos vagyok, hogy ugyanúgy dolgozik, ahogy mi Monával. Lendületből, humorral, közvetlenséggel, mindvégig pozitívan, játékosan. Másképp ugyanis nem lehet.  Nem csodálkoznék, ha  a workshop résztvevői közül sokan csak most döbbentek volna rá arra, hogy esküvőt fotózni, az mindenekelőtt hihetetlenül érdekes, vicces, szórakoztató JÁTÉK.

Mikor először hallottam a tanfolyamról, azt találtam mondani valamelyik pillanartos kollégának: sokan meg fognak lepődni, hogy nem azon a területen kapják majd a legfontosabb információkat, amelyen képzelik.

Nos kollégák, igazam lett vagy igazam lett 😉 ?

<