csabaszelfi

Én volnék a másik Csaba a csapatban, és bár sok tekintetben hasonló az életutunk, sőt még a monogramunk is megegyezik, én is az egyik büszke tanítványa lennék Fekete Csabának.

Eredeti szakmámat tekintve mérnökembernek tanultam, de sosem tartottam magam „kocka” fazonnak.  A fotózás szeretetét édesapám - aki a MOM-ban dolgozott-  genetikailag kódolta belém, így pár éve a számológépet és vonalzót végleg fényképezőgépre cseréltem.  6 éve alapítottam Budapesten egy fotóstúdiót és iskolát, ami pályafutása alatt nagy sikereket ért el a szakmában. Csaknem 800 nebuló fordult meg a kezeim között és az alkalmazott fotográfia minden lényeges területén volt szerencsém kipróbálni magam.

Egy csodálatos macskalány kandúrpárja és négy gyerkőc édesapja vagyok. Ők Dorina, Adrienn, Csabi és a legkisebb, még bentlakásos csemete nevén november elejéig van még időnk gondolkodni. Családi fészkünk, Szigetszentmiklóson egy búzamezőkkel szegélyezett, poros kis utcában van, ahol esténként séta közben bámuljuk a giccses naplementét.

Nem vetem meg a kulináris élvezeteket, sokgyerekes apukaként kedvenc ételem a maradék. A nászriporter-csapatban szinte kötelező a kávé-addikció, így én se lógok ki a sorból, melegben pedig jöhet egy jó hideg sör, hidegben a forralt bor. Amióta az eszemet tudom, éjszakai bagolyként élek, diákéveimben hajnalig faltam a könyveket, manapság inkább a retusálásé ilyenkor a főszerep.

Hiszek az emberi értékekben, a szerelemben, a gyermekeim önzetlen szeretetében, az időtálló barátságban, az önfeledt játékban, a pozitív életfelfogásban, a belső harmóniában, egy jóízű, könnyes nevetésben.

Az esküvőfotózás számomra egy közös élet kezdetének esszenciája, ahol felemelő és megtisztelő érzés az esemény krónikásának, képírójának lenni.

Nézz képeket: