…negatív dolog (és ostoba felnőtt) van körülötted, fáradt vagy és nyűgös, akkor a legjobb recept, ha jerkőcöket fényképezel. Ha pedig a őket és mamájukat is jól ismered, akkor csak jól járhatsz a végén. Amióta megcsináltam ezt a sorozatot (egy hete történt), mindig vigyoroghatnékom van, amikor eszembe jut. Most is 
Archive for the ‘Kisnyúlprojekt’ Category
Ha már túl sok…
hétfő, március 8th, 2010
A kisnyúl, akit Nórinak hívnak.
csütörtök, január 28th, 2010Érőben munkánk gyümölcse . Ezúttal egy tavalyelőtti párosunknál jártunk, hogy kikapcsolódjunk és megszeretgessünk egy imádnivaló kishölgyet, meg persze átölelgessük anyukáját.
Varázslatos érzés ott lenni a kezdeteknél, majd látni, ahogy hipp-hopp, egyszer csak itt terem egy apróság…(jó, tudom, hogy ehhez a hipphopphoz az anyukáknak lesz pár szavuk).
Our Hope Endures (Mindennapi hőseinkről)
szerda, szeptember 2nd, 2009Az idei év biztosan nem vonul be a kedvenceim közé. Nehéz, keserű idők járnak errefelé mostanság. Ráadásul így, a szezonvége felé alig van már lelki tartalék és fogcsikorgatás közepette telik szinte minden utómunkával töltött nap.
Valamiféle felsőbb hatalom azonban jelet küldött nekem. Néhány héttel ezelőtt megkeresett Kata és felkért, hogy készítsek egy portfóliót kisfiának, a feladatot pedig ma teljesítettem.
Az utazás három óra hosszan tartott, a munka alig félóráig. Amikor reggel elindultam, még nem gondoltam, hogy életem egyik legkeményebb és legfontosabb küldetését fogom elvégezni. Mi is történt tulajdonképpen? Hmm. Látszólag semmi, egy kétéves kisfiú lovaglása, néhány kör egy alig hektárnyi területen, hunyorgás és némi séta a tűző napon. Vagy mégsem?
Sokgyermekes apuka vagyok (a négy az sok?), sokat láttam már .. és mégis, ma olyan leckét kaptam szeretetről, lelkierőről, feltétlen odaadásról és küzdeni tudásról, ami hosszú ideig példaként fog számomra szolgálni. Csodálattal néztem az én kis mindennapi hősömet és anyukáját, átértékelve nehézségeim és fájdalmaim. (Hangszórót bekapcsolni, katt a képre..)
Valami vagy valaki vezette a kezem, ez bizonyos. 310 felvételt készítettem kb. 25 perc alatt, és 309 kifogástalanul sikerült. Ez egyszerűen valószínűtlen, aki ért hozzá, az tudja, hogy éles délelőtti fényben, állandó mozgásban, ráadásul gyakran pengevékony mélységélesség mellett ez szinte lehetetlen. Én biztosan nem vagyok ennyire jó, sőt, szerintem senki nem az.
Nem tudom megmagyarázni, így csak egyet mondhatok: KÖSZÖNÖM.
Ajándékot húsvétra
vasárnap, április 12th, 2009Egyszer volt hol nem volt, volt egyszer egy kedves leány, akinek sokat köszönhetünk. Férjével két napig tűrték a társaságunkat, megtiszteltek barátságukkal, majd ő beleegyezett, hogy védjegyként használjuk az arcát.
Ő volt az én “címlapcicám”, a menyasszony No.1, aki szembenézett minden látogatónkkal, aki az oldalunkra tévedt. A címlapcicából nemrég “címlapanya” lett és most hatalmas örömünkre egy csodálatos kishölgy csatlakozott a kisnyúlcsapatunkhoz – stílusosan húsvétkor. Köszönjük az ajándékot. További képekért katt ide
Kisnyúl, akit Eriknek hívnak
kedd, március 24th, 2009Kisnyúlprojektünk keretén belül újabb nászriporteres úrfi került “csővégre”. Sajna én lemaradtam, mert csúnyán beteg és fertőző voltam, de mivel anyukája és apukája egyike volt a 2007 évi kedvenceinknek, Mona nagy várakozással készült a randevúra. Nem csalódott, az úrfi imádnivaló. Katt a többiért..
Ma jó napom van
szerda, november 26th, 2008Vannak jó dolgok. Például jó:
1. Kedvenc egyszervolt-menyasszonyokkal találkozni.
2. Pockokat/kisnyulakat fotózni.
3. Az 1. és 2. pont együtt.
Van még fotó: itt.
Kösz Zsófi, kösz Vera.
Ezúton értesítem az illetékeseket (mindazon ‘nászriporteres’ lányokra gondolok, akiknek megígértem a grátisz babaportfóliókat), hogy lehet előhozni a többi nyulacskákat elibém, hogy gyönyörködhessem és beválthassam az ígéretem.