Esküvői mesék

Júniusi hőség, barátok között is van 29 fok este 11-kor, ajtó-ablak nyitva és miközben a téli kockára fagyós síelések porosodó emlékét próbálom felidézni, a szomszédból sorozathangok szűrődnek át. És a szomszéd ötletet ad, teljesen kifacsart módon ugyan, és nem tehet róla, sőt, ha tudná, igen csodálkozna, de mégis: éljenek a sorozatok!

Az jutott eszembe, hogy indítok egy Esküvői Mesék sorozatot, amely pontosan 10 képben mutat be egy esküvőt, méghozzá a cél az lesz, hogy úgy próbáljon mesélni, hogy a kötelezőket ki kell hagynom a történetből. Mindannyian el tudjuk képzelni, hogy egy esküvőn felöltözik a menyasszony, hogy felhúzzák a gyűrűt a szerelmesek, hogy a pap áldást oszt, hogy tortát vágnak este és nagyot bulizik a násznép.

Sokan kérdezik tőlem (nem szakmabeliek), hogyhogy nem unom az esküvőket, amikor mindig ugyanaz történik.
Többek között ezt a népszerű előítéletet is szeretném cáfolni ebben a sorozatban, mégpedig oly módon, hogy igyekszem olyan képeket mutatni egy-egy esküvőről, amelyek mesélnek bár, de nem a történet fő folyamát adják.

Hogy a sorozat hány 'évadot' fog megélni és milyen gyakorisággal írom, az még nekem is homály, néha dolgokba úgy vágok bele teljes erőbedobással, hogy aztán félúton elfogy a türelem, az energia vagy a lelkesedés (vagy az összes). A "szezon közepén nincs rá idő" kifogást most zárom ki a játékból, Apukám mondása cseng a fülemben: arra mindig van idő, amire szakítasz. Márpedig Apu bölcs.

És akkor kezdődjék a ma esti epizód, a bevezető rész, Julcsi és Roger pillanataival (a képekre kattintva nagyobb méret elérhető)

Leave a Comment