Esküvői fotós, esküvői fotók, esküvői fotózás a Nászriporterektől
Esküvői fotós, esküvői fotózás Magyarországon és bárhol a világon

Category: Menyasszonyoknak

Öt kedvenc esküvői fotóm – a múltból

El sem tudjátok képzelni, hányszor teszik fel nekem ezeket a kérdéseket: “melyik volt az eddigi legkedvesebb esküvőd?”, “mely fotóidat szereted a legjobban?””mi volt a kedvenc helyszíned?”.
Létezik erre egy régi frappáns válasz: “a kedvenc fotóm az, amelyet holnap fogok elkészíteni”, de most mégis megpróbálok kiemelni néhány fényképet a múltból, hogy megmutassam, milyen módon születnek a képek és hogyan kezdünk el kötődni hozzájuk.
A feladat nem könnyű, hiszen csak a digitális korszakban, 2006 óta, több, mint kétmilliószor nyomtam le a gombot..

1. Anna első esküvője. Kecskemét. Ez a fotó igen sokáig az első kép volt, amely megjelent az oldalunkon.   Azért szeretem, mert minden benne van, amiről a szakmám szól. Nagyapa és unokája igen bensőséges kapcsolatát mutatja és mozgásban, távolról, rettenetes fényben készült, sok-sok ember gyűrűjében.

eskuvoi-fotozas-eskuvoi-fotos-eskuvoi-fotografus #069

2.  Rose és Rele esküvője, Brixton, London. Egy tizenkét négyzetméteres, zsúfolt szobácskában készülődött hat nagydarab fekete fiú és majd’ megőrjített, hogy nem tudok tiszta felvételt készíteni róluk. Hol ez, hol az lógott be mindenfelől, a srácok kapkodtak, kiabáltak. Aztán egyszer csak csend lett és elkezdték érezni az esemény jelentőségét, abbahagyták a vihogást. Onnan könnyebb lett és jött ez a kép, sok másikkal egyetemben.

eskuvoi-fotozas-eskuvoi-fotos-eskuvoi-fotografus #059

 

3. Johi és Slomi. Budapest. Ekkor találkoztunk először, hogy beszélgessünk az esküvőjükről és csináljunk néhány felvételt róluk. Semmit nem pózoltak, ez a csodaszép mozdulat belőlük jött. Azért szeretem ezt a képet, mert minden alkalommal az esküvőjükön elhangzott szavak jutnak eszembe, Ruth könyvének sorait megidézve: “Ne unszolj, hogy elhagyjalak, hogy visszaforduljak tőled. Mert ahová te mégy, oda megyek én is, és ahol te megszállsz, ott szállok meg én is. Néped az én népem, és Istened az én Istenem. Ahol te meghalsz, ott halok meg, ott temessenek el engem is. Úgy tegyen velem az Úr akármit, hogy csak a halál választ el engem tőled”

eskuvoi-fotozas-eskuvoi-fotos-eskuvoi-fotografus #004

4. Cristina és Daniel. Pontevedra, Észak-Spanyolország, nem messze a portugál határtól.. Ez a fénykép az első spanyol esküvőnkön készült, egyike azon ritka pillanatoknak, amikor a spanyolok pózolnak a kamerának. Csak a kedvünkért tették, az esküvők legtöbbjén nem készülnek beállított képek.

eskuvoi-fotozas-eskuvoi-fotos-eskuvoi-fotografus #011

5.  Lucretia & Juan-Luis, Porto de Espasante, Spanyolország. Azért szeretem ezt a fotót, mert remekül megmutatja, hogy nem mindig az esküvő főszereplőinek lefényképezése a legjobb választás. A házaspár kijövetelére várakozó lányok feszült testbeszéde, a mögöttem álló vendégek árnyéka bevezeti a következő jelenetet, amikor is az ajtón kilépő friss házasokat spanyol módi szerint jól megdobálják virágokkal ..

CS_126

Bízom abban, hogy megérzitek, minden egyes fotó mögött utazások, történetek, sorsok, élmények rejtőznek, amelyek szezonról szezonra, mint ez őszi erdőben az avar, rétegeket képeznek a lelkünkben.

 

Hogyan válasszunk nászfotóst?

2008 óta, amikor első bejegyzésem írtam ebben a témában, nagyon sok idő telt el és a piac jelentősen megváltozott. Divatok jöttek és tűntek el nem csak Magyarországon, de a globális piacon egyaránt. Ez nem csoda, hisz az esküvőfotós iparág az utolsó tíz évben a legtöbb pénzt megmozgató fényképészeti ágazattá nőtte ki magát, mégpedig olyan módon, hogy az összes, fényképezéssel kapcsolatos bevétel több, mint 50%-át ez az ágazat adja.  (Magyarországon ez a szám valószínűleg sokkal magasabb lehet, valószínűleg közelebb van a 60%-hoz). A sok pénz rengeteg dolgot jelent, de főleg azt, hogy a piacon sokkal több a résztvevő, akik részt szeretnének a tortából, sokkal nagyobb a választék és – ez szinte törvényszerű – sokkal nehezebb dolga van annak, aki a megfelelő nászfotóst keresi.

Nem szeretnék foglalkozni az ügyfelek két típusával. Az egyik az, aki csak azért keres fényképészt, mert így szokás, maga a végtermék szinte másodlagos, az is elég, ha több a semminél. A másik az a fajta ügyfél, aki számára az alacsony ár minden egyéb paramétert felülír. Ők ezt a bejegyzést ki is hagyhatják.

Az összes többi házasulandó (ők valószínűleg az ügyfelek több, mint felét adják) számára adott a feladat. Olyan nászfotóst kell találniuk, aki olyan terméket készít nekik, amely megfelel számukra és a munkadíját ki tudják gazdálkodni. Az ördög persze mindig a részletekben van, a döntés gyakran nem túl egyszerű. Gondoljunk csak bele: akkor sem vagyunk könnyű helyzetben, amikor egy nadrágot kell venni, pedig az viszonylag egyszerű terméknek néz ki. Jó kell, hogy legyen a derékmérete, a hossza, az anyaga, a színe, a szabása, a tartóssága, a zsebek alakja és mérete, a tisztíthatósága és jópár egyéb paramétere is, amelyek most nem is jutnak eszembe.

A fotográfia lényegesen összetettebb termék, hiszen nem mérhető meg, nem próbálható fel, igazából csak akkor tudjuk meg, jól választottunk-e, amikor megkapjuk a képanyagunkat, azaz utólag. A választásunk tulajdonképpen abból a feltételezésből és megérzésből indul ki, hogy jó fotográfust találtunk. Nézzük tehát mit jelent az a bizonyos megfelel kritérium az esküvői fotográfia terén:

eskuvoi-fotos-eskuvoi-fotozas-eskuvoi-fotok  #106

1. Stílus, választék

Ha étterembe szeretnénk menni, akkor nagyjából rendelkezünk némi elképzeléssel arról, hogy magyaros vagy nemzetközi konyhát szeretnénk. Ha az utóbbit, akkor talán azt is tudjuk, hogy olasz, francia, mexikói, orosz, arab, indiai, kínai vagy más ízeket szeretnénk. Az esküvői fotográfia manapság meglehetősen összetett dolognak számít, de ugyanazon elvek működnek náluk, mint a gasztronómiában, ahol a séfek egyrésze pocsék, túlnyomó részük közepes, a legkisebb hányada pedig zseniális. Egy átlagos bécsi szeletet a legtöbb étteremben úgy, ahogy tudnak sütni, de bizony vannak éttermek, ahol azt is mennyei módon tudják. Ezeket az éttermek hírét a vendégek szájról szájra adják, legenda épül körülöttük, nem alaptalanul. Cseppet sem meglepő, hogy a magyar esküvői fotográfiában vannak ilyen szolgáltatók és köztük olyanok is, amelyek speciális minőséget tudnak egy-egy speciális szegmensben. A stílusokról nem kell mindent tudnod, mankónak legelőször ennyit kell tudnod:

a. Ha nem jól bírod, hogy állítgatnak, utasítanak és beleszólnak abba, mit, hogyan csinálsz az esküvőd napján, akkor valószínűleg egy esküvői fotozsurnalisztára lesz szükséged, aki anélkül csinál jó fényképeket, hogy együttműködést kérne tőled.
b. Ha imádod, amikor szép képek készülnek rólad és nem okoz gondod, hogy játssz egy kicsit a kamerának, esetleg azt gondolod, jól mutatna rólad egy szép kép a nappaliban, akkor keress egy esküvői divatfotóst. Ne keress rá a neten, ilyen szakma nincsen, viszont vannak olyan kreatív kollégák, akik szeretnek fényképeket kitalálni és megvalósítani őket, persze a segítségeddel.
c. Ha a fenti két dolog egyfajta keverékét szeretnéd, akkor olyan kollégát keress, aki mindkettőhöz ért. Itt leszel bajban, mert elég kevés a képzett riporter, aki a divatműfajban is otthon van. A jelöltektől kérj bemutatni egy teljes esküvői anyagot, abból sok minden kiderül.

2. Ár/árték arány

Nem tudom nem észrevenni a párhuzamot a hazai vendéglátás és az esküvői fotográfia közt. Vannak kockás abroszos isteni helyek, csupaszív személyzettel, viszonylag nyomott áron és agyonreklámozott belvárosi sztáréttermek hatalmas lehúzásokkal, a hangzatos étlapok mögött átlagos minőséggel. A jó alapanyagok persze nem olcsóak, így az átlagosnál magasabb ár a jó minőséget jelentheti. A legdrágább étel azonban nem mindig egyúttal a legjobb. Kérdezheted, hogy miért a gasztronómiáról írok egy fényképész blogban? Hát ezért, mert a kreatív szolgáltató tevékenységek árazásában hasonló szabályok működnek. Ami nagyon olcsó, ott szinte biztosan baj van, nincsenek meg a minőségi alapanyagok. A középkategória többnyire tudja a standardokat, különösen a felső végén. A felső árkategóriában nagy a szórás, köthetsz nagyon jó és nagyon rossz üzletet, alaposan körül kell nézni.

3.Személyiség

Mi, fotográfusok nem vagyunk egyformák, van köztünk jó és kevésbé jó ember, idealista és cinikus, pénzéhes és szakmaőrült. Amikor választasz, nem egy fényképezőgépet bérelsz, meg némi húst és csontot, ami működteti. Emberek vagyunk, véleménnyel és múlttal, tapasztalattal és kétségekkel, fáradtan vagy kipihenten, vidámsággal, vagy szomorúsággal teli. Néhányunk jobban ért majd téged, a mindennapjaidat, a történeted, az életutad, beszéli ugyanazokat a nyelveket, ugyanazokat az ételeket, filmeket és ruhákat szereti, amit te. Néhányunkat kifejezetten idegesítőnek találnál, másokkal akár barátok is lehetnétek. A te érdekedben mondom: olyan embert válassz, akivel szívesen ülsz le egy asztal mögé, aki figyel rád, aki érdekes számodra és akit nem csak fényképészként, de emberként is értékelsz.  Én nagyon hiszek a “zsák a foltját” szabályban és abban, hogy ilyen emberek képesek együtt dolgozni…mert ne legyenek kétségeid, egy jó esküvői sorozat mindig kőkemény munka eredménye. Keress, olvass blogokat, kérdezd meg a barátaid, találkozz, levelezz, érdeklődj és találd meg az igazit, akivel beszélgetve csak úgy repül az idő! Ő lesz a te embered.

4. Díjak, referenciák

Először is, felejtsd el szépen az “Év esküvőfotósa” “Év cinematográfusa” és hasonló díjakat, amelyeket egymásnak adogatnak évek óta ugyanazon keresztmarketing-körhöz tartozó “bennfentesek”, mert ezen díjaknak a fényképészethez és a cinematográfiához nem sok közük van. Ha valóban kitüntetett esküvői fotóst vagy cinematográfust szeretnél, akkor persze megvannak a meglehetősen objektív, nemzetközi kritériumok, amelyek tanúsítják, hogy valaki ért a szakmájához, de egyet biztosan tudok: az odáig vezető út nagyon hosszú, kiállításokkal, nemzetközi jelenléttel, publikációkkal, oktatói szerepvállalással és sokszáz esküvővel van kirakva. A magyar szakma azonban fiatal, alig ismerek néhány kollégát, aki legalább tíz éve az élvonalban van, tíz év pedig semmi, ha a fényképészetről beszélünk. Az internet legtöbbször csal és ha egy jónak tűnő weboldalt látsz, nehéz megmondani,  nagyon jó fotós vagy piszok jó marketinges, vagy esetleg mindkettő van mögötte. Feltételezem, hogy neked elsősorban a végeredmény fontos, nem pedig a körítés, ezért azt tanácsolom, hogy gondolkozz egyszerűen és nézz körül, kérdezősködj.  Az igazi referenciák egyszerűek: szerintem nem tévedhetsz nagyot, ha az esküvői fórumokon terjedő szóbeszédre, a független ajánlásokra, a barátaid véleményére és a saját korábbi tapasztalatodra támaszkodsz..

20150621-17522300

Összefoglalva: nincs olyan, hogy ideális, vagy legjobb esküvőfotós. Olyan van, aki számodra megfelelő, a képeinek stílusa, a munkamódszere, személyisége, ár/érték aránya alapján és rendelkezik elegendő tapasztalattal ahhoz, hogy kezelje az esküvőd fényképezése kapcsán felmerülő lehetséges problémákat.  A kiválasztásuk nem lehetséges csupán weboldaluk és az árlistájuk alapján. Beszélgetned, ismerkedned kell a jelöltekkel addig, amíg meg nem találod azt, aki a legközelebb áll hozzád. Próbálj benézni a felszín és a marketing mögé, keresd az embert, akivel szívesen vagytok együtt!

Tudom, hogy nem egyszerű a feladat, türelmet kívánok hozzá!

Az ideális menyasszony 10+1 legfontosabb tulajdonsága – a fotós szemével

Azt hiszem egy leány életének egyik legellentmondásosabb eseménye az esküvője. A végeredmény felejthetetlen, de altalában bonyolult, hosszadalmas és kihívásokkal teli folyamat a megszervezése és nem mindenki engedheti meg magának, hogy profi kezébe adja. Láttam már leányokat szenvedni és szárnyalni is a szervezői szerepben, ez azt hiszem leginkább alkat kérdése. Sokat segíthet azonban a tudatosság és a mentális felkészülés, illetve a tapasztalt szakemberek kiválasztása.  Ha megrajzolnám egy képzeletbeli személy fantomképét, aki elhatározza, hogy szervez magának egy tökéletes esküvőt és ehhez a lehető legjobb fotográfust is magtalálja, akkor kiemelnék néhány fontos jegyet. Figyelem! A továbbiak nem arról szólnak, milyennek kell lenned! Inkább arról, mi az, ami megkönnyítheti a te életed és elősegíti, hogy jó élményként éld meg az esküvőd, ráadásul jó képeid is maradjanak róla..

 20140628-15072276

1.IQ, EQ

Az IQ és EQ megfelelő kombinációja szükséges ahhoz, hogy egy lány helyesen dolgozza fel azt a tényt, hogy megkérték a kezét, elbírja azt a terhet, hogy hosszú hónapok kemény munkájával meg kell szerveznie egy bonyolult napot, amelynek meg kell felelnie másoknak, együtt kell működnie egy csomó emberrel, mindezt úgy, hogy a szerelme – aki általában a partvonalról figyel -sem érzi magát elhanyagoltnak. A szerencsések mindeközben azt is felfedezik, hogy meg tudnak felelni az újabb és újabb kihívásoknak, sőt, még élvezni is tudják a szervezés folyamatát.

2.Eltalálja a kontroll és delegálás helyes arányát, nem válik menyaszörnnyé

Nagyon sok lány képzeli azt, hogy egy esküvő megszervezésénél mindent az irányítása alatt tarthat. Ez egyszerűen lehetetlen. Nem lehet ott a konyhán, nem nézheti a virágkötőt, nem tud napos időt csinálni bárányfelhőkkel. A művészet annak felmérése, mit csinálhat csak ő, és kik azok, akikre támaszkodhat a többiben és annak a nyilvánvaló ténynek az elfogadása, hogy tökéletes esküvő nem létezik. Néhány leány súlyos aránytévesztések révén pótcselekvésekbe menekül, azt képzelve, hogy attól jobb lesz az esküvőjük, hogy minden részletet megpróbálnak személyesen kontrollálni. Ismerek kedves, aranyos lányokat, akik az esküvőjük napján kivetkőztek önmagukból, dühöngve kezeltek kisebb problémákat, mondjuk árnyalatnyi eltérést a csokor színében. Őket a szakmai szleng menyaszörny-nek titulálja.

3.A fényképezéssel kapcsolatos ráfordítások befektetésként kezelése

Nagyon kevesek képesek felmérni, miről szól valójában az esküvői fényképészet. A legtöbben egyszerűen szükséges elemnek érzik, pedig nem az, kiváló esküvőt lehet szervezni fotók nélkül. A többség mégis azt képzeli, hogy a megfelelő fotós kiválasztásával és kifizetésével a fényképezés kérdése le van tudva. Ez nem igaz! Ha belevágsz a “jó esküvői fotóim lesznek” c. projektbe, akkor egy csomó dolog rajtad fog múlni, nem a fényképészeden. Megfelelő helyszínen kell készülődnötök, rendet kell raknod, jó fényben kell öltöznötök, gondoskodnod kell bizonyos stíluselemekről, fel kell öltöztetned a koszorúslányaidat, stb. A jó fotósorozat elkészítése egy projekt, amelyben te és a fotográfusod együtt dolgoztok, mindhármótok érdekében.

20140701-121157_cb

4.Stílusérzék, részletérzékenység, fotós, mint tanácsadó

Ez a pont összefügg az előzővel. A stílusérzék adottság, otthonról hozott dolog. Ha az ideális menyasszony bizonytalan, akkor tájékozódik, vagy tanácsot kér. A megfelelő ruha, az esküvő kellékeinek kiválasztása, a dekoráció megtervezése nem megy mindenkinek. Az esküvő helyszínei telistele vannak részletekkel, amelyeknek össze kell függniük ahhoz, hogy egységes, markáns kép jöjjön létre és azt mondhassuk: az esküvőnek stílusa van. Mivel a fotós az egyik személy, aki felelős az összkép okozta benyomás közvetítéséért, az ideális menyasszony alkalmanként vele is konzultál.

5.Jó kommunikáció (közel engedés, mégsem rátelepedés)

A fentiekből már sejthető, hogy a “jó fotóim lesznek” projekt meglehetősen szoros együttműködést feltételez a fotós és alanyai közt. A probléma azonban az, hogy míg egy menyasszonykának egy esküvője van, addig egy fotós szezononként akár 30-40 ügyféllel is tartja a kapcsolatot. Az ideális kommunikáció szerintem sallangoktól mentes, tényszerű, ugyanakkor személyes és kedves hangvételű. Néhány tavalyi menyasszonykának úgy sikerült rengeteg kérdést feltennie, hogy néhány soros levelekkel válaszolhattam az egyszerű és pontos kérdésekre. Imádtam őket ezért.

6.Természetes elegancia

Nem fogom kerülgetni a forró kását: az ideális menyasszony a megfelelő környezetből származik, ahol maguktól értetődőek a polgári értékek megjelenés, járás, frizura és smink terén, ahol nem kérdés, miért nem öltözünk szaloncukorkának, milyen a szép járás, mi a visszafogottság és miért élünk vele.

7.Munkabírás, fizikai kondíció

Az ideális menyasszony nem csak lélekben, hanem testben is készül az esküvő napjára. Tisztában van azzal, hogy a fizikai állapota meghatározza a közérzetét és igyekszik fitt lenni az esküvője napján.

8.Helyes énkép

Az ideális menyasszony nem akar más lenni az esküvőjén, mint amilyen valójában, képes elfogadni a kisebb hibákat a külsőjén, nem játszik felesleges és túlerőltetett szerepet. Nem utasítom el a romantikát és megértem, ha valaki hercegnő akar lenni az esküvőjén, de Magyarországon oly gyakran látok aránytévesztést (szerencsére az ügyfélkörömben ez nem jellemző) és nevetségessé váló erőlködést, mint semmilyen más országban talán.

9. Önzés hiánya, vőlegény nem eszköz, násznép nem  díszlet

Mindennél jobban utálom, ha egy lány az esküvőjét egyfajta önzéssel éli meg, akár a vőlegénye terhére is. Nem kell nagy dolgokra gondolni, csupán MINDENNEK úgy kell lennie, ahogy ő szeretné, ahogy az ő fejében megszületett. Ennek a látványos tünete az, ha egy lány így kezdi: “az én esküvőmön…”.
Az ideális menyasszony ennek éppen az ellenkezője. Tisztában van azzal, hogy az esküvő róla ÉS a férjéről ÉS a közvetlen hozzátartozókról ÉS a barátokról szól EGYSZERRE és a siker kulcsa az egyensúly fenntartása a saját és a többiek szükségletének kielégítése révén. Ilyenkor akár még az is előfordulhat, hogy a zenekar tagját is felköszöntik névnapja alkalmából..minő figyelmesség, ugye?

10. Time-management

Az ideális menyasszony tisztában van azzal, hogy összetett eseményt tervez és ahhoz, hogy minden a megfelelő mederben folyjon, elegendő idő szükséges a tervezésre és kivitelezésre. Nem csak tisztában van vele, de önfegyelmet gyakorol, amikor az utolsó napon még eszébe jutnának bizonyos tennivalók. A jó diák a vizsga előtt már nem tanul, hanem fejben összeszedi magát. Valahogy így működik ez az esküvőn is..

i-WQVw8LG

+1
11.Humor,humor,humor

 Hát persze, hogy egyetlen esküvő sem lesz olyan, mint ahogyan azt megtervezték. Az ideális menyasszony viszont képes arra, hogy a pillanatnyi bosszúságon felülemelkedve (pl. nem a megfelelő csokor kerül a kézbe, khm) – arra koncentrálva, hogy a balján álló úriember az egyetlen igazán fontos dolog – képes némi humorral konstatálni a kisebb bakikat.

Nekem hosszú-hosszú évek és rengeteg, jobbnál jobb esküvő után (többen is megközelítették az ideális menyasszonykát) tavaly sikerült összetalálkoznom valakivel, aki megfelelt az összes fenti követelménynek. Őt ezúton is nagy szeretettel ölelem.

 

Az esküvõfotózás Mc’Donalds-a

Emlékeztek azokra a csudálatos óvodás fotókra, amik a mi korosztályunkról készültek? Telefonnal, mackóval, földgömbbel pózolva…

Hát igen, irtó helyesek voltunk, csak két gond van ezekkel a képekkel: mindannyiunknak egyforma van belőlük, amik köszönő viszonyban sincsenek a gyermekkori énünkkel… ha a gyerekemnek meg szeretném mutatni, hogy milyen voltam kicsinek, biztos nem ezekkel a képekkel illusztrálnám…

Untitled-1

Eszter kredenccel, Eszter mackóval, Eszter testvérrel, Eszter telefonnal (bilifrizura by Apa)

hanem inkább ezekkel, mert őszinték és elmondják, milyen voltam:

2b

Eszter édességet kap, Eszter nem kap édességet, Eszter elneveti az óvodai műsort, Eszter tesóval (fotók – Apa)

És miért is írok erről? Egy ismerős lányzó a napokban feltöltötte az esküvői galériáját a Facebook-ra. Egy (igen, egy!) fotó volt az ifjú párról, a további 30 képen a dekoráció, a madárkalitkák, bőröndök, gyönyörű virágok, zászlófüzérek, kalligrafikus feliratok láthatók…ez az eset egyáltalán nem egyedi és kezd az a benyomásom lenni, hogy az esküvő kezd valami dekoros versenyfutássá válni.

Az igényes, a pár stílusát tükröző dekoráció valóban fontos, mondhatni a hab a tortán…de mi van, amikor eltűnik a torta és csak a hab marad?

Sok pár úgy érzi, hogy ez az esküvője napjának fő üzenete? Ez fejezi ki az érzelmeiket? Ezzel szeretnék megmutatni, hogy mennyi energiát/pénzt áldoztak az esküvőre? Ezeket a képeket 30 év múlva is ’időtlen emléknek’ fogják érezni? Tényleg úgy érzik, hogy semmi megmutatható egyedi nincsen bennük és az esküvőjük napjában? Vannak visszatérő elemek, de valóban visszaadható a nap hangulata csupán a gyűrűhúzás-csokordobás-csoportkép-tortavágás futammal?

És valóban ennyire egyformák a párok, amennyire egyforma fényképek ugrálnak fel a közösségi oldalakon?

A sok Mr&Mrs felirattal fotózkodás, zászlófüzér előtt pózolás valóban kifejezi egy esküvői nap lényegét? Ezek a képek lehetnek helyesek, de számomra pont a a párok és esküvőjük egyedisége és érzelmei hiányoznak róluk, az a boldogság, önfeledtség, amit az ad, hogy megtalálták a párjukat és összegyűltek a szeretteink, akik nyüzsögnek, izgulnak, örülnek, beszélgetnek, melegük van… Hiányzik a történetmesélés, az egyediség és a meg nem ismételhetőség.

3

pózolj bőrönddel, pózolj Mr&Mrs felirattal, pózolj lufival – és garantáltan senki sem tudja meg, milyen vagy valójában (fotók – shutterstock)

 A vizuális közhelyeket két módon lehet elkerülni: újszerű témával vagy újszerű látásmóddal…esetleg mindkettővel, de ahhoz istenáldotta zseninek kell lenni.

Esküvő témában főleg nehéz nem közhelyesen fényképezni: a témák ismétlődnek és kevés pár meri magát vállalni. És bizony kevés fotós vállalja, hogy az egyértelműt nem egyértelműen mutatja meg, hiszen látható egy ’könnyen emészthető’ trend, mely szerint, senkit nem érdekel a kompozíció, a fény, a beállítás, ha van rajta zászlófüzér vagy színes lufi, az eladja a fotót, emiatt sok szakmabeli nem is érzi feladatának, hogy ennél több energiát fektessen bele– de akkor a fotóst mi különbözteti meg a futószalagon készülő, egyen-óvodai képeket gyártó megélhetési fotóstól? És a fotóanyagot egy stockfotó gyűjteménytől?

Ami a ’80-as évek fa mögül kikukucskálós, bokor előtt kamerába néző-gyűrűmutatós, szökőkút mellett letérdelős képe volt, az a mának az ablakon kirévedő menyasszony, csilláron lógó cipő, Mr&Mrs felirattal, zászlós macaronnal pózoló, csupa ellenfényes képe.

A szakmabeliek (és itt nem csak a fotósokról beszélek) felelőssége kibontani a párokat, elmesélni és megmutatni nekik, hogy nem kell magukat ‘hab’ mögé rejteni, vannak elég értékesek ahhoz, hogy közhelyek nélkül magukat adják!

Én azt gondolom, az egyetlen út, ami egy esküvői anyagot sajáttá tehet, az az őszintesége – a fotózsurnaliszta megközelítés, az elkapott pillanatokkal visszaadott hangulat, a ’szokásos’ mozzanatokon kívül lenyomott exponáló gomb, amikor nemcsak a jelenet van megörökítve, hanem az arra adott érzelmi reakciók. Ugyanis a zászlócskák ki fognak menni a divatból, de az érzelmek időtállók, melyek az unokáknak ugyanazt fogják jelenteni, amit az esküvő napján jelentettek. Ehhez azonban nem lehet pózoltatni, klisékből építkezni,  illetve sem agyban, sem sebességben nem lehet lekésni a pillanatot. (Lásd alul lévő képek!)

És miért tartom ezt fontosnak?

Mert a ma házasodó korosztály 70%-ának egyforma esküvői képei lesznek… és kár lesz 30 év múlva pironkodva elővenni a Mr&Mrs képeket, melyek pont annyira lesznek egyediek és a rajtuk lévőkről mesélők, mint az óvodai képeink…

Óvodás korunkban azonban nincs nagyon választásunk, hogy hogyan fotóznak minket, mit mutatunk magunkból, de felnőttként igen. Az ovis képeinken ezért tudunk kuncogni a gyerekünkkel, de azt is vállaljuk, hogy felnőttként is tömegtermékre, az esküvőfotózás mekis kajárára szavaztunk (csak épp nem telefonnal, hanem dekorral pózolva)?

x, Eszter

                képek:  Fekete Csaba, Gyurcsák Peti, Magyar Csaba, Molnár Eszter

A 10+1 leggyakoribb hiba a DIY-esküvők kapcsán

20120818-14082443_cb

Az elmúlt években számos DIY (Do It Yourself – Csináld magad) esküvőn vettem részt. Ezek az esküvők attól különlegesek, hogy szakítanak a hagyományos koreográfiákkal, olyan helyeken szervezik őket, ahol nincsenek kialakult (és kipróbált) szokások, nincs szakembergárda, amely felhívja a szervező-menyasszony figyelmét az elkövethető tipikus hibákra. Így aztán láttam már jól és rosszul sikerült megoldásokat, amelyek tanulságul szolgálhatnak neked, kedves leendő menyasszonyka. Az alábbi lista igyekszik felsorolni a visszatérő – és kis odafigyeléssel kiküszöbölhető – hibákat.

1. Nincs B-terv : 

Nagyon sokat kockáztatsz, ha nem veszed figyelembe az időjárás szeszélyeit és a szertartás vagy vacsorahelyszínt a szabadba tervezed, abban bízva, hogy a legmelegebb nyári hónapokban úgysem fog esni az eső. Igazi rémálom, amikor egy szertartást a hirtelen lecsapó jégeső szakít félbe és egy mező közepén állsz, fedezék nélkül.

2. A navigálás

Nagyon jópofa dolog az erdőben, mezőn, szőlőültetvényen, a természet lágy ölén tartani az esküvőd, hihetetlen stílusos dolgokat látni néha. Igen ám, de hogyan lehet megtalálni a helyszínt, ha oda kacskaringós módon, a főútvonalaktól távol, dűlőutakon lehet eljutni? Az nem jó gondolat, hogy találjon ki mindenki úgy, ahogy bír. A GPS-koordináták jók lehetnek a haveroknak, de az idősebb rokonaid csak a fejüket fogják vakarni, ezt elhiheted nekem. Bosszantó dolog, ha a szertartásra érkezett vendégeid a tűző napon kénytelenek várni, amíg a haverok pár kilométerre a keresztapádat kutatják fel.

3. A megközelíthetőség, avagy azok a fránya magas sarkok

400m gyaloglás semmi, ha azt egy aszfaltozott úton, sportcipőben kell csinálnod. Kicsit nehezebb, ha magassarkú cipőben. Az meg nagyon gáz, ha a legjobb barátnőid ugyanezt úttalan utakon, negyven fokban, hegynek felfelé kénytelenek megtenni. Asszem ez a barátok elveszítésének legjobb módja..

4. A túl nagy meleg (vagy hideg) és a frissítők (lélekmelegítők)

Egy húszperces szertartást bárki kibír pisilés és ivás nélkül. De nem akkor, ha hétágra süt a nap, nincs árnyék és hetvenéves vagy. Esetleg nyolc. És korábban négyszáz métert sétáltál hegynek felfelé. Tiszteld meg a vendégeid, hogy frissítővel kínálod őket a szertartás helyszínén!

5. A szúnyogok/rovarok

Klassz dolog egy nyári estén kinn a kertben, vízparton, lampionos vacsorát tartani. A környék legjobb vacsorája lesz. A szúnyogoknak, akik kilométerekről megérzik a rengeteg embert és ők is igyekeznek résztvenni a lakomán. Szóval azok a szúnyogriasztó fáklyák igencsak hasznosak lehetnek.

6. A szomszédság és a rendőrség

Bármennyire is nem kézenfekvő, a szabadban tartott mulatság is zavarhatja mások nyugalmát. Este tíz után ez engedélyköteles tevékenység, ha lakott a környék. Gondoljunk rá, ha nem akarunk egyenruhásokat látni tortavágás előtt.

7. Az idősek és a gyermekek

Te fiatal vagy és energiával teli, a haverok úgyszintén, meg sem kottyan nektek egy kis éjszakázás. Az idősek és a gyermekek azonban hamarabb fáradnak, ha nem gondolsz arra, hol és hogyan pihenhetnek, hogyan juthatnak el a közeli szálláshelyre vagy éppenséggel haza, akkor rossz házigazda vagy. Ne felejtsd el megtervezni, mi a teendő, ha a nagyapád a füledbe súgja: ” kiscsillagom, a Mami már nagyon fáradt, mi már szeretnénk eltenni magunkat holnapra”.

9. A komfortfokozat avagy TOI-TOI-effektus

A nem standard helyszínek nem sok vendégre vannak tervezve. Nagyon kiábrándító tud lenni, ha hosszú sorok állnak ez egyetlen női WC előtt, vagy az illemhely higiéniája nem megfelelő. Van Budapesten egy nagyon intenzíven hirdetett, amolyan DIY-szerű, sátras helyszín, komoly csapat, esküvői marketing és bérleti díj van mögötte. Csak azt nem értem, hogy miért nincs normális illemhelye. Tulajdonképpen botrányos a dolog, igazi hungarikum.

9. A táncparkett

Az esküvő általában táncos mulatság. A tánchoz hely kell. A tánchoz sima felület kell, mert a fűben henteregni jó, de bukdácsolni nem. A megfelelő felületről gondoskodni egy DIY-helyszínen általában komoly erőfeszítést jelent.

10. A fény hiánya

Önzően meg kell említsem a saját szempontunkat. A nem szabvány helyszíneken általában nincsenek falak és mennyezet, ami visszaverné a fényt. A világítás általában alultervezett. Most szólok: a fényfűzér, amit terveztél nagyon kevés lesz. A jó fotókhoz ugyanis fény kell, nagyon sok fény. A szabadban két lehetőség van: vagy az arcodba vakuzunk a kisvakuval vagy telepítesz nekünk nagyobb, erősebb fényforrást. Vagy előre szólsz, hogy mi telepítsünk. Mindenképpen gondoskodnod kell viszont áramellátásról, dugaljakról, hosszabbítókról, de az esti képminőség mindenképpen rosszabb lesz, mint egy épített helyszínen.

+1 Az örök sláger: irányítás

A DIY-esküvők általában a laza, nem szabványos programokról szólnak, vagány srácok szervezik őket, akik úgy gondolják, hogy a még vagányabb haverok majd segítenek irányítani az embereket, terelgetni őket, kézben tartani az eseményeket. Hibás feltételezés. Mivel ezeken az eseményeken a legnagyobb a bukásveszély, NAGYON fontos, hogy legyen egy szakértő, aki kézben tartja a napot. Őt pedig úgy hívják: ceremóniamester. Általában véve is igaz, de a DIY-esküvőkön fokozottan: kell valaki, aki irányít, amíg a többiek szórakoznak.

Nagyjából ennyi. Jó szervezést, szép DIY-esküvőket!

20140510-140751 másolat_cb

Mátka mese – esti mese menyasszonyoknak

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy lugasokkal, virágzó mezőkkel borított dimbes-dombos vidék, nagyon messze, még az üveghegyen is túl, ahol a kurta farkú malac túr. Itt állt egymás szomszédságában két kacsalábon forgó, héttornyú kastély. A dolgok rendje szerint, a két kastélynak volt két királya, mindkettőnek egy-egy gyönyörű leánya: a két királylány, Derű és Ború, kik jó barátnőkként cseperedtek. Eleinte mindketten úgy gondolták, ők bizony az apukáik feleségei lesznek. Aztán nőttek, nődögéltek és arra jutottak, az öreg királyokat meghagyják a királynéknak és inkább valami fiatal királyfit választanak. Kisebb-nagyobb viszontagságok után (gonosz banya, hét fejű sárkány, a többiről nem is beszélve) megtalálták párjukat, kik kiállták a hét próbát, és elhatározták, esküvővel pecsételik meg szerelmüket.

Ahogy az lenni szokott, Derű és Ború is belevetették magukat a hetedhét országra szóló lakodalom megszervezésébe, gondosan figyeltek minden apró részletre: tökhintót rendeltek, a virágot az aranymezőkről hozatták, kiválasztották a legjobb udvari bolondot, az étkekért a királyi főínyenc felelt, a ruháikat daloló tündérek által szőtt fonalakból készíttették, a muzsikusok az Óperenciás tengeren túlról érkeztek, frizurájukat az aranyhajásztól, képeiket pedig az udvari fő fénypiktortól rendelték meg. Egy nagy különbség mégis akadt a két királylány között. Míg a lázas készülődés közepette Derű virágot szedett, nagy sétákat tett párjával karöltve a folyóparton, eljárt lovagolni és a barátnőivel az udvari nótakörbe, addig szegény Ború éjszakánként álmatlanul hánykolódott, napközben pedig vagy a kezeit tördelve azon nyugtalankodott, hogy milyen lesz az időjárás élete nagy napján, vagy épp a főínyenccel, a daloló tündérekkel, az aranyhajásszal, a muzsikusokkal vagy a fénypiktorral torzsalkodott. Oldalán a királyfi aggódva figyelte, ahogy a királylány árnyéka korábbi vidám önmagának és bágyadt tekintettel néz ki az ablakon, rá és az ő nyugtató szavaira nem is figyelve.

Egy tavaszi délután Ború a szobájából épp a szemközti udvarba igyekezett a lugason át, csak úgy sercegtek a kavicsok igyekvő lábai alatt. Sietett, hisz ellenőrizni akarta a dolgok alakulását, mikor kuncogásra és dalolásra lett figyelmes. Széthúzta hát a virágzó ágakat, hogy lássa, kinek van ily jó kedve, mikor őt majd szétveti az aggodalom. Legnagyobb meglepetésére Derűt látta meg, amint mezítláb cigánykerekezik a rózsabokrok között.

Elindult felé, hogy kiokítsa, talán neki is inkább a daloló tündék, az aranyhajász, a főínyenc és a fénypiktor körmére kéne néznie és megvizsgálni a virágok nyílását az aranymezőkön… mire Derű meglátva őt, kacarászva a nyakába ugrott, így Ború száját csak két rövidke mondat hagyta el.

–          Mire ez a nagy jókedv? Hát te cseppet sem izgulsz? – kérdezte Ború pörölve.

–          Már hogy ne izgulnék, hát ezért dalolok. – felelte Derű.

–          Hogy tudsz kacagni és cigánykerekezni és nem szemügyre venni, hogy rendesen kifényesítették-e a királyi ezüstöt, hogy nem szakadt-e meg a daloló tündér-szál a ruhában, hogy a főínyenc friss étkeket hozatott-e és hogy a Óperencián túli muzsikusok szorgosan gyakorolnak-e? – válaszolta Ború.

–          Tudod – kezdte Derű- én már rég rájöttem arra, hogy ha izgulok, attól nem lesz jobb, sőt, elrontom a saját örömömet, így eldöntöttem, én bizony csak izgatott leszek és örülök. Örülök, mert ha holnap esik az eső és a muzsikusoktól a fénypiktorig és a vendégekig mindenki szekere elakad is a sárban, még akkor is én vagyok a leges-legszerencsésebb királylány a világon, hiszen a Királyfi engem szeret és engem szeretne maga mellett tudni élete végéig, ahogy én őt. Így nekem holnap csak ez és csakis ő a legfontosabb. Ezért kérem ki a véleményét és ezért szoktunk esténként megnyugtatásul szentjánosbogarakat kergetni együtt – hiszen ő is izgul, neki is fontos nap – de ez kettőnk nagy napja, kettőnkről szól. Máskülönben, ha mégsem lesz eső és mégsem akad el a muzsikustól a fénypiktorig mindenki szekere, biztos vagyok benne, hogy megtesznek minden tőlük telhetőt. Ebben azért vagyok biztos, mert kedvességet és bizalmat kaptak tőlem és ugyebár a Nagy Bölcseletek Könyve is megírta, hogy ha derűsen állok a dolgokhoz, derűt vonzok vele, így ők is derűsen fogják tenni a dolgukat. Lesz, ahogy lesz, én holnap bizony már a Királyfim felesége leszek és ez éppen elég ok a cigánykerekezésre.

Mire Derű végzett a mondandójával és felnézett, sehol sem látta Borút, köd előtte, köd utána. Sebtiben átbújt a rózsabokrok között, kifutott a kavicsos útra, hogy megnézze, hova tűnhetett. Nézett jobbra, a királyi udvar irányába, de nem látta Borút, pedig előbb mintha arra igyekezett volna. Nézett balra és látta, amint gyerekkori barátnéja szökdécselve igyekszik vissza a szobája felé…

Derűs álmokat!

(: Eszter

Ms. Grylls túlélőkészlete, esküvőfotósoknak

Az esküvőkön jó esetben bárányfelhők úsznak a kék égen, árad a szeretet, repked a menyasszony, mellette a vőlegény, a büszke szülők könnycseppeket törölgetnek, lágy szellő fújdogál, a háttérben madárcsicsergés és gyerekzsivaj hallatszik…és ilyenkor olykor történik valami nagyon-nagyon váratlan. Ezekre a hirtelen jött eseményekre gyakran nem készül senki. Az esküvő hangulatát igencsak befolyásolja a pár hangulata, ezért a kétségbeesett menyasszony bizony nem jó jel: ezért van nálam mindig esküvői túlélőkészlet.

Na jó, nem vagyok egy Bear Grylls, de pár apróság a készletből mentette már meg a helyzetet és ezzel a hangulatot: varrtam már sokkot kapott menyasszony fátylát, adtam Calcimusc-ot vőlegénynek méhcsípésre és Carmex-et cserepes szájra (ez utóbbi valójában engem ment meg: cserepes szájat retusálni csak nyugtatóval lehet).

Egy ilyen túlélőkészletet összeállítani öt percet vesz igénybe, magunkkal vinni igazán semmiség, az ottléte azonban megfizethetetlen tud lenni és ha az alanyainknak jó, akkor az nekünk is jó.   😉

Eszter  –  laceandlens.com

A keretekről..

Az esküvői fotóknak is lehet utóélete. Itt éppen egy házassági évforduló alkalmából készült fotó látható.

Sok minden történik úgy az életünkben úgy, hogy nem vagyunk tudatában az okoknak, csupán a szokások irányítanak bennünket. Vajon miért az az esküvői fotók készítése történne másképpen?

A leendő házaspárokat megkérdezve igen tanulságos kép rajzolódott ki előttem sok-sok évvel ezelőtt: szinte senki nem érti közülük, miért akkor kezdődik és miért akkor fejeződik be az esküvői fotósorozat, ahogy mi, fotográfusok szeretnénk. Hát akkor most szépen elmondom 🙂

Egy tetszőleges történetnek van eleje, közepe és befejezése, ez alapszabály, nem is részletezem. Az esküvő rítusa is két szélső pont közé szorul, két szimbolikus átváltozás közé.

Az első a készülődő lány átváltozása “civil” lányból menyasszonnyá, a második pedig a menyasszony átváltozása asszonnyá, amikor a menyasszonyi ruhát levéve új öltözékben jelenik meg a násznép előtt.

E két átváltozás képezi egy-egy történet keretét és e kettő bármelyikének hiánya fájdalmas következménnyel jár, megfosztja a fotósorozatot a szilárd váztól, éppen úgy, mintha egy épületet alap vagy tető nélkül próbálnánk megépíteni.

Amikor a fotózásod tervezed, kérlek, fontold meg a fentieket és rosszul értelmezett takarékosságból vagy szemérmességből ne foszd meg a történeted a kereteitől!

xoxo

Csaba

Az esküvői utazásokról

Esküvőt rendezni általában drága dolog. Bizonyos országokban még drágább. Meg aztán nem is egyszerű, mert a páros családi/szociális kapcsolatait alaposan próbára teheti. “Azt nem teheted meg kislányom, hogy a Rozi nénit/Feri bácsit nem hívod meg, halálosan meg fog sértődni”. Ugye ismerős?
Ilyen nénikből, bácsikból esetenként igen sok lehet, ugyanúgy a régi és jelenkori barátokból. Így aztán simán elköltheted az éves fizetésed az esküvődre akkor is, ha nem a legjobb étterembe viszed azt a rengeteg embert.
Faluhelyen anno a menyasszonytánccal oldották meg ezt a problémát, a táncos lábú menyecske és az alkohol simán visszatermelték a költségeket és még a kelengyére is futotta.
Más időket élünk, a menyasszonytánc egyre kevésbé divat és lassan elveszti eredeti funkcióját. A költségeket így a páros és szüleik kénytelenek fedezni, nem kis problémákat okozva a családi büdzsében.

Ne gondoljuk, hogy ez csak itthon probléma. Olyannyira nem, hogy az Egyesült Államokban pár évtizede új szokás honosodott meg és kialakult az esküvői utaztatásokra szakosodott iparág. Az ilyen esküvőket “destination wedding” névvel illetik. Idehaza kissé eltorzult ez is, mert a hasonlóakra szakosodott irodák ezt a szolgáltatást általában a prémium kategóriába sorolják és valóban drága termékként, “álomesküvőként” értékesítik. Pedig az USA-ban a destination wedding alaphelyzetben nem más, mint egy költségoptimalizációs módszer, amellyel több legyet is ütnek egy csapásra.
Először is, a távoli helyszínekre nem meghívni a teljes rokonságot nem illetlen dolog, hisz legtöbben nem vállalnák az utazást. Másodszor, a kiválasztott, nagyon szűk családi/baráti kört elutaztatni és nyaraltatni egy szép helyszínen csodálatos, emlékezetes ajándék. Harmadsorban, az esküvő egyben a nászút is, felejthetetlen. Negyedszer: ezzel a módszerrel rengeteget lehet spórolni. A módszer kiadásai ugyanis kiválóan skálázhatóak. Pl. legyetek a vendégeink, de ne adjatok ajándékot, hanem vegyétek meg a repülőjegyeteket, stb.


A destination wedding tehát eredetileg költségkímélő technika, amely az esküvőt különlegessé is teszi, igaz, azon az áron, hogy nincs százötven, csak mondjuk húsz vendég a szertartáson…
Ilyen esküvőt szervezni nem egyszerű, ezt azok a lányok tudják igazán, akik külföldön élve Magyarországra hozzák az esküvőjüket (ez egyébként az esetlegesen külföldi házastárs és rokonai szempontjából ez bizony destination wedding és komoly spórolási lehetőség, nem véletlen, hogy e sorok szerzője évente tucatnyi hasonlót fényképez).
A papírmunka, tolmácsolás, utazásszervezés, az elszállásolás, programok szervezése, idegenvezetés és hasonlóak felkészült, infrastruktúrával és tapasztalattal rendelkező szakembereket igényelnek.

A csapatunk egyébként már idén is vállalja ilyen természetű esküvők “kulcsrakész” lebonyolítását, Görögországban, Lefkada szigetén, igen jó feltételekkel. Az érdeklődőket szeretettel várjuk.

Történet, túrófánkról

Eszter örül.

ez kivételesen nem egy esküvői fotó, a fehér ruha ellenére..

A történetének azonban nem ez az eleje.
..

Eszter különleges. Álmokat hajszol és hisz abban, hogy nem egy multinál szerzett biztos jövedelem, lakás és kocsi az egyetlen út a boldogsághoz. A történetét mesélni fogom a tanítványaimnak, tanulságként arról, hogy a legmerészebb álmok is valóra válhatnak.
..
2008 májusában, Budapesten találkoztunk először, fényképészetről beszélgetett volna velem, azonban nem sok időt tudtam szentelni neki, hisz éppen esküvőt fényképeztem. Dóriét, a barátnőét, akinek különös szerep jut még ebben a történetben.
..
Amikor Eszter 2011 októberében írt nekem, már feladta hazai egzisztenciáját, hogy Görögországban, (ma már ezt is tudom) egy magányos hegyoldalban letelepedve, fotográfusként születhessen újjá. Levelében azonban sajnos ismét olyat kért, amit nem tudtam teljesíteni: még az ő könyörgése sem volt elég ahhoz, hogy tanfolyam-időpontot módosítsak.

..
Egy kis dramaturgiai kitérő: tavaly decemberben, egy külföldi site-on tag-elve felfedeztem egykori menyasszonykám, Dóri fotóit. A FB-on való nézelődés nem jellemző rám, ahogy az sem, hogy belefeledkezem egy idegen fényképész weboldalába. Itt azonban finom, egyszerűen, de ízlésesen komponált, feminin sorozatokat találtam lányokról, akik láthatóan élvezték a fotóssal való együttműködést. Kétségem sem volt, hogy egy kolléganő van a háttérben, a személye azonban nem derült ki, nem is érdekelt különösebben. Konstatáltam: “ügyes kislány”, aztán mentem a dolgomra, az oldal címe azonban beégett, hisz egy ismerős görög szigetről kapta a nevét.
..

Eszter majd’ másfél év után, 2013 február elején bukkant fel ismét és szokása szerint megint lehetetlent kért . Magántanulónak, asszisztensnek jelentkezett. Igen, Görögországból. Kérését (remélem) udvariasan elhárítottam, jelezve, hogy ehhez vagy hazaköltözik, vagy én hozzá…mindkettő lehetetlen opció.
A második levele forgatott fel mindent. Biztosan azt képzeli, hogy a beígért “bazi finom túrófánk” fogott meg, de esküszöm, nem így történt. Érzékeny pontomon ragadott meg: elragadóan humoros lévén, emlékeztetett egy másik levélre, amelyet 2010 júniusában kaptam. Annak az lett a vége, hogy a szerzőjét – közel negyven jelentkező közül kiválasztva – oktatni kezdtem. Ennek valószínűleg más lesz a vége, valószínűleg nem kevésbé érdekes. A levele végén csattanóként ugyanis ez állt:

“…ide teszek egy linket, hogy lásd, mik a hibák:  https://www.facebook.com/lefkadaphoto

Igen, jól sejtitek, ez volt az oldal, az a bizonyos oldal, amelyet a kitérőben említettem. (Dórikám, ezúton is köszönöm neked az együttműködést, imádás.).

..

Mi ez az egész? Véletlen egybeesés? Nem hiszem.
Talán kárpótlás, a húsz éve, kényszerből otthagyott tanári pályáért, egy korábbi, kedves tanítványért.
Talán az van megírva, hogy újabb és újabb, roppant tehetséges emberekkel találkozzam és egyengessem az útjukat.
Talán ezt utat kaptam, hogy harcoljak a mindennapi kételyeimmel.
Fogalmam sincs, de nem bánom, hálás vagyok érte, hisz rég megtanultam: minél többet adok, annál többet kapok cserébe.

A szándék tehát megszületett: segíteni őt, hogy megtalálja és kibontakoztassa igazi önmagát. Ezután már minden gyorsan ment, csak el kellett dönteni, milyen formában oldjuk meg, hogy minél többet találkozhassunk és dolgozhassunk együtt. A naszriporter.hu így most érdekes ponthoz érkezett. Megnyitotta a görögországi leánycégét, projektjét, vagy nevezzük, ahogy akarjuk. Elkészült a weboldal is:

www.lefkadaphoto.com (görögül tudók előnyben)

Nem csupán arról van szó, hogy visszatérek egy régi piacra, újabb esküvőket fényképezni.

Ezúttal új horizontok is nyílnak, amelyekről később adok/adunk hírt. Addig is, csak röviden, a lényeget:

Lányok, soha nem álmodoztatok arról, hogy azúrkék tengerparton, mezítláb mondtok “igen”-t?”

(ezúton jelzem, hogy lelkes és hozzáértő, görög-magyar csapatunk segíthet nektek megvalósítani az álmotokat)


Eszter örül, vele örülök én is. Közös történetünknek  messze nem ez a vége…

(Persze, hogy szeretem a túrófánkot).