Évfordulós szerelem

A csapatban fotózás igazi szépsége, hogy lenyúlhatod a kollégád párjait egy-egy vidám délutánra. Vagy lehet, hogy még dolgoznom kell a definíción?!

ez a páros végül közös lett, az esküvői fotóikat Csaba, a pocakosokat Melinda készítette

ez a páros végül közös lett, az esküvői fotóikat Csaba, a pocakosokat Melinda készítette

Mély töprengéssel töltött perceket szerzett, hogy vajon a nászriporter blogba, vagy a nepislogj blogba írjam ezt a bejegyzést, aztán úgy döntöttem, hogy elfér mindkettőben. Talán ez az a pont, ahol a kettő amúgy is összefonódik: úgy alakult, hogy Csaba esküvős párosát én fotóztam az első házassági évfordulójukon. És eddig tiszta nászriporteres blogtéma, amitől viszont egyben nepislogj!-os is, az az, hogy igazából a képeken immár nem ketten vannak, hanem hárman, Pannával.

az esküvői fotózásnak gyakran hosszú, évekig tartó kapcsolat a vége fotós és alanyai közt

az esküvői fotózásnak gyakran hosszú, évekig tartó kapcsolat a vége fotós és alanyai közt

Vannak párok, akik nem átallnak három fotóssal menni nászútra, mint azt tavaly szeptemberben tapasztaltuk (innen is nagypuszi Évinek és Csabinak, akik hamarosan megint Cinque Terre-n pihennek, ezúttal fotósmentesen). Andi és Pilu ennyire azért nem borultak meg, de az tény, hogy az első házassági évfordulójuk nagy részét velem töltötték, ahelyett, hogy édes kettesben romantikáztak volna.

ezzel az esküvői fotósorozattal indult minden

ezzel az esküvői fotósorozattal indult minden

Furcsa a kapcsolatunk, mert mire először találkoztunk, már sok mindent tudtam róluk, már végignéztem az esküvői fotóikat, már ismerősként hatott az arcuk, már rájuk köszöntem volna az utcán, szórakozottan fel sem ismerve, hogy ők nem feltétlen tudják, én ki vagyok.

pocakos fotózás, egy évvel az esküvői sorozat után

pocakos fotózás, egy évvel az esküvői sorozat után

Ez a nyár a negyvenfokos fotózások nyara, az ember néhány levegőkapkodós fényképezés után lassan elsajátítja a hajon keresztüli hőleadás képességét. Nem volt ez másképp az évfordulós fotózásunkkal sem, gyakorlatilag végelgyengülésben, négykézláb másztam el a szentendrei jegeskávémig, és komolyan fontolgattam, kire hagyjam a felszerelésemet, ha késve érne le az első korty 🙂

És hogy mindezt hogy viselte a kismamánk? Vigyorgott, pörgött, mesélt, lelkesedett, csillogott a szeme. Mindezt tűsarkakon. Mélyen magamba néztem és próbáltam a felfokozott hangulatára fogni, de sajnos be kell vallanom, hogy én vagyok lekvár. Andi előtt meg sapi le.


Végül teljesen megfeledkeztem a hőmérsékletről, úgy látszik, a szerelem látványa, jobb mint a légkondi. Elkezdünk fotózni, és fél perc alatt magával ragad és minden mást kitöröl az agyamból. Megfigyeltem, hogy ilyenkor mindent elhiszek. Mindannak ellenére, amiket magam körül néha látok, elhiszem, hogy van örökkön örökké. Hogy a szerelem ereje felfoghatatlan. Hogy a szürke hétköznapok kis odafigyeléssel boldog hétköznapokká alakíthatók. És még ennél durvábbakat is.
(Titkon leellenőriztem a képek színhőmérsékletét, mert félő volt, hogy az optikámra is ráragadt valahogy a rózsaszín szemüveg, ami az én látásomat elhomályosította...)


És mi mást is kívánhatnánk minden idei párosunknak, mint legalább ilyen boldogságot és ilyen felejthetetlen első házassági évfordulót.
Meg hogy ott lehessünk majd megörökíteni 🙂

Leave a Comment