Esküvői fotós, esküvői fotók, esküvői fotózás a Nászriporterektől
Esküvői fotós, esküvői fotózás Magyarországon és bárhol a világon

Hogyan légy fotográfussá..vagy miért ne?

esküvőfotózás, esküvői fotók a nászriporterektől

mára az esküvőfotózás az egyik legnépszerűbb kreatív szakmává vált

A nyolcvanas években mindenki lángosos akart lenni a Balatonon.
A kilencvenes években mindenki butikot akart a Váci utcában.
Az ezredforduló utáni jónéhány év pedig az ügyvédeké és a közgazdászoké volt.
Egy ideje pedig egyre több fotográfus-jelölt van a közvetlen környezetemben. Ez a bejegyzés nekik készült.

Nem kell nagy ásznak lenni ahhoz, kitaláljuk, miért oly népszerű a fotografálás. Az eszközök szinte mindenki kezében ott vannak, igaz, főleg telefonálásra használják őket. Biztos vagyok abban, hogy legtöbben készítettek már olyan fotót életükben, amelyre mások annyit mondtak: “ejha, ez tényleg profi”.

Sokan megtapasztalhatták már a fényképezés varázsát. Igen, a világunk kívülről csodálatosnak néz ki, különösen gyes-ről vagy fix munkaidős, unalmas alkalmazotti jogviszonyból. Ráadásul az internet, különösen a fotózásról szóló blogok telistele  vannak bombabiztosnak tűnő receptekkel, hogyan kereshessünk pénzt új hobbinkból, a fotózásból.

a legtöbb leendő esküvőfotósnak fogalma sincs arról, hogy a leendő szakmájuk mekkora anyagi és mentális próbatélellel jár

a legtöbb tanulónak fogalma sincs arról, hogy az esküvői fotózás, mint leendő szakmájuk mekkora anyagi és mentális próbatélellel jár

A média már csak ilyen, különösen, ha fotóeszköz-gyártók állnak a hírek mögött. Nagyszerű dolog lelkesítő dolgokat írni a neten és beszámolni az újabb és újabb élményekről. Nekem is vannak ilyenek, persze, hogy vannak, nem csinálnám ezt a szakmát, ha nem így volna. Azonban kevés hivatásos fényképész vállalja a népszerűtlen szerepet, hogy a széles nyilvánosság előtt elmondja: a fényképész-társadalom (nem csak idehaza) nagy bajban van. Világszerte milliók képzelik azt, hogy a fotós karrier egy jó gépen, pár objektíven, némi – javarészt az internetről felszedett, hiányos -ismereten és a név mögé kiírt “photography” , rosszabb esetben “art” és “photography” szavakon múlik. Világszerte milliók képzelik azt, hogy a lakossági piacról érkezett néhány pozitív visszajelzés (lefordítom: néhány sikeresen lemásolt, ritkábban saját ötlet alapján készült, jól fogadott esküvői vagy családi fénykép) fényképésszé tehet bárkit is.
A valóság ezzel szemben az, hogy a “jó fotókat készíteni” és a “fotográfusnak lenni” közt akkora szakadék húzódik, amekkorát az aspiránsok több, mint kilenctizede nem képes átugrani. Ezt nem én találtam ki. A Pictage statisztikája alapján a kezdő fotós vállalkozások nyolcvan százaléka nem éri meg az ötödik születésnapját. A maradék húsz százalékból újabb nyolcvan százalék csődbe megy, újabb öt éven belül. Így százból négy  marad meg tíz éven túl. Az okok összetettek, de két elemet lehet kiemelni. Az egyik az, hogy a fiatalok a fényképezést szeretik és nem az azzal járó egyéb tevékenységeket. Márpedig a fényképész cégek életében a képek készítése legfeljebb tizenöt-húsz százalékot tesz ki, a többi ugyanaz a taposómalom, amiből a legtöbben szabadulnának, azzal a cseppet sem jelentéktelen különbséggel, hogy ebben az iparágban elsején nem jön a fizetés a számlára. A másik ok közgazdasági jellegű. A hivatásos fotográfia mérethatékonysági szempontból nagyon trükkös. Igen magas rezsivel és beruházási hányaddal dolgozunk és a vállalkozásunk bizonyos bevételi határ alatt egyáltalán nem skálázható. (Lefordítom: amikor indulsz, rá kell döbbenned, hogy a felszerelés, amivel amatőrként játszadoztál, semmire nem elég. Egy csomó dolgot nem kalkuláltál bele az induláskor: kell egy jogi személy, TB-t, járulékokat, könyvelőt fizetsz, kell stúdió, világítás, újabb vázak és optikák, komoly weboldal(aka)t, internetes galériát kell fenntartanod…mert különben nem vagy versenyképes ill. nem tudsz vállalni egy csomó fizetős munkát. A minimális költségeid az egekben, és ha már az első évben nem termelsz ki jópár milliót, akkor jóccakát, csődbe is mentél).

a szép esküvői fotók készítése csak egyike a számtalan feladat közül

a szép esküvői fotók készítése csak egyik a számtalan megoldandó feladat közül

Fel kell tenned tehát a kérdést: érdemes-e milliókat és rengeteg időt szánni arra, hogy tulajdonképpen nem is azt csinálod, amit eredetileg szerettél volna?

A nem válasz utólag, a kezdeti lelkesedés és hit miatt legtöbbször kesergéssel és csalódással teli évek múlva érkezik…szokásos történet.

Mit lehet tenni? Hát legelőször is tanulni. Kezdetben fényképészetet, mert ez a kulcs. Mielőtt belevágsz, biztosan tudnod kell, hogy valamiben másnak kell lenned a többieknél. A képeidnek nem szabad olyanoknak lenniük, mint bárkié a piacodon. A trükkös dolog ebben az, hogy ezt te magad nem te tudod jól megítélni. Keress magadnak független bírálót, szigorút, aki általában nem más, mint egy mentor, nálad sokkal tapasztaltabb fotográfus. Aztán nem árt (sőt, én ezt kötelezővé tenném), ha kipróbálod magad először alkalmazottként egy fotográfus mellett. Tanulj cégvezetést, less be a kulisszák mögé, nézd meg, hogyan zajlik az üzletszerzés és milyenek egy fotós vállalkozás mindennapjai. Nézd meg, milyen problémákkal találhatod magad szemben. Készítsd fel magad a kritikus helyzetekre, a visszautasításokra, az elvesztett megrendelésekre. Tanuld meg a helyén kezelni a dicséreteket és a kudarcokat.

Egy idő után meg fogod érteni, hogy ez a szakma sem tanulható meg az internetről, erre is érvényes az általános szabály: az első három év a tanulásról, alázatról, önismeretről és a túlélésről szól.

Ha túlélted az első hármat, már van esélyed arra, hogy boldogulj és ne kelljen ilyen blogbejegyzéseket olvasgatnod 🙂

néha nagyon sokat kell utazni egy-egy ilyen esküvői fotóért

Néha nagyon sokat kell utazni egy-egy ilyen esküvői fotóért.

Frissítés, egy nappal később:

A kommentekből és az olvasók számából látszik, hogy nagyon sokak fájó pontjára tapintottam rá ezzel a bejegyzéssel. Az is, hogy sokan értik félre a tartalmát. Én ugyanis nem arra helyeztem a hangsúlyt, hogy a pályán próbálkozók közül hányan tehetségesek és hányan nem, hígul-e a szakma vagy nem. Azt boncolgattam csupán, hogy annak, aki a pályára készül – függetlenül a tehetségtől – mivel kell szembenéznie.

Ha úgy tetszik, megpróbáltam felhívni a figyelmet a szakmánkkal kapcsolatos hamis illúziókra.

Comments (44):

  1. Nazca

    2013. január 24. csütörtök at 17:19

    A fotós vállalkozások bukásának nem mindig a tehetségtelenség az oka. Amikor a megrendelő azzal kezdi, hogy “Jézus, Mária, a sarki labor 30 forintért ad képet!” Aztán, hogy azt ki exponálja, hogyan és milyen laboratóriumi munka van benne…?
    Másik: “én is fotózok, nagyon szép képeket csináltam a kompakt gépemmel a vizslánkról.”
    Tehát, ha a megrendelő inkább olcsón vackot akar, mint árán kiválót, addig tényleg kevesek maradnak fenn és sajnos sokszor tehetségek hullanak el…

  2. admin

    2013. január 24. csütörtök at 17:34

    Nem hát, de a bejegyzés nem is erről szól.

  3. Rosta Tibor

    2013. január 24. csütörtök at 17:36

    Sziasztok! Szia Csaba!

    Már megint jó néhány kolléga helyett szóltál, amit én már hónapok óta fogalmazgatok, leírtad helyettem, helyettünk.
    Köszönet érte!
    Azt gondolom, a laikusok – a megrendelők, a fotósok ismerősei – oldalán is helyre lehetne néhány dolgot tenni.
    Amikor “ezer sebből vérző” képeket “agyonlájkolnak”, elhitetik a fotóssal, hogy jó munkát végzett, miközben alapvető szakmai hibák tömege ordít a képekről. Hiányzik a menyasszony keze-lába, kilóg a villanypózna, vagy egy mentőautó a vőlegény hátából, hogy csak a leggyakoribbakat említsem. …és ezek voltak a galéria legjobb képei, hiszen ezeket tette ország-világ szeme elé!!!!Persze akinek lánya, rokona, barátnője van a képen, annak természetesen ő gyönyörű kezestűl vagy anélkül is, így a tetszésnyilvánítás neki szólna, de közben a fotósban azt a – sokszor téves – képzetet kelti, hogy az ő munkája volt fenomenális. A “Dejó kép!” aláírást a munkahelyről, keresetkiegészítésként odaesett fotós el is hiszi…
    Szóval jó lenne néhány fórumon a fogyasztói oldalt is felvilágosítani, hogy kép és kép között milyen különbségek vannak.

  4. neiskérdezd

    2013. január 24. csütörtök at 17:47

    Szerintem elsősorban tehetség kell hozzá és nagyon sok mázli! Tehetség nélkül lehet, hogy fotós lesz az ember ha kitartóan végigcsinálja a fenti lépéseket de jó fotós soha nem lesz belőle… csak gyarapítja a sok létező gagyit.
    Én nagyon sok jó fotót (is!) látok fiatal kezekből de jóval több olyat aki meg tud élni belőle mert a tömegeknek elég az a gagyi amit kiad a kezei közül – tehetsége nincs csak nagy anyagi tőkéje…
    Szoktam nevetni kínomban

  5. SpuKA

    2013. január 24. csütörtök at 18:04

    Igen, de a nagy többséget az nem is fogja érdekelni, hogy szakmailag mi számít jónak és mi rossznak. Ez csak a szakmát és mondjuk egy pályázat, megrendelő, szakmai zsűrit esetleg egy kiadót érdekel.. Az átlagos embernek tetszik vagy nem tetszik, megfogta vagy nem fogta meg..

  6. admin

    2013. január 24. csütörtök at 18:13

    Aki gagyit gyárt és megél belőle, az nem most, egy ilyen szélsőségesen telített piacon kezdte.
    Azt pedig nem tudom nem észrevenni, hány középszerű vállalkozás húzza le a rolót mostanában.

  7. Ágnes

    2013. január 24. csütörtök at 18:24

    Azt gondolom ,hogy nem , a fotográfusok nincsenek bajban .Csak annyira mint bármely más szakma ebben az országban aki minőséget próbál eladni a minőségének és felszereltségének megfelelő árban . Ha egy fiatal kedvet kap a fotózgatásra és esetleg tehetséges is és vannak megfelelő eszközei ám csinálja . Ha mindezt egy olyan magát fotósnak kikiálltó ember csinálja akinek a munkája értékelhetetlen és ezért fizetnek is ,akkor azt gondolom ,hogy ez a megrendelőt minősíti . Viszont ha ezek a fotósok el is tünnek ,attól még a házasulandó párok ,nem fognak több százezer forintot kifizetni ,mert egyszerűen nem tudnak . Ha megnézzük a házasulandó párokat ,a fiatalok esküvőjét többnyire a szülők finanszírozzák ( merthát nekik nincs miből ) , a 30-35 éves korosztály az aki megengedheti magának a nagyobb összeget egy fotózásra és lassan az is egy picike réteggé kezd alakulni …..Nem tudom ,de meg merem kockáztatni ,hogy egy nyugatabbra lévő országban ez nem okoz nagy problémát .Sajnos ez van a fogyasztói oldalt legkevésbé sem érdekli mennyibe kerül a gép ,a táska ,az állvány és a rendszer amivel aztán feldolgozásra kerülnek a fotók …..A legalja amikor a vendégre bízzák a videózást is …..

  8. admin

    2013. január 24. csütörtök at 18:44

    Kedves Ági, bár neked lenne igazad..de nincs. Drámai a helyzet és nem csak itthon.

  9. xergo

    2013. január 24. csütörtök at 18:54

    Meg kell tanulni a szabályokat és a fotózást. Aztán, amikor már azt hiszi magáról a “fotós”, hogy jó – akkor lehet megint tanulni.
    De egy valamit soha nem fog megtanulni. A látásmódot. Hiába a száraz tudás, ha nulla érzelmet visz a képeibe. Persze van ez alól kivétel, ha csak a tárgyfotóra gondolok…
    Ez vagy van és csiszolgatja, alakítja, vagy csak egy tucatfotós lesz, aki belesavanyodik úgy is. Bár ebben az országban a szarra van a legnagyobb kereslet …csak csillogjon, ami mögötte és körülötte van.
    pl:
    http://www.rtlklub.hu/bulvar/video/51402

    “szeretek látni”

  10. Molnár Péter

    2013. január 24. csütörtök at 18:56

    Nazca, teljesen igaz amit írtál, de lásd meg a másik oldalát is – egy árérzékeny piacról beszélünk, mindig is lesznek olyanok (és a hazai gazdasági körülmények jelen állapota alapján ők is lesznek többen egy jó darabig) akik nem értékelik kellőképp az egyediséget, szakmai hozzáértést, kreativitást és minőséget, mert nem tudják vagy nem akarják azt megfizetni. Külső, szubjektív gondolkodású emberekről beszélünk, akik java része nem tudja, hogy csak a tárgyévben már a második milliódat tolod bele a felszerelésedben vagy vállalkozásodba.

    Ugyanakkor viszont azt is meg kell látni, hogy megfelelő tálalás/marketing mellett a kreatív és minőségi munkát végző embernek mindig is lesz létjogosultsága a piacon. Igaz, ehhez nem elég jónak lenni – a legjobbak közé kell tartozni! És mivel mindig van hová fejlődni, ezért úgy vélem, egy fotós (vagy cinematográfus) életének, gondolatainak és idejének legnagyobb része egy dologról szól: a munkájáról. Mert ez a szenvedélye, ez a léte, mert még ha sajnálja is azt a plusz 30 forintot a sarki ABC-ben a drágábbik joghurtért, de nem sajnálja azt a 80-150-300 ezer forintot, amit a kinézett objektívre, vakura, fényterelőkre, kameramozgatóra vagy egyéb felszerelésre költ.

    Én személy szerint azt szeretem a munkámban, hogy hivatásom, hobbim és kifejezőeszközöm is egyben. Valami olyasmit érzek alkotás közben, mint amit a festő vagy művészek érezhetnek. És lehet, hogy ezek nagy szavak, de így van.

    Igaz, ott a másik oldala is – az állandó stressz, a bizonytalanság, a folyamatos, gyakorlatilag megállás nélkül végzett munka, a túlterheltség. És ezen a ponton adok igazat teljes mértékben Csabának – aki ezt a pénzért akarja csinálni, az bele se fogjon. Az, aki a pénzért és azért, hogy a hobbijának éljen, az se. Mint mondtam, úgy vélem, hogy ez több mint munka. Ez egy élet, ami telis-tele van áldozat-hozatallal, de ha szívvel csinálod, lesznek olyan pillanatok, amikor azt mondod: igen, ezért csinálom, ezért vagyok az, aki…

  11. Marinov Miklos

    2013. január 25. péntek at 08:15

    Sziasztok,

    nem vagyok fotos. azonban gyakran talalkozom/dolgozom “profi” fotosok munkajival. S mar reg megfogalmazodtak bennem a fenti cikkben leirtak. Neha kicsit vulgarisabb formaban. ☺

    Igy koszonom az irast! Remek olvasmany volt a reggeli kave melle…

  12. Gábor

    2013. január 25. péntek at 08:22

    Voltam esküvőn, ahol az ifjú pár biztosított róla, hogy csak barátként menjek, ne dolgozzak, mert hívtak egy profi fotóst.
    Rutinból rákérdeztem, hogy kit. Kaptam egy webcímet ahol a galéria képeinek fele tenger háttérrel rendelkezett és az egyik képen a háttérben amerikai konektor látszott a falon… rákerestem a képekre és meg is találtam a forrást, egy ingyenes web sablon volt, amit 1 az egyben letöltött és kirakott, így idegen képekkel hirdette magát.
    Az esküvőn pedig megjelent egy idős úr, kopott pecsétes zakóban egy alsó kategóriás bridge géppel.
    Fele áron megcsinálta mint egy profi, de a képek gyakorlatilag használhatatlanok voltak.
    Az ilyenek elszaporodása miatt nincs munkánk 🙁

  13. Robinsong

    2013. január 25. péntek at 11:06

    Szerintem a fotós mint szakma megszűnt a digitális gépek elterjedésével egyúttal a fényképészek és üzleteik eltűnésével.
    A rendszeres jövedelmet és biztos megélhetést adó kulimunkát az ünnepi alkalmak, családi események és az igazolványképek és a labormunka jelentették, ma már egyikre sincs szükség.
    Ezen túl a fotós körökben sokat emlegetett tehetség szubjektív és relatív, egy fotós attól lesz ma “tehetséges”, hogy van-e csúcskategóriás felszerelése pár milliókért, mert ha van akkor egy nem teljesen tehetségtelen emberke is csúcs fotókat tud készíteni. Az, hogy ebből megél már csak a vállalkozás menedzselő tehetségen múlik nem a fotós tehetségen, illetve némi szerencsén és ismeretségeken múlik. Szóval felesleges túlmisztifikálni.

  14. admin

    2013. január 25. péntek at 11:22

    Köszönöm, hogy megosztottad a véleményed, itt a helye, akkor is, ha nem igaz.
    Látszik, hogy nem fényképezel..
    Csúcsgép=csúcstermék, ha valaki nem teljesen tehetségtelen? Óriásit tévedsz. Még nem láttam olyan csúcsgépet, amelyik odasétál a témához, kiválasztja a megfelelő gyújtótávolságot, képkivágást, kivárja a megfelelő tizedmásodpercet, majd exponál. És akkor a beltartalomról még nem is beszéltem..
    Ami pedig a misztifikálást illeti, a bejegyzésben egy szó sem esett tehetségről, nem is véletlenül. Egy kérdést fejtettem ki. Azt, hogy miért nem ugyanaz jó fotókat készíteni és megélni belőle.

  15. DuDe

    2013. január 25. péntek at 11:34

    Tulajdonképpen kívülálló vagyok, szeretek fotózni, de korántsem merném azt mondani, hogy értek hozzá, pláne azt nem, hogy jó vagyok benne…

    A leírtakkal ettől függetlenül egyet tudok érteni, de a kommentekben leírt “másik oldal” dolgát is megértem. Nem látok bele a profik (és most nem a mondvacsinált “profikra” gondolok) életébe, és munkájába, minden tiszteletem azoké, akik a fent vázolt körülmények között is azt csinálják, amit szeretnek, és nem utolsó sorban tudnak.

    Sajnos nagyon sok helyen nem a minőség határozza meg a keresletet, hanem a ráfordítható anyagi keret. Esküvős, és egyéb eseményeken megesett horror-sztorikat sokan hallottak, vagy éltek át, de én úgy gondolom, hogy kitartással igenis lehet boldogulni, és ez nem is feltétlenül csak a fotózásra érthető 🙂

  16. Robinsong

    2013. január 25. péntek at 13:22

    Ezzel kapcsolatban: “kiválasztja a megfelelő gyújtótávolságot, képkivágást, kivárja a megfelelő tizedmásodpercet, majd exponál” – úgy gondolom, hogy ha nekifekszik valaki rendesen akkor meg tudja tanulni egy fél év alatt, az összes csínját-bínját.
    A filmes korban volt némi tétje az x expószámból hasznosítható felvételeknek, manapság meg csúcskütyükkel a másodperc tört része alatt jó pár képet lehet készíteni, majd kiválasztható közülük a legjobb.
    Szoftverekkel el lehet tüntetni a hibákat.
    Innentől nincs tétje a dolognak, max 200 000 expó után elviszik a gépet zárszerkezetet cserélni.
    Manapság szerintem a “profi” fotós annyit jelent, hogy mindig lépést tart a technikai fejlődéssel, így tud olyan képet prezentálni amit megvesznek, aki pedig nem tud lépést tartani a felszereléssel, az lehet akármilyen tehetséges, egy középszerű de jobban eleresztett fotós lepipálja.
    Egyébként igazad van, nem fotósként fogalmazok, hanem ennyit látni kívülről az egészből.

  17. admin

    2013. január 25. péntek at 13:39

    Hát, kedves Robinson, az általad leírtak nem igazak, de azért jó, hogy látni, milyen tévhitek lehetnek a fejekben. A képalkotást te egy technikai problémának érzed, de biztosíthatlak, hogy nem az. Ugyanazzal az eszközzel a kezedben te és én, ugyanott, ugyanolyan körülmények közt, teljesen más képeket csinálnánk. Az egyiket bizonyosan jobban kedvelné a szemlélők túlnyomó hányada.
    Fél év alatt megtanulni egy eszköz működtetését lehet. Képet alkotni nem, a legtöbbeknek egy élet sem elég hozzá. Fél év alatt tánclépéseket is meg lehet tanulni. Táncolni nem, ahhoz hosszú évek kellenek, a többség pedig sohasem lesz versenytáncos. Szóval akinek van tánccipője az már táncos? Akinek a legújabb teniszütője, az meg teniszező? Akinek a legmodernebb fényképezőgép a kezében, legalább fél éve, az már fotográfus? Na ne máááár, ezt biztosan nem gondoltad komolyan..

  18. Feró

    2013. január 25. péntek at 13:51

    Ebben a bejegyzésben a fotós szakmát lehetne sok mással is helyettesíteni. A lényeg ugyan az: egy szakma előző generációja nyavalyog, mert nem tudja feldolgozni azt, hogy a (technológiai, társadalmi, stb.) fejlődés miatt megváltozik körülöttük a szakma.

    Például:

    Amíg nem lehetett külföldre utazni és az országban kevés angol anyanyelvű ember élt, addig igazán jól angolul megtanulni nagyon nehéz volt. Végig kellett járni az egyetemet és az igazán kiváltságosok elutazhattak és anyanyelvi környezetben tanulhatták a nyelvet. Miután “szabad” ország lettünk, ezek a korlátok szépen lassan megszűntek (sőt, Internet…) és mostmár egy egyetemista is jobban beszél angolul, mint annak idején az angol tanárok. Ezek a fiatalok egy része olcsón vállal angol tanítást, ezzel “tönkretéve” piacot. A régi, nehéz utat végigjáró tanárok pedig biztosan szidták a fiatalokat…

    Természetsen a nagy számok törvénye alapján a sok feltörekvő fotós közül sok fog elbukni, akár azért, mert pocsékak a képei, akár azért, mert nem tudja menedzselni a vállalkozását. De régen talán mindenki egy André Kertész vagy egy Bill Gates volt?

    Lehet fotóművésznek, olcsójánosnak, meg akárminek hívni az új generációt, de ettől még ugyan úgy szembe kell nézni velük, mint bármelyik más szakterületen, bármelyik más korban. Mindenkinek jobb lenne, ha ez emberségesen, szitkozódás és nyavalygás nélkül történne.

  19. admin

    2013. január 25. péntek at 14:01

    Az bizonyos, hogy a nyavalygást nem rám értetted, mert én inkább oktatok helyette. Fényképészeket.
    Azt nem árt megérteni, hogy a szakma százötven éve változatlan, csak a körülményei nem.
    Igazad van abban, hogy a fotósok mindig is nyavalyogtak.
    Legalább tíz éve hallottam a definíciót: “A hivatásos fotográfus az, aki idejének kilencven százalékában munka után futkos, a maradék tízben pedig arra panaszkodik, hogy a konkurencia letöri az árakat.”
    A blogbejegyzést azonban neked is el kellett volna olvasni kommentelés előtt.
    Én ugyanis mindössze azt írtam le, hogy a belépők javarésze a rózsaszín szemüveg miatt nem tudja, mi vár rá.
    (Azt meg biztosan nem gondolod, hogy szitkozódtam, vagy nem voltam emberséges..)

  20. ColT

    2013. január 25. péntek at 14:15

    Na ennyi. Szerintem jól megfogtad a lényeget.
    Én nem is akarok ebbe belemenni, ebből megélni, mert már egy ilyen cikk nélkül is belegondoltam, hogy mennyi macerával jár, ami között elveszik a fotózás öröme.
    Akkor inkább leszek amatőr 🙂 MEgvannak az előnyei, pl. azt és akkor fotózok, amikor, és amit akarok 🙂

  21. ColT

    2013. január 25. péntek at 14:19

    ” úgy gondolom, hogy ha nekifekszik valaki rendesen akkor meg tudja tanulni egy fél év alatt, az összes csínját-bínját.”

    Az ilyen hozzáállással van már tele amúgy nekem nagyon.
    Mindenről azt hiszik, főleg a fiatalabbak, és/vagy a hozzá nem értők, hogy az egyszerű. (És nem csak a fotózásban, pl. informatikában is.)

    Csak amikor szembesül vele, hogy valójában az ő tudása, meg a nagy arca úgy a semmi ahhoz képest, amit egy valóban képzett ember tud az adott területen, akkor jön a kopp.

    Néha én is azt hiszem, hogy tudok jó képeket csinálni 🙂 Ilyenkor gyorsan megnézek pár képet igazi fotósoktól, és jövök vissza a földre 🙂

  22. ColT

    2013. január 25. péntek at 14:20

    Nyáhh! Utólag jutott eszembe a keresett szó, mégpedig az “alázat”. Az nincs meg manapság a legtöbbekben, hogy a szükséges tudást fel tudják mérni, és magukat is. Nem csak felmérni, elhelyezni a világban, hogy OK, tudok valamit, de ez hol van az adott szakma legjobbjaitól, és valójában hova kívánok eljutni? És beismerni azt, hogy valójában semmit nem tudsz, akkor sem, ha már 2 éve tanulod 🙂

  23. Robinsong

    2013. január 25. péntek at 14:26

    Részemről inkább az autóversenyzéshez hasonlítanám, mint a tánchoz.
    Lehet akármilyen tehetséges versenyző valaki, ha trabanttal indul, a porshék meg fogják előzni. Azt gondolom, lehet, hogy hibásan, hogy a tehetséget csak akkor tudják felismerni, ha élvonalbeli felszereléssel tud munkákat készíteni, különben elsikkad.
    Ezen kívül laikusként azt gondolom, hogy a tehetség kifejleszthető a megélhetéshez szükséges mértékig elegendő munkával és felszerelésre fordítható pénzzel.
    Ha nem így lenne, hallanánk a hírekben időnként, hogy xy fotóművész tárlatára dőlnek az emberek, pedig csak Cmenával fényképez. Ezzel be is fejezem, nem akarok laikusként tovább rugózni a témán.

  24. ColT

    2013. január 25. péntek at 14:31

    Robinsong : Szerintem is számít a technika, de nem minden.

    “Ha nem így lenne, hallanánk a hírekben időnként, hogy xy fotóművész tárlatára dőlnek az emberek, pedig csak Cmenával fényképez.”
    Megfelelő témák, és fotós esetén ez így is van. Azt fotózza, amire jó a Cmena, és úgy alkotja meg a képeket, hogy azzal adja vissza a mondanivalót. Azzal is simán lehet olyan képeket lőni, hogy agyonüt.
    Persze, van, amire nem jó, de olyan cucc amúgy sincs, ami mindenre jó.
    Van egy pont, ahol már lényeges a felszerelés, de a fotós tudást, tehetséget, látásmódot sehol nem fogja helyettesíteni. Ha a felszerelés nem korlátozza a fotóst, akkor már csak a tehetség számít.

  25. admin

    2013. január 25. péntek at 14:40

    Kedves Robinsong, értelek, de nincs igazad. Lásd Vivian Mayer nemrég felfedezett hagyatékát. Töklaikus, nevelőnő, magának fényképezett egész életében, soha nem volt kiállítása, mai szemmel kőkori technikával dolgozott. Ma posztumusz sztár, a hagyatéka telistele elképesztő fotókkal.

  26. Mityu

    2013. január 25. péntek at 15:58

    Egyik barátomnak tavaly nyáron volt az esküvője. Hivatásosnak tűnő fényképészt kért fel a ceremónia fényképezésére első ajánlata 220 000,-ről szólt. Látva a portfólióját meg merészeltem említeni, hogy maximum igazolványkép készítésére elegendő a képek alapján a fotós szakmai felkészültsége. A válasz igen egyszerű volt: – A menyasszony évek óta jó barátnője és neki igen is tetszenek a képei. Huszadrangú kérdés volt a képek magas minőségbeli illetve technikai kivitelezése a megrendelés szempontjai között. S még én voltam enyhén leugatva, hogy mit kell okoskodni, hiszen húsz éve létező fényképész és mutassak még egy olyan fotóstúdiót, ami ilyen régóta létezik. A baj csak az, hogy mutattam! De hát ki fizeti azt meg? Jött rá a válasz! Logika nulla! 😀 😀

  27. neiskérdezd

    2013. január 25. péntek at 19:02

    Kedves Robinson és kedves admin, meg kedves többiek!
    láttam én már “telefonnal” készült “kimagasló” fotót is… aki tudja használni a rendelkezésre álló technikát – és megvan a látásmódja – az tud jó képeket is csinálni csak minél gyengébb a technika, ez annál nehezebb rossz körülmények között.
    és akinek megvan a csúcstechnika az tényleg fél évnyi tudással is tud parasztvakító képeket csinálni és a laikus közönség ezt “megveszi” viszont akinek látásmódja/tehetsége van de csúcstechnikája nincs, annak nehezebb – munkát viszont kevésbé fog találni

    szeretek fotózni és jövedelmet is szeretek belőle de tisztában vagyok a szakma sajátosságaival úgyhogy megélni belőle nem célom… évek óta tanulom és csinálom (…és tanulom), és ha nem is csúcs de megfelelő technikám is van hozzá viszont az elveim nem engedik, hogy normális összegeket kérjek el a tevékenységemért
    inkább csinálok meg valamit ingyen mint, hogy olyanok csinálják meg pénzért akik nem is értenek hozzá

  28. tomió

    2013. január 26. szombat at 07:18

    …hmm.
    A vásárlót/vevőt/ügyfelet …/mindenkit a legtöbb helyen becsapják, boltban, bárhol (olcsónak nevezett multik, tisztességesnek látszó kiskereskedők stb) 200%haszonnal adnak túl dolgokon. Mindenki be van csapva.
    Szegény fogyasztótól meg nem várhatjuk el, hogy mindenhez értsen. De Ő akar, a fényképezéshez is.

    Amúgy biztosan látott már mindenki alacsony színvonalú sorozatot olyantól, akiről az a hír járja, hogy “profi”, mert akadnak szép számmal kimagasló munkái. De becsúszik 1-2 sz@r is a gyengébb napokon.
    Az amatőrnek meg 1-2 jó jobb napokon. S pénzzé akarja tenni. A fotócikk kereskedők meg marha jól járnak ezzel. Új piac!
    Látja mindenki a trendeket, itt zajlik az orrunk előtt. A csináld magad mozgalmak csak úgy ‘hasítanak’ egy ideje! Ingyé’ kell adni egy kis tudást blogon, webshopba, újságba, bárhol, aztán megmutatni mi is kellhet hozzá olcsóé- Gazdagabbaknak eredeti, szegényebbeknek kínai eszközök, aztán had szóljon! Aztán lehet továbbmenni, pénzes oktatás, workshop stb. Sok van már abból is, jó is rossz is, olcsó és drága is. Na az is egy lehúzás ár-érték arányban, és sokat tapasztalt fényképészek tartanak.

    Úgy látom kívülről, hogy a piac nem csak a fogyasztó miatt akar hígulni. Sokan tehetnek róla! És ilyen környezetben bele fog vágni a “fotográfussá válásba” hiába olvas pl. ilyen figyelemfelkeltő cikket…

  29. admin

    2013. január 26. szombat at 09:14

    Egyetértek.

  30. ColT

    2013. január 28. hétfő at 10:25

    @tonió : A csináld magadnak azért van előnye is. Akinek esze van, sokat spórolhat vele. A fene nagy kereskedelemben pedig, mivel mindenki át akar b*ni, nem baj, ha magad is meg tudsz oldani dolgokat. Én pl. csináltam magamnak távkioldót (2 kapcsoló + 1db 2,5mm jackdugó). Most alkotom az időzíthetőt. Tized árért a gyári cuccoknak. Nem lesz szép, de működni fog.

    És amit csak lehet, igyekszem magam csinálni. Spórolás, hobbi.

  31. ColT

    2013. január 28. hétfő at 10:31

    Ja meg hát az egész összefügg az open source szoftveres mozgalommal. Nekem is elegem van már a túlárazott (és rossz) Microsoft szoftverekből, illetve egyebekből. Szóval van ennek létjogosultsága.
    A fotózás meg olyan dolog, hogy miért ne próbáld ki magad?
    Persze lehet festeni is, az is egy jó önkifejezési forma 🙂
    A művészet mindenkié 🙂

  32. admin

    2013. január 28. hétfő at 10:56

    A cikk arról szólt, hogy nyugodtan próbáld ki magad, de:

    1. Ne képzeld azt, hogy fotográfus vagy csupán attól, hogy kiírtad a neved mögé.
    2. Ne legyenek illúziód, fotográfusnak lenni nem az, amit te képzelsz.

  33. ColT

    2013. január 28. hétfő at 11:00

    Természetesen, most ettől elvonatkoztatva értettem. Fentebb már leírtam a véleményem a magukat profimnak képzelőkről 🙂
    A DIY viszont tágabb fogalom, nem kell ellene lenni. Én pl. szívesen leírom a trükkjeimet, meg a jó fotós helyeket is, ha találok olyat, semmivel nem lesz jobb, ha nem teszem.
    Volt már, hogy másolták az ötletemet, és dagadt a májam 🙂

  34. Lévai Gábor

    2013. január 28. hétfő at 17:30

    A gond nem az, hogy sok a próbálkozó, hiszen az erős konkurencia segíthet kiválasztani a legügyesebbeket. Problémát az jelent, hogy ez a SZAKMA (így nagybetűsen, tessék tudatosítani mindenkiben), hasonlóképp szabályozatlan, mint anno a lángossütő-biznisz a Balatonnál. Nincsenek sem írott, sem íratlan szabályok, és nincs aki ezeket betartassa. Ha ma akarsz lángossütőt nyitni, millió feltételt kell teljesítened, jóval kevesebb is a zavarosban halászó, amivel végül is a szakma és a vevők is jól jártak.

    Mit lehet mégis tenni egy ilyen helyzetben?
    Az első és legfontosabb lépés része az iménti bejegyzésed is. A szakmának nagyon határozottan meg kell húznia a minőségi standardokat, és elhatárolnia magát a kontároktól a szó legszorosabb értelmében.
    A másik teendő a szabályozás és a következetes ellenőrzés, ami ellen a bürokráciától irtózó énem tiltakozik, de szükséges a tisztulás érdekében. Ma éveken keresztül zavartalanul, magukat teljesen nyíltan hirdetve dolgozhatnak emberek feketén végzettség és bármilyen legális keret nélkül, a lebukás minimális veszélye nélkül. Nem szeretnék tippeket adni az adóhatóságnak, de lehet, hogy a zöldségpiac után a szolgáltató szektorban sem ártana végre rendet tenni. Ma a piacon 200ft paradicsomról is mindig írnak blokkot, a folyamatos ellenőrzések miatt. A 100-200.000Ft-os esküvő fotózásról pedig szökőévente egyszer.

    A végére azért tennék némi reménysugarat is, ha túlzottan sötétnek tűnik a kommentem. A gagyi hullám ellenére is azt látom, hogy a valóban minőségi munkát végző szakembereknek mindig van munkája…

  35. Kinga

    2013. január 29. kedd at 18:49

    Nagyon hasznos volt a cikk. Érdekesek voltak a kommentek is, jó látni ki mennyire máshogy vélekedik a kérdésben. Valószínűleg duplán érintett vagyok, ugyanis hobbi (nem tudom nevezhetem e magam amatőrnek :)) fotós vagyok és nő is (úgyhogy valószínűleg lesz egyszer esküvőm is). Tudom magamról, hogy az életem egyik legfontosabb eseményét nem szeretném kontárra bízni, úgyhogy valószínűleg valamivel drágábban nekem meg fogja érni hozzáértőre bízni a fotózást, mint feleannyiért valaki olyanra akinek a munkája értéktelen. Hiszen ez nem olyan mint egy épület amihez vissza lehet menni minden nap bármelyik napszakban és újra lefényképezni, mert megismételhetetlen. Persze tisztában vagyok vele, hogy egy profi valószínűleg jóval drágábban fog dolgozni, mint az ismerős ismerőse aki nagyon jó fotós és szuperolcsón megcsinálja, viszont mivel fontosnak érzem a jó képeket nem ezen fogok spórolni hanem más dolgokon pl. nem 5 csillagos hotelt kell kibérelni a fogadásnak, nem kell 5 féle előétel és főfogás, nem kell 70 embert meghívni stb. (persze ezek túlzó példák, annyit akartam velük szemlélteni hogy meg lehet találni azt költséget, amit itt-ott vissza lehet vágni, ha az ember igazán szeretne profi fotóst).
    Pont ebből az elképzelésemből kifolyólag szoktam általában nemet mondani arra, ha valkik hívnak. Sajnos hívnak… a legutóbbi “felkérésem” decemberben érkezett, “láttam facebookon a fotóidat és tök szépek gyere az esküvőnkre fotózni” szöveggel. Amire én azt válaszoltam, hogy bocs de nem vagyok fotós és még soha nem fotóztam esküvőt se (mert általában virágokat szoktam meg tájképeket azt is főleg a saját örömömre). Mire az illető rövid morfondírozás után azt felelte hogy de nem ingyen kéne jelképes összeget fizetne a munkáért. Amire megintcsak azt mondtam, hogy nem, mert nem a pénz miatt mondok nemet. Persze nyilván ha az ember már elmegy valahova kvázi dolgozni, akkor nem szereti ingyen csinálni. Viszont mivel nekem a fotózás nem a munkám, hanem a hobbim és nem is értek ahhoz ami a kérés lenne, nem fogom felmarkolni a pénzt és pár középszerű kép után elégedetten hátradőlni. Mert nálam ez nem pénz, hanem elvi kérdés. Bár tudom, hogy találtak utánam másik “szépen fényképező” ismerőst, aki nem csinált dilemmát abból, hogy elmenjen e “kattintgatni” a jelképes összegért. Bár lehet hogy én vagyok a hülye 🙂 Egyedül amit megcsinálok az az, ha ismerős megkér hogy kéne pár jó kép magáról, azzal általában nem ártok senkinek, a hangulat is jó és ha nem elégedett az eredménnyel akkor felkeres egy igazi fotóst 🙂

  36. Bendegoose

    2013. január 31. csütörtök at 19:12

    Én úgy gondolom hogy maga az exponáló gomb lenyomása az egész fotográfus munka 10%-át ha kiteszi, a többi az ügyfélszerzés, utómunkák, fejlesztések és képzések és egyéb tevékenységeké.

  37. bargab

    2013. február 2. szombat at 09:01

    Robinson hozzászólásához…
    A technika korántsem minden.

    Jamie Oliver hiába adná ide a legmenőbb edénykészletét évek kellenének hozzá, h ehető kaja kerüljön ki belőlük.

    Hiába ülnék Forma-1-es autóba, vagy összetörném, vagy hamar feladnám a sorozatos kudarcérzések után.

    S azt gondolom, h átlag körülmények között egy átlagos géppel egy hozzáértő sokkal jobb képeket készít, mint egy kezdő, aki elolvasta a legprofibb gép használati utasítását.

    Valójában ezt előttem már ezren ezerszer leírták, de egyszerűen hihetetlen, h ezt oly nehéz belátni…

    A jó technika mellé kell egy olyan ember, aki kihasználja a technika által kínált lehetőségeket…

  38. Név

    2013. február 2. szombat at 12:02

    Az ügyfelek döntő részét az ár érdekli. Tipikus sztori 1 hetes. Édeklődővel hetek óta egyeztetés, árak minden megbeszélve, nagyontetszenek a képeid blabla, személyes találkozás (tudja, hogy csak emiatt utazok 2 órát a kedvéért mert más település), szerződés visz, érdeklődő még nem irja alá mert ekkor kiderül, hogy “holnap még egy másik fotósal is beszélünk” aztán 2 nap múlva mail: “Szia, a másik fotós jobb ajánlatot tett és ráadásul az ismerősünk”

  39. malacka

    2013. február 4. hétfő at 12:03

    Érdekes cikk, jó meglátások. Amivel nem teljesen értek egyet, az nem is az írás lényegi mondandója, hanem inkább az itteni kommentekben is és máshol is sokszor olvasható hozzáállás, miszerint sokan óriási ideológiákat, erkölcsi szálakat gyártva a megrendelők helyett okoskodnak, vagy akár lesajnálják őket. Lásd- a “szerencsétlen” felkéri az ismerőst a facebook fotók alapján vagy inkább az olcsóbb ajánlatot választja. Szerintem el kéne fogadni azt is, hogy nem mindenkinek van igénye / szeme / ((pénze)) az igényesre, szépre. (Utóbbi fogalmak is valamennyire szubjektívek, változnak az időkkel stb. ) A barátnő akit Kinga “elvből” visszautasított, nem világosodott meg, és keresett “igazi profit”, felkért egy másik szerinte ügyes amatőr barátnőt. Na és? Ha boldog a képeivel, miért baj ez? Én pl. nagyon igényes vagyok a lakteremre (adott esetben belsőépítész, lakberendező nálam fontos), a legtöbb ember meg nem, és nem is érti hogy az meg minek.

    A kontárok sem azt a szegmenst halásszák le, ami egy művészi igényű fotós célközönsége lehet. Az igazi probléma ha megtévesztés, becsapás történik (ld. referenciaként mutatott szuper képek, amik nem sajátok)

    Elnézést hogy kicsit hosszú lett, és kicsit OFF is…

  40. Szilárd

    2013. február 12. kedd at 23:56

    Érdekes dolgokat olvastam, mint hozzá szólásokat. Sok mindent észre lehet venni, ha megfigyel az ember. Először jó hogy ezt leírtad, de teljesen mindegy mert, nem gondolkozhat senki más helyett. Ha pedig valaki tényleg azt szeretné, hogy ezt csinálja, és legyen kitartása hite benne. Egyébként meg, a jelenlegi gazdasági helyzetben szerintem örül valaki, ha tud venni egy jó gépet, mert lehet, éppen képezni nem tudja magát tanfolyam szinten, mert nem engedheti meg magának. Ettől még valaki nem lesz rossz ember, attól hogy csinálja, amit szeret. Jelenleg igen komoly pénzügyi erőforrást igényel az, ha valaki komolyan fotózni akar, és képzésben sincs mással. Nem biztos, hogy valakinek, egyből úgy hozza az élet, hogy ingyenesen el tudja végezni. Ettől még képezheti magát, ismerős segítségével vagy egyéb segítséggel. Nem tiltott az! Ettől még csodás dolgokat tud elérni valaki. Aztán minden csak nézőpont kérdése. Magyarországon jelenleg meg kell nézni a bérezést, és hogy milyen helyzetben vannak az emberek. Így van ez sok vállalkozással is. Elég körül nézni, de hogy 200 ezer Ft-os esküvői fotózást Magyarország java része nem engedheti meg az is biztos örülnek, ha össze tudnak házasodni, nem hogy nagy összeget költsenek. Tiszteletem minden, profi fotós munkáját. Legyen sok sikerük munkájukban, de minden okkal történik. Viszont tiszteletben kell tartani másokat, mert ugyan olyan joguk van a sikerhez, senki sem profiként kezdte. Megkérdezem azokat a fotósokat, akik már régen benne vannak, hogy ha most lennének fiatalok, hogy ő mit tennének? Mert bizony mikor kezdték talán könnyebb volt. Jobban volt pénz az embereknél. Egyébként meg abban is biztos vagyok, hogy sokan nem egyből számlaképes volt. Mindenki elindult valahonnan! Hiszem, hogy mindenki képes elérni dolgokat, és hogy jó valamiben, kitartással és hittel. A jelenlegi helyzet bizony szomorú, mert vannak dolgok, amik a jelen társadalmat befolyásolják. Hozzáteszem, egyre kevesebben hívnak fotóst, inkább valami rokont, barátot! Nincs pénz az embereknél. Egyszerűen örülnek az emberek ha élnek, van normális munkájuk, ha esküvőig eljutnak, nem teheti meg mindenki a 200fős lagzit. Nyílván nem lesz profi minőségű fotók, de ha tetszenek a vevőknek, és örülnek neki, ez, ami számít! Igen ez azt, eredményezi, hogy egyre kevesebb hivatásos fotóst kérnek fel, ha ilyen körülmények adottak. Akik jobban kicsit megtehetik, akik kicsit jobban megtehetik azok ,egy nagyon alapáron egy fotóst mondjuk 45 ezer ft-ért fog kb keresni, mert ő sem engedhet meg többet. Biztos van aki, 120-200-300 Isten tudja mennyi pénzért hív valakit, de ebből szerintem édes kevés van. Van jó pár ismerősöm aki, fotográfus elvégezte, jó fotós, már nem csinálja hivatás szerűen, és ez nem azért van főleg, mert már mindenki vehet DSLR-t, vagy egyéb gépet, egyszerűen annyira kevés bevétele származik belőle,meg mert annyi „photography van, annyira meg vannak szorulva az emberek, hogy inkább abbahagyta, mert fő állásban nem tudja csinálni. Volt egy idő mikor ment, de most már nem megy. Persze van megoldás, beszélj jó valami nyelven, legyen jó tőkéd és menj ki valahova, akkor talán jó esélyed van. Másik dolog, hát persze egy kezdő fotós, vagy valaki, aki 4 éve fotózik, abban biztosan beletud kötni olyan aki 20 éve szakmai szemmel. Szerintem kicsit elment ez rossz irányba, az nem megoldás, ha minden fiatallal szembeállunk és, megmondjuk mi a jó. Az életben úgy is, ha valaki hisz dolgokban eléri. Mindig is volt, és lesz is aki eltéved élete során, aztán idővel rájön hogy nem ez amit szeretne és váltott így vagy úgy de muszáj volt. Visszatérve kicsit a képzésekre! Sajnos inkább az látható, hogy a mai világban, akinek nincs elegendő pénze (Magyarországon), lehet, pont nem tudja csinálni amit, szeretne, vagy tudja tanulni amit, akar. Ez pedig nem csak fotózás terén igaz! Nem állítom, hogy más országokban nincs probléma, de van csak az nem Magyarország! Mi pedig itt élünk, be kell látni még az emberekben ott lesz a fejben a lét biztonság kérdése, ez addig nehéz kérdés marad és nem csak ebben a szakterületben. A helyett sokan hogy segítőkezet nyújtanánk, inkább ítélkezünk, és azt higgyük hogy majd mi tudjuk mi a jó másiknak, ez pedig nem így van, csak az a valaki tudja! Inkább támaszt kellene nyújtani az embereknek, erőt hitet adni az életben, hogy bízzanak, mert bizony a körülmények sok helyen nem valami pompásak.
    Igazán nagy fotósok vannak és lesznek mindig is, de ha valaki úgy dönt fotózik és célja van vele és szereti, csinálja joga van hozzá! Nem lesz könnyű út, de végén elérheti, hogy benne legyen azok közt, akik jól profitálnak belőle. Kívánom a legjobbakat, mind kezdő és szakmában lévő fotósoknak, legyen igazán boldog életük sikerekben egészségben gazdag, továbbá hogy legyen hitük mindig magukban bármilyen körülményt hozzon az élet!

    Üdvözlettel:

    T.Szilárd

  41. admin

    2013. február 13. szerda at 00:01

    Amen. Köszönöm a hozzászólást, kedves Szilárd!

  42. Moór Dávid

    2013. december 16. hétfő at 13:28

    Túléltem az első 3 évet már egy ideje, de még mindig ide oda tévedek a blogok között. Nagyszerű írás! Jó volt olvasni. Ez egy szép szakma, amit öröm űzni. Szép fényeket a továbbiakban is minden kedves kollégának 🙂

  43. Barbara Gabi

    2015. augusztus 17. hétfő at 15:02

    Napok óta gondolkodom ezen az íráson. Azt gondolom, hogy nagyon egy területre koncentrál, mintha csak az esküvőfotózás lenne lételeme a fotósnak, és nem lenne a fotózásnak más területe. Hallottam olyan fotóst, és nem egyet, aki azt mondta, hogy rengeteg munkája van, de az is igaz, hogy nem csak esküvőket fotóz. Szerintem felül van preferálva ez a szegmens, pedig, rengeteg fotós terület van, ami arra vár hogy meghódítsák a fotósok. Például Magyarországon miért nem tanítanak sportfotózást, csak a riportfotózásnak több ága is van. Attól még nem kell letenni a kamerát, mert egyik területen nem vagyok sikeres. Ami miatt keseregnek az esküvőfotósok az önmaguk csapdája, ha nincs megrendelés, hát tartunk WS-t, és termelik azokat a fotósokat, akik féltudással rendelkeznek. Egy példa, elmentem egy babafotós WS-re és ott beszélgetek a lányokkal, közben fotózgatok egy-két képet készítek a történtekről, amolyan “werkfotókat”, majd több lány oda jött hozám, hogy, hogyan állítom be a kamerámat, hogy ő is készítsen ilyeneket, mert: ő nem tud sem manuálban, sem természetes fényben fotózni. Na, majdnem dobtam egy hátast. Az alapokkal nem voltak tisztában. A végére csak annyit: egy öreg fotós mondása jut eszembe, amikor tanultam fotózni, hogy: Ne légy együgyű, fotózz mindent! Nekem ez az üzenetem azoknak akik kiégnek az esküvőfotózásból! Sok sikert mindenkinek!

  44. csaba

    2015. augusztus 17. hétfő at 17:08

    Azért ezzel a területtel foglalkozik az írás, mert ezt ismerem, illetve ez az egyetlen terület, ahol másodállásban dolgozva is elkezdheted. Arról pedig ne feledkezzünk el, hogy ez a legnagyobb piac, ha valaki pénzt akar keresni, akkor itt fog kezdeni, erre mérget vehetsz.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.