Az elmút hetekben keresőoptimalizáció és a látogatottsági statisztikánk feldolgozása okán böngésznem kellett a neten és többször is találkoztam magunkkal fórumokon meg levelekben. Nem tudom, tekinthető-e a karrierünk valamiféle állomásának, ha azt mondják valamelyik fórumon egy fiatal kollégáról:

"...azt állítja magáról, hogy nászriporteres képeket is tud csinálni."  Nemrég pedig egy leendő menyasszony őszintén bevallotta, nem tud bennünket megfizetni, ellenben talált egy fiatal fotóst, aki nászriporter-stílusban fotóz, csak sokkal olcsóbban. Hmm.

Bevallom, hogy nem tudom, sírjak vagy nevessek. Örülnöm kéne, mert biztosan jót jelent, ha másokat hozzánk mérnek, vagy kollégák hozzánk akarnak hasonlítani. Mégis, határozottan  zavar, hogy a nászriporteresség lassan fogalommá válik, de nem azért, mert olyan szerény volnék. Neeem, erről szó sincs 🙂

esküvői fotó, esküvői fotózás, esküvőfotó, esküvőfotós, esküvői fotós

Más a baj. Elsősorban az, hogy a piacnak, a vevőknek és a fotósoknak is az volna jobb, ha saját útját járva, mindenki megkeresné  önmagát, így a stílusválaszték nem pár erős fotósra és az utánzóikra korlátozódna.   Őszintén sajnálom, hogy a piac néhány domináns szereplője körül (persze, hogy nem csak minket néznek, Tux, Váradi Tomi és többen mások már jóval előttünk "célpontnak" számítottak) valóságos klón-hadseregek csoportosulnak. Szerintem legtöbben a szorgalmas másolók közül nem is gondolnak bele abba, milyen káros számukra, ha hétről hétre valaki vagy valakik gyenge másolataként élik a szakmai életüket.

esküvői fotó, esküvői fotózás, esküvőfotó, esküvőfotós, esküvői fotós

Mit is tanácsolnék ellenszerként? Mindenekelőtt kevesebb internet-barangolást, mert mások munkáinak nézegetése legtöbbször nem ad egyebet, mint sémákat, sztereotípiákat és béklyókat. Kívánnék viszont több tanulást, gondolkodást, kreativítást, játszadozást, kísérletezést. A többi idővel jön magától..

esküvői fotó, esküvői fotózás, esküvőfotó, esküvőfotós, esküvői fotós

Utószó:

Mivel több ismerős is reagált erre a bejegyzésre - némileg féreértelmezve - ezért pontosítanom kell, nehogy félreértés essék.  Egyáltalán nem zavar, ha másolják a munkáinkat, stílusunkat, sőt szinte biztos, hogy másokat sem. (bizonyos speciális, egy adott fotográfusra jellemző ötlet szolgai lemásolása és "eladása" sajátként azonban már kevésbé etikus és nehezen tolerálható.) Mások fotóinak nézegetése tehát rendben lévő dolog, egy bizonyos szintig bizonyosan szükséges. Inspirálhat, ötletet adhat. Ha azonban a felkészülés rutinszerű részévé válik, akkor szerintem kifejezetten káros.  Azért, mert megérkezve egy helyszínre nem azt nézi a kolléga, hogyan tudná használni a helyi adottságokat, fényt és az alanyait, hanem azt keresi, hogyan tudna elkészíteni fotókat, amelyeket látott már valakitől. Ez teljesen másfajta gondolkodást jelent.

Így aztán a legtöbb tapasztalt fotográfus éppenhogy kerüli a gondolkodást óhatatlanul befolyásoló galéria-látogatásokat. (Ezért jómagam csak a téli szünetben szoktam megnézni, mit alkottak a nagyok a szezonban, majd betegesen kerülöm az oldalaikat egész évben).

9 Comments
  1. 2009. szeptember 23. szerda -

    Szia! abban egyetértek, hogy az egy az egyben másolás nem szerencsés dolog, de abban nem, hogy ne nézegessünk galériákat. Jó tisztában lenni a lehetőségekkel, esetleg ötleteket meríteni mások munkájából. Pl technikailag.

  2. millokt
    2009. szeptember 26. szombat -

    Igen ez az , amiről az'szem a wpja-n olvastam , hogy bizonyos stílusokat azonosítanak képekkel és vica versa, így pl: ott a fogasról lógó menyasszonyi ruháról volt szó, mint lassan a fotóriportot meghatározó kliséről. Én ezt 2006-ban olvastam, akkor itthon nem láttam (lehet, hogy csak figyelmetlen voltam), azóta itt sincs anyag e nélkül, de kedvenceim az elszaporodó pocséta képek. Én számomra pl a fátyol nem jelentett semmit, amíg nem kellett tudomásul vennem, hogy az embereket kénytelen vagyok irányítani és kitalálni, így vettem észre/láttam másoknál, nálad is/ milyen lehetőségek rejlenek ebben a kis ruhadarabban. Ellenben,ami miatt nem érdemes mások oldalait nézni, mert majdnem agyvérzést kaptam, mikor láttam, hogy a gyűrűhúzást sikerült alulról megörökítenetek. Régóta gombolkoztam rajta, de mindig oda lyukadtam ki, hogy sok lenne a jelen levőknek, nem mertem, hát így már nem is fogom. :) Nehéz lenne még alulrólabbról. Kezdésként valószínű, hogy hasznos, hogy lássa az ember milyen lehetőségek rejlenek a témában és mit tesznek meg egyesek/kettesek egy egy szép végeredmény érdekében. Nehéz, de jó adni és ezért érdemes fejlődni.

  3. admin
    2009. szeptember 26. szombat -

    <p style="text-align: justify;">Csupán az a kérdés, hogy az inspiráció és ötletszerzés milyen outputot ad a végén. Ha az eredeti kép arra inspirál, hogy sajátot készíts, akkor ok. Ha arra, hogy elkészítsed ugyanazt, majd kitegyed büszkén a portfóliódba, akkor nem OK. Mondok egy példát. Víg Lacinak jutott eszébe először, hogy szélkerék mellett fotózzon egy lányt. Pár nap múlva egy fórumon valaki büszkén linkelt egy majdnem ugyanolyan fotót, fogadva a gratulációkat. Nem véletlenről volt szó, a fotó nyilvánvaló másolás volt, mert a kivágás és döntés teljesen egyedi, amolyan "víglacis" volt. Ez most jó, vagy nem? Szerintem gáz. Ahogyan a kínai "Adios" cipő is az.</p>

  4. 2009. október 2. péntek -

    Érdekes témánál álltál meg. Gondolom ez egy általános dolog ma Magyaroszágon, és bárhol. 2 dolgot lehet tenni...elfogadni ezt a tényt, és pozitívan azt mondani:"Az eredeti,az igazi.." Idegeskedni, és ugyanúgy előbb utóbb beletörődni, max gyomorfekélyel a testünkben.. A ti esetetekben a másolás a hazai kóklereknek elég nehéz, mert sokat vagytok a kezdők és haladók, de még a profik számára is nehezen elérhető helyen városban országban, ahogy teccik.. Emiatt a kóklerek megpróbálják, az álteled esetleg kitalált szín-és képhatást elérni, egy másik helyen totál ugyanazzal a kompival és pózzal.. Csak itt azt nem veszik figyelembe, hogy az ott adott lehetőségeket ezért nem fogja észrevenni,és lehet, hogy akár jobb képet is csinálhatna az adott másolandónál akár. Ami engem érdekel ebben a témában, és persze nem kell válaszolnod, ha nem akarsz: Szerinted ha tényleg megtartod az általad tervezett oktatást, szaporítod ezt a jelenséget magadnak, vagy nem?? Ha majd egyszer személyesen találkozunk, szívesen elbeszélgetnék erről is veled. Továbi szép fényeket!

  5. admin
    2009. október 2. péntek -

    Szia CsigerR az oktatás meglesz, de nem aggódom, hogy számtalan klón keletkezik majd. A vezérgondolatom ugyanis éppen az, hogy sokakban megvan a kreatív elme, amely arra vár, hogy szabadjára engedjék. Én arra lennék a legbüszkébb, ha az előadások és a gyakorlatok segítenének ebben. (És hamarosan megyek Sopronba..)

  6. 2009. október 2. péntek -

    Castellst, korunk jelentős társadalomtudósát olvastam a minap, aki a "hálósodásról" beszélve említi: Picasso és társai Párizsba mennek, a filmesek Hollywoodba, az irodalmárok New York és London között választanak... Magyarán kialakulnak olyan csomópontok, amelyekben a tudás felhalmozódik, és ezek a csomópontok hivatkozási alappá lesznek, vonzást gyakorolnak, befolyásra tesznek szert. Az, hogy a nászriporter megfogalmazás, az esküvőfotósok (értve alatta a Pillanart-ban összegyűlt élvonalt) kifejezés ilyesfajta megfigyelhető centrumot alkot - nagyon-nagy büszkeségre adhat okot. Ugyanis ennek a kitüntetett szerepnek súlya van a magyar fotográfia fejlődésére - a benne résztvevők fotósok akár akarják ezt, akár nem akarják. Értem én a Nászriporter fenntartásait is, de úgy vélem: a piaci hírnév előbb-utóbb kamatozni fog!

  7. 2009. október 3. szombat -

    Én szoktam nézegetni a képeidet, olvasgatom a blogodat, nagyritkán mert nincs időm ahogy szoktad mondani a sok utómunka miatt, kommentárokat is füzök néhány dologhoz. (nem úgy mint Te majd télen tudom) A mi látásmódunk teljesen eltér egymástól és mégis új energiákkal töltenek fel a vizuális és verbális megnyílvánulásaid, abszolutt pozitív értelemben. Én úgy érzem hogy, ha van egy fotósnak tehetsége és azt ki tudja fejezni sajátos ő rá jellemző szürökön keresztül így is úgy is ahogy mondják "kibujik a szög a zsákból". Ha a tehetség hiányzik de a mondás szerint van érzéke hozzá, lessz belőle egy jó szakbarbár aki megpróbálja az igazi stílust teremtő alkotókhoz közeli képet produkálni szó szoros értelemben legyártani. Ahogy mondod látásmodot nem lehet tanulni a tied is ami fantasztikus, tudatod alatti megnyílvánulás tehetség. A tudatosan fejlesztett szakmai ismeretekkel, felgyorsítod alkótásaid megszületését fejlődését. Ez látzsik ahogyan az ujabb képeidet megnézem, mindig adsz hozzá valamit amitől változatos de Te maradsz. És ez a legnehezebb, azt hiszem... Sok sikert a workshophoz, további jó fényeket. RNZ

  8. Miki Tomi
    2009. október 9. péntek -

    ??azt állítja magáról, hogy nászriporteres képeket is tud csinálni.? Nemrég pedig egy leendő menyasszony őszintén bevallotta, nem tud bennünket megfizetni, ellenben talált egy fiatal fotóst, aki nászriporter-stílusban fotóz, csak sokkal olcsóbban. Hmm. hozzáfűznivalóm: Például EDDA számokat is rendetegen játszanak, énekelnek, dúdolnak, kisebb nagyobb csoportoknak, vagy önnön szórakoztatásra...több kevesebb sikerrel (vagy éppen gitáron tanul játszani), de ha valaki az Eredeti élményre vágyik, elmegy az Igazi EDDA koncertre!= "nászriporter stílusos" fotókhoz megbízza Csabát és Monát...ennyi! Admin Te egy életvidám manus vagy, ne keseregj! Nem illik hozzád! Csak ha az utánzók egyedfejlődéséért aggódsz akkor helyénvalók félelmeid! Tomi

  9. admin
    2009. október 9. péntek -

    Nos, mi függetlenül mindenkitől haladunk a saját utunkon, ilyen szempontból a kérdés számunkra irreleváns. Az viszont nem mindegy, miként alakul a hazai mainstream esküvői fotográfia jövője. A szakmának nagyon kellenek a jól megfizetett ifjú sztárok, a hazai eskifotó David Jay-ei, akik cibálják maguk után a többieket. Ehhez az öregek árnyékából kilépő tehetséges srácokra van szükség, akiknek eszük ágába sincs azt csinálni, amit az úgynevezett "menők".

Leave a Comment