Boldog szülinapot!

Ritkán ejtünk szót a blogban vőlegényekről. Nyilván nem lehet elvitatni, hogy az esküvő napjának főszereplője, akire a legtöbb figyelem irányul, a menyasszony - valahogy úgy, ahogy az argentín tangónál észrevétlenül vezeti a tekintetünket a lány finom mozgása. Ennek a bejegyzésnek azonban ma egy vőlegény (immár férj) lesz a főszereplője, Zoli, aki simán felülírta a vőlegényekről kialakított klasszikus sémáimat.

Mesi és Zoli eljegyzési sorozatát Csaba fotózta, és mielőtt találkoztunk, annyit már tudtam róluk, hogy csodálatosak együtt. Aztán az esküvőjük napján megértettem, miért híresültek el úgy, hogy egyszerűen nem lehet róluk rossz fotót készíteni. Idealista felfogásom szerint a házasságra készülő párok veszettül imádják egymást, hiszen ezért is az egész. Tekintsük ezt alapvetésnek. Az azonban már sokkal kevésbé egyértelmű, hogy beengedik a fotóst a privát szférájukba annyira, hogy megmutathassa a szerelmük természetét, hőfokát, ízét-illatát.

Még ha így is van, mire idáig jutunk, általában kialakul a pár és fotós közötti bizalmi kapcsolat, előzetes találkozások, hosszas, mély beszélgetések, esetleg eljegyzési fotózások alkalmával. Mesi és Zoli Csaba párosa, viszont úgy fogadtak engem is bizalmukba rögtön, amire egész egyszerűen nem találok jobb jelzőt annál, hogy megindító.

És hogy végre a nap főszereplőjéről is szót ejtsek, aki miatt ma billentyűzetet ragadtam: Zoli olyan meglepi volt nekem, amilyennel viszonylag ritkán találkozom. Valami hihetetlen természetességgel mozgott a kamera előtt, dolgom se volt semmi, csak figyelni és kattintani, csak engedni, hagyni, hogy elragadjon a hangulat.

Fiúkba igen korán nevelik, hogy az érzelmek kimutatása nem valami végtelenül férfias dolog, de őszinte hálával tartozom Lillának, Zoli anyukájának, hogy náluk kimaradt ez a nevelési programpont. Így nem csak éreztem, hanem láttam és láttathattam is a szerelmet, a szenvedélyt, a stílust, a hangulatot, ami engem úgy elragadott. Najó. Voltak őrültebb pillanatok is 🙂

Zoli, nagyon boldog születésnapot kívánunk neked!

(Bár az ajándékot igazából én kaptam, mert miközben írtam a bejegyzést, ismét elővettem a fotóitokat és hagytam magam elvarázsolni.)

1 Comments
  1. Z.
    2012. november 1. csütörtök -

    Megkésve bár, de hálásan köszönöm ezt a blogbejegyzést. Nagyon jólesett, és ez nem üres frázis

Leave a Comment