A blogom olvasói megszokhatták, hogy gyakran húzom magam elé a billentyűzetet, ha a szakmámra káros dolgokat tapasztalok jártamban-keltemben. Most is így fog történni és ennek az az oka, hogy már a második facebook-oldalon látom a "hónap/hét esküvői fotója/fotósa" versenyt hirdetni.

ez az esküvői fotó a tési domboknál készült, gyönyörű súrlófényben

Ez az esküvői fotó a tési domboknál készült, gyönyörű súrlófényben, éppen a megfelelő pillanatban. Sem öt perccel előbb, sem később nem lett volna jó. A bejegyzéshez nincs köze, csak illusztráció.

Előrebocsájtanám, szerintem semmi baj a klasszikus fotós versenyekkel. Ha van egy szakmai zsűri, amelyben (elvileg) csupa hozzáértő értékel olyan nem kicsit bonyolult dolgokat, mint a fényképek, akkor az helyénvaló. Az eredmények olykor bár furcsák, de a nyertes pályaművekkel kapcsolatban ritkán merülnek fel kételyek.

Mi van akkor, ha a FB-on rendezett verseny eredménye lájkolás útján kerül meghatározásra? Van-e arra garancia, hogy valóban a benyújtott munkák legjava tetszik majd a nagyközönségnek? Lehet kapaszkodni: NEM. Éppen ellenkezőleg. A saját tapasztalatom azt mutatja, hogy éppen a legeredetibb, legnehezebb, legértékesebb munkák kapják a legkevesebb figyelmet. Hogy miért? Talán ugyanazért, amiért a TV-nézők legtöbbje budspencert néz Hamlet helyett. Akkor is, ha már tizedszer látja. Ugye nem kell tovább magyaráznom?

Talán senki nem csodálkozik azon, hogy a téli olimpián a műkorcsolya-érmeket és a fizikai Nobel-díjakat sem facebook-os szavazások alapján ítélik oda. Fel sem merül a kérdés továbbá, hogy a műkorcsolya-versenyek rendezőit vagy a Nobel-díj bizottságot laikusok közül toborozzák. Akkor mi a helyzet a fényképészettel? Az egy szakma, nem kicsit bonyolult. Az év sajtófotósa díjakat nemzetközi szakmai zsüri ítéli oda. Hogy veszi a bátorságot bárki is, hogy meghirdesse a "nap, hét, hónap esküvőfotósa" titulusokat? Senkinek nem gyanús ez, csak nekem? Egy kollégában sem villant fel a piros lámpa, csak bennem? Ha  -mindennapi újságolvasóként-  a szomszédom holnap meghirdetné az "év sajtófotósa" versenyt, vajon senki nem csodálkozna?

Csak jelzem még, hogy gépesített módszere, saját facebook-oldala van a facebook-on szervezett szavazásokon való lájk-szerzésnek. Tudok olyan esküvőfotós kollégáról, aki egy heti megmérettetésen ezzel az eszközzel szerez szavazatokat..és nyer is serényen. Aranyos, ugye?

Üzenem tehát az ilyen "kvázi-versenyeket" szervezőknek:  az esküvői fotók elkészítéséhez és véleményezéséhez is szakértelem kell, akár tetszik, akár nem. A laikusok azt el tudják dönteni, melyik fotó tetszik nekik, de az nem feltétlenül lesz a legértékesebb, legötletesebb, leginkább érdemes a MŰ megtisztelő címre.

ez a fotó egy piszkosul meleg napon, Sopron határában készült, a vacsorára menet

Ez az esküvői fotó egy piszkosul meleg napon, Sopron határában készült, a vacsorára menet. Mindent elborított a por és a rengeteg szöcske, Andit és Pilut azonban ez sem érdekelte.

Azt javaslom továbbá, hogy amennyiben versenyeztethetnékjük van, szervezzenek igazi megmérettetést, toborozzanak elismert tagokból álló szakmai zsürít (ja, hogy az erőfeszítésbe kerül?), vagy váltsanak témát, mondjuk közérthető és valóban a közízlésre bízható dolgokról szavaztassanak.  Legyen elsőnek pl. a legszebb fenekű hazai esküvőfotós lány, vagy a legszebb esküvőfotós-körszakáll.

Ez utóbbi versenyszámban szívesen nevezek magam is.

............

UPDATE 2011.12.02

Hogy lássuk, mennyire nem volt alaptalan a bejegyzésem,  nézzünk egy hírt, egy facebook-on szervezett "versenyről":

"Nikon – The Explorer Tehetségvadászat 2011 díjátadója. A The Explorer magazin főszerkesztője, dr. Elter Tamás átadja a Nikon – The Explorer Tehetségvadászat 2011 győztesének, Simon Attilának a Nikon D-90-es fényképezőgépet a 18-105 utazó zoom-objektívvel. Ezúton gratulálunk a nyertesnek!

És most lehet kapaszkodni, itt a nyertes kép:

ez egy botrányos izé, fotónak nem is nevezhetném, kiváló példa arra, hogyan manipulálhatóak a szavazós versenyek

Azt hiszem, nem kell semmit kommentálnom. Szégyen, hogy ilyesmi megtörténhetett.

 

 

 

19 Comments
  1. 2011. november 10. csütörtök -

    Nem örültem, hogy megint veszekszünk. A blogon. Ám valahol igazat kell adjak. A szakmai zsűrizés hiányzik ennek a szakmának. Nagyok a titulusok, mögötte mi áll? Egy csoport, ahol egy emailedbe kerül és rengeteg szavazatot kapsz, cserébe a saját kattingatásaidért.

  2. 2011. november 10. csütörtök -

    Részben egyet kell értsek veletek. Egy szakmai zsűri szava nyilván mérvadóbb, mint egy laikusokból álló csoport döntése. De elég sok pályázat nyilvános zsűrizését láttam már én is ahhoz, hogy bátran kijelentsem, hogy a szakmai zsűrinél is nagyon sokszor az adott hangulat fogja eldönteni egy kép sorsát - függetlenül attól, hogy az most jó kép-e vagy sem. "Az előző jobb volt", "láttunk már hasonlót", stb.stb. De mondhatom úgy is, hogy ízlett-e a reggeli kávé.... (És ezzel nem a szakmai zsűri tudását kérdőjelezem meg, hanem sok esetben a rendszer működését.) A fotózás szubjektív műfaj, a különböző stílusú (esküvői) fotók is természetesen megosztják a közönséget. Azt viszont a laikus közönség is tudja, hogy egy lájkolásos verseny nem szakmai, hanem "az én apukám erősebb" elven működik, gyakorlatilag szimpátia-szavazás. A fotós is tudja, hogy azzal, hogy itt elér valamit legfeljebb ingyen reklámot nyer, nem szakmai elismerést. És ennek függvényében indul. Én második lettem egy ilyen "lájkolós" versenyen (már ha van második ott, ahol csak az első díjazzák). Jobb fotós vagyok, mint a többiek? Nem. Jobb fotós az, aki több szavazatot gyűjtött, mint én? Nem. Nagy publicitást kaptunk mind a ketten? Igen. És csalásnak számít-e az, hogy a saját Facebookos csoportom tagjait szimpátia-szavazásra buzdítottam? Végképp nem. Hiszen ez erről szólt. Csak tudni kell a helyén kezelni a dolgokat.

  3. 2011. november 10. csütörtök -

    Én mindig nagy élvezettel lesem a hét képeit és "lájkolok" arra ami igazán megfog. De mivel úgy érzem hogy ez nem egy szakmai verseny inkább a köznek szól, lehet belőle tanulni vagy mélyenszántó következtetéseket levonni. Mégis úgy gondolom ha valaki szakmai zsűri előtt akarja megmutatni magát, az ne menyasszonyok/ifjú feleségek szavazatait gyűjtse egy népszerű közösségi oldalon

  4. lola
    2011. november 10. csütörtök -

    Keremszepen ezt a kategoriat ugy hivjak hogy KOZONSEGDIJ. Es ilyen szinten nincs is vele semmi gond. Nem kell ide szakmai meg komoly es elismert brigad, csak a kozonseg. Oket nem erdekli mennyire volt nehez elkesziteni, mennyi munka all mogotte stb stb csak annyi hogy tetszik vagy nem. Es ez nem az Oscar meg nem a Teli Olimpia. Ez csak a Facebook. Ennyi.

  5. admin
    2011. november 11. péntek -

    igen ám, de két helyen is döccen a "közönségdíjas" dolog. Az egyik, hogy nem a "hónap közönségdíja" , hanem pl. a "hónap esküvőfotósa" vagy a "hét képe" versenyt hirdetik. A másik döccenő ott van, hogy a lájkok száma köszönő viszonyban sincs a kép sikerével. Lájkokat szerezni ugyanis ettől függetlenül lehet, többen meg is teszik. Megismétlem, jól megszervezett rendszere van annak, hogyan lehet nyereményeket szerezni a "ma én neked lájkolok, holnap te nekem" elven. Lehet így nyerni kisebb nagyobb tárgynyereményeket, meg pl. esküvőfotós "díjakat". Ha valaki nagyon akarja, akkor pont-pont vesszőcske rajzzal is megnyerheti a díjat, csak a lájkokat kell megszerveznie.

  6. admin
    2011. november 11. péntek -

    Erika: a baj éppen ott van, hogy ha azt hiszed, hogy a facebook-os "megmérettetéseken" mutatott képekből tanulni lehet. Legtöbbször nem lehet, és éppen ez a baj. És az is nagyon nagy baj, ha azt hisszük, hogy a "köznek" egyféle, a szakmának pedig másféle fotókra van szüksége. Bárhova küldesz képet, a legjobbadat kell küldjed. És ha már veszed a fáradtságot, hogy válogatsz, akkor kapj annyi tiszteletet cserébe, hogy megbecsülik a munkád és tisztességesen bírálják el. Ha egy fotóst elégedettséggel tölt el az, hogy vásárolt lájkokkal "nyert" a fotója, és közben nem látja, hogy a szakma kiröhögi, akkor az a fotós rossz úton jár.

  7. 2011. november 11. péntek -

    Mit lehet tanulni? Hogy mi tetszik egy átlag párnak. Ha valaki Szakértői versenyt akar nyerni az szakértőket keressen fel és ne várjuk el a titkárnőtől, a cukrásztól, a varrónőtől vagy más ágazatban dolgozótól hogy mint szakértő mondjon véleményt, hiszen meglepődnék ha tudnál gyors és gépírni összedobnál egy fantasztikus esküvői tortát és még a menyasszony ruháját is megtudnád varrni

  8. 2011. november 11. péntek -

    Alapvetően egyetértek Csabával. Az pedig bízom benne, hogy mindenki számára egyértelmű: a fotók / fotósok jelen esetben eszközök, hogy az adott oldalt népeszerűsítsék. Az elsődleges cél a szervező "vállalkozás" FB oldal statisztikáinak javítása, minél több látogató bevonzása.

  9. 2011. november 11. péntek -

    Attila, ebben igazad van, de ez a rendszer már megbukott. A legújabb Facebook fejlesztések miatt már nem kötelező "lájkolni" az adott klubot/oldalt/csoportot, hogy a benne lévő képnél hozzászólj, tetszésed nyilvánítsd. Így az emberek többsége csak a képet látja, az azt feltöltő oldallal nem foglalkozik. Ezért a fotós elsősorban saját magát népszerűsíti az adott képen keresztül. Elég durva direkt marketing, de ha az ember jól csinálja, nagyon hatásos tud lenni.

  10. admin
    2011. november 11. péntek -

    Erika: tévedsz, ha azt hiszed, hogy egy fotós számára az a fontos, mi tetszik egy átlagos párnak. Tényleg azt képzeled, hogy egy fotósnak ezt kellene fotóznia? Ez az éhenhalás és a szakmai csőd legegyszerűbb útja. A fotósnak azt kell fotóznia, ami neki tetszik, ami neki örömet szerez, majd megkeresni hozzá a megfelelő ügyfeleket. Ez utóbbi út vezet a karrierhez és a boldoguláshoz.

  11. admin
    2011. november 11. péntek -

    Kisbergics: ez így nagyon szépen hangzik, de beszéljünk egy kicsit arról, mi az a "hatásos tud lenni". Volt már olyan esküvőd, amelyet így szereztél? Volt már olyan fotód, amely heves vitákat és ellenérzéseket gerjesztett a kollégák körében? Csak arra akarok célozni, hogy ez a lájkolgatós dolog igencsak kétélű fegyver. Ha a fotó valóban jó, akkor a kapott lájkok nem szülnek ellenérzéseket. Ha kevésbé...nos akkor a kollégáid céltáblája leszel. Én ritkán járok ilyen arckönyves "versenyek" oldalaira, de ha mégis, akkor remekül szórakozom a rengeteg középszerű, rosszul komponált, szétfotostoppolt, szénné élesített, ezerszer lefotózott/mástól lopott közhelyen. Annál jobban szórakozom, minél több lájkot kap egy adott "műalkotás".

  12. 2011. november 11. péntek -

    Csaba, azt kell mondanom, hogy igen. Az ajánlatkérésnél nálam opcionálisan meg lehet adni, hogy hol találtak rám, és ma már az esetek 50%-a a Facebook-ot adja meg (speciel ma is pont jött egy ilyen), a maradék 30% ismerős által, 20% pedig a kereső találatok / "véletlenek". De nem csak esküvő, családi és portréfotós munkám is jött ebből. Egyre több ismerősöm teszi ki magáról olyan profilképet, amit én csináltam, a kép alsó sarkában szolid logóval. A klubomnak már több ismerőse van, mint a személyes profilomnak = olyan emberekhez is eljutott a képem, kedvelik és szívesen követik a munkásságom, akiket én nem ismerek. A rendszeres frissítésekkel pedig azt érem el, hogy köztudatban maradok. "Kell egy fotós? Én tudok egyet, itt a Facebook klubja, nézd meg...." És lehet, hogy a követők többsége fiatal, de én is az vagyok és ez előbb utóbb be fog érni. Generációs különbség van kettőnk között. (: Az ellenérzésekkel kapcsolatban: Amikor én indultam a versenyen két fotó elhúzott a többitől. Mi 50-60 szavazattal kerülgettük egymást 1200 környékén, míg a "harmadik helynek" 300 körüli szavazata volt. Egy idő után a többi résztvevő kollégák közül láttam, hogy mások is az én képemet osztják meg - nekik már esélyük sem volt, de nekem még segíthettek. Végül csak második lettem, mégis úgy érzem nem volt hiábavaló az egész, és nagyon jól esett a barátok, kollégák támogatása is. És amíg a verseny futott, megduplázódott az átlag napi ajánlatkérések száma.

  13. 2011. november 11. péntek -

    Gondoltam itt az ideje, hogy megszólaljunk, mint a témában érintett "főgonosz". A mi oldalunk facebook profilján hírdettük meg ezt a játékot ezek szerint hibát elkövetve ezzel. A félreértések elkerülése végett néhány tény: nem kértünk nevezési díjat, nem utasítottunk vissza beküldött képeket, nem zártunk ki senkit, nem volt feltétel, hogy like-olják a szavazók az oldalunkat, nem osztottunk díjat a szavazók között, nem hírdetük sehol a játékot, tehát és itt javítanám Attila hozzászólását: nem az volt az elsődleges cél, hogy a szervező “vállalkozás” FB oldal statisztikáit javítsuk. Furcsa ezt pont tőled olvasni. :) Elsődlegesen az volt a célunk, hogy a facebook oldalunk látogatói szavazzanak (nem kértünk senkit, hogy kampányt folytasson bárki mellett), mert felméréseink szerint felhasználóink szeretik az esküvői képeket és szeretik a szavazásokat is. Szeretnénk minél több esküvői fotóst megmutatni a közönségnek, hogy alkalom adtán tudjanak kiből választani. Próbálkozásunk ezek szerint nem járt sikerrel, de nem adjuk fel. :) Erőfeszítést igényel? Azt gondolom egy olyan játék megszervezése, ahol egy komplett esküvő a tét és hónapokon keresztül zajlik elegendő bizonyíték arra, hogy ha van értelme készek vagyunk időt és energiát áldozni a dolgokra. Mint azt már Csabának levelezésünk alkalmával jeleztem szívesen megszerveznénk egy igazi, szakmai alapokon nyugvó versenyt, ha erre van az esküvői fotós szakma részéről igény és némi segítő szándék, egyúttal elnézést kérünk azoktól a fotósoktól akiket szavazásunkkal megbántottunk, nevetségessé tettünk a szakma előtt, mert ez nem állt szándékunkban.

  14. admin
    2011. november 11. péntek -

    Irigyellek, hogy van munkásságod, amit megoszthatsz a nagyközönséggel. Gratulálok hozzá. Valóban generációs különbség van köztünk, nagyjából kétszer annyi éves vagyok. De nem csak emiatt. Én még azt tanultam, hogy a fénykép érték és ritkán készül jó belőle. Nagy pofám ellenére nem vagyok annyira elájulva magamtól, hogy vegyem a bátorságot és gyenge fotót adjak be akármilyen versenyre, még ha az a facebook-os marketingkampány is. Én a maximalista szemléletmódot tartom helyesnek, mert így születnek maradandó értékek, amelyeket talán megőrzésre méltónak vél a fotós társadalom. Tudom, nehéz ezt megérteni egy olyan világban, ahol az elkészült digitális ábrázolások 99.9999%-a értéktelen digitális szemét, de csak gondolkodj el azon, hogy az összes képedből hány lesz fellelhető 10, 20 vagy ötven év múlva? Vajon tényleg büszke leszel-e hatvanévesen a most ezervalahányszáz lájkot kapott képedre? Nem hiszem, okod sincs rá.

  15. 2011. november 11. péntek -

    Azt hiszem értem, hogy mire gondolsz, mégis kezdem úgy érezni, hogy elbeszélünk egymás mellett és kicsit személyeskedős hangnemet is vélek felfedezni a soraid között. Ugye tévedek? (: Olyan képet akartam küldeni a pályázatra (tudván, hogy laikusok, potenciális ügyfelek fogják látni és megítélni, nem a szakma) ami jól jellemzi a képi világomat, a fotózási stílusomat, ami "kisbergicses". Nem a legjobbnak vélt fotóm, de nem tartom gyengének, büszke vagyok rá, bátran vállalom: az enyém. És arra is büszke vagyok, hogy egy hét alatt több, mint 1200 ember nyilvánította tetszését. Szerintem ez szép eredmény. Ha te nem így látod, az szubjektív. Egy szavazattal kevesebb - na bumm. Az, hogy egy szakmai pályázatra valószínűleg másik képet küldenék, az nem von le az értékéből. Ha lesz esküvőfotós-szakáll verseny, én is benevezek. (:

  16. admin
    2011. november 11. péntek -

    Kisbergics: Nem hiszem, hogy van értelme tovább csépelni a szót. Elmondtad, mit tartasz helyesnek és elfogadhatónak "egy kis reklám" érdekében. Bepillantást nyerhettünk továbbá az énképed alakulásába. Köszönöm, hogy elmondtad a véleményed. Szilárd: nem "gonoszság" a szavazásod. Biztosan tetszik és szórakoztató a nagyközönség számára. Hogy hasznosnak tartom-e, arról megírtam a bejegyzést. Nagyon szimpatikus a nyitott hozzáállásod és azt, hogy megpróbálod megérteni, milyen kérdést feszegettem. Köszönöm. A kétnapos diskurzus arra sarkallt, hogy elgondolkodjam azon, milyen keretek közt lehetne megrendezni az első hazai, természetesen nem arckönyves esküvőfotós pályázatot. Már megérte foglalkozni a kérdéssel.

  17. 2011. november 13. vasárnap -

    Nos többször említettem neked, még anno "szervezeti" tagságod alatt Csaba, hogy a "forradalom felfalja saját gyermekét"... kicsit sem gondolod, hogy anno a nemes cél érdekében alapított "gyermekeddel" már akkor elszaladt a ló? Én úgy gondoltam akkor is, most is, hogy az alkalmazott fotográfiának és a művészetenek ritkán van esélyük találkozni, és manapság ugye lefikázzuk a fotóművészeket. Pedig akkor is, most is mondom, hogy amikor kikiáltunk ilyen meg olyan nap képét, meg hét fotósát, akkor felmerül a kérdés, van e egyetlen egy kívülálló, nem szakmailag éríntett egyén is a zsűriben? Nem hiszem, hogy egy esküvői fotó esetén kizárólag esküvő fotósok tudnak objektív véleményt mondani. Ha az egy fotó, akkor a fotózás egyéb területén működő emberkék, és a témának a műértői is okos véleményt mondhatnának néha. Szóval ha lesz egyszer egy ilyen verseny, javaslom, ne csak a jelenlegi "krém" legyen a szakmai mérvadó. Vannak olyan fotós zsűrorok is, akiknek értékelésben és egyéb hasonlókban is nagyobb tapasztalata van. Egy külsős "mérleg ellensúly"ra mindíg is szükség volt, van és lesz. Az olyanokban akikben megvan egy személyben, nem fognak elszállni, és minig tudnak majd a szakmának újat mutatni, akikben ez nincs meg, azok valószinleg pár év múlva rá lesznek szorulva a darbra gyűjtött ismerősök LIKEjaira, de abból nem hiszem, hogy meg lehetne élni 1-2 évnél tovább. Most úgy tűnik igen, de később ez is lecseng, mint az MSN, meg a SKYPE, meg az IWIW...mert ahogy felénk mondani szokták: a ló....sznak is van vége! :-D

  18. admin
    2011. november 13. vasárnap -

    Geri, egyetértek veled. Azt azonban rögtön megjegyzem, hogy sem a versenyzés, sem az önsztárolás nem az én ötletem volt. Ami a versenyt illeti, csak egyféle normális módszer létezik. Külső, független, pártatlan zsürivel. A jó esküvői fotók értékei ugyanazok, mint minden más fotóé. Érzéseket, gondolatokat közvetít, tartalom és forma egysége mellett. Simán bevonhatóak tehát képzett és elismert kollégák mindenfelől. Majd lesznek igazi megmérettetések is előbb-utóbb, csak ki kell várni.

  19. 2011. december 12. hétfő -

    Tiszteletem. Én csak a versenyt kommentálnám. Szóval a verseny elindulásakor naponta jöttek a kérések az ismerősöktől, hogy szavazz a "cimborámra" hadd nyerjen .... Kérdezem én - Minek? ha nem tetszik a fotó (arról már nem is említek szót hogy milyen fotók voltak köztük...), és nincs mit szakmailag értékelni.... na kaptam is a fejemre, hogy irigy vagyok, meg stb.. meg hogy én miért nem neveztem be egy fotómat se... (mert nem volt ilyen fotóm e kategóriába, és a képeket elnézve nem adtam a nevemet ilyenhez... ) mondtam hogy nem a szakma fogja eldönteni a képekkel megmutatott tehetséget, hanem hogy kinek hány barátja van, és hányan nyomják meg gondolkodás nélkül azt a nyomorult "lájk" gombot, mert köztudott, hogy a facebookon nincs rossz kép. Gondolom ezt már mindenki tapasztalta, hogy még egy fekete kockára is azt írják, hogy "de cuki vagy", "de ari vagy"...... jaah.. (négerek a sötétben szenet lapátolnak..) a fentiekre visszatérve, röviden, kicsit elgondolkodhatnának azok akik a közeljövőben ilyen jellegű versenyt indít, hogy milyen képekkel lehet nevezni, és hogyan kéne szavazni. Igen is név és alkotó nélkül, csak a képi tartalomra... És nem azért írtam le, mert "ugye én megmondtam" hanem, per pillanat ez az "újság" (ami nekem személyesen nagyon is tetszik) hihetetlen sokat veszít a presztízséből.... és ezt gondolom még sokan így gondolják. Tisztelettel Fülöp László, Beregszász

Leave a Comment