A net telistele van olyan oldalakkal, amelyek nem saját és nem licenszelt fotókkal operálnak. Ezek közül is kiemelkedik néhány esküvői stílus-tanácsadással foglalkozó oldal, amelyek komoly ízlésformáló hatással bírnak, elsősorban a világ másik felén. A képek felhasználása mindig sikamlós téma. A legjobb eset az, amikor az oldal engedélyt kér a készítőtől, az pedig megtiszteltetésnek érzi a megjelenést, vagy ha azt nem is, engedélyezi a publikálást. Ennek kevésbé szép változata az, amikor az oldal tulajdonosa nem kér engedélyt a készítőtől, csak abban reménykedik, hogy a kép készítője nem támaszt kifogást a megjelenés ellen.

nem minden menyasszonyi ruha fehér színű, ez egy egyedi darab

Azt gondolom, hogy minden fotósnak egyértelmű, hogy nem etikus mások fotói felhasználni saját oldalunkon. Itt valószínűleg nincs vita. Pont. Mi van akkor, ha a fotókat nem "ellopjuk" valaki oldaláról, hanem egy képmegosztó portálon, esetleg szocportálon találtuk? Előfordulhat, hogy nem ismerjük a készítőt, így nem tudjuk, kitől kellene engedélyt kérnünk a felhasználáshoz. Mit tehetünk meg és mit nem? Mi számít elfogadhatónak és mi nem?

Nagyjából kitalálhatjátok, hogy a bejegyzés nem csak "úgy" jött. Nemrég irányították rá a figyelmem egy fényképész-csapat facebook-oldalára, ahol többek közt kollázsok is találhatóak. Nem rosszak, csak egy bökkenő van. Javarészt a Pinterest-ről letöltött képekből állnak. A szaki nem hazudja azt, hogy a fotókat ő készítette, néhány mellett még ott is található a forrás megjelölése: "Pinterest". A felhasználás indoka is megjelölésre került: inspiráció, a menyasszonyok segítése, ízlésformálás stb.

néha ilyen cukiságokat találsz esküvőkön, nem lefotózni bűn lett volna

A kérdés az, hogy megengedett-e, etikus-e ez a fajta eljárás?

Szerencsére nem kell jogásznak lennem ahhoz, hogy azonnal válaszoljak: nem az, semelyik szempontból. A jog nagyon egyértelmű: a szerző engedélye, hozzájárulása nélkül fotó nem publikálható. Ez alól nem mentesít, hogy ezt egy másik jogsértés, mondjuk a Pinterest-en való publikálás előzte meg. A mindennapok telistele vannak jogsértésekkel, ez már csak így van az újkori elektronikus média esetében. Egy fotósnak azonban, akinek a mindennapjaihoz hozzá tartozik a saját szerzői jogainak védelme, tökéletesen tisztában kell  lennie az újraközlés szabályaival.

Ami az etikát illeti, az említett oldal ott követte el a hibát, hogy határterületen operál, ezzel veszélyes gyakorlatot mutatva. Csúsztat. Azt állítja, stílust mutat, inspirációt szolgáltat. Ami igaz is lehetne, csakhogy az oldalon a letöltött idegen fotók keverednek a saját képeket és fizetős szolgáltatást reklámozó bejegyzésekkel.  Így a nonprofit, önzetlen köpönyeg alól kilóg a profit csúnya, szőrös lába.

Nem ítélkezem, nem feladatom, ezt megteszi a törvény. A szerzői jog védelméről szóló 1999 évi LXXVI törvény II. fejezet egyértelműen rendelkezik:

10. § (1) A szerző határoz arról, hogy műve nyilvánosságra hozható-e.

12. § (1) A szerzőt megilleti a jog, hogy művén és a művére vonatkozó közleményen - a közlemény terjedelmétől és jellegétől függően - szerzőként feltüntessék. A szerzőt a mű részletének átvétele, idézése vagy ismertetése esetén is meg kell jelölni. A szerző a neve feltüntetéséhez való jogot a felhasználás jellegétől függően, ahhoz igazodó módon gyakorolhatja.

18. § (1) A szerző kizárólagos joga, hogy a művét többszörözze, és hogy erre másnak engedélyt adjon.

Rögtön hozzáteszem, hogy amennyiben a felhasználás nem sérti különösebben a szerző üzleti érdekeit, nem okoz kárt és nem termel profitot, manapság bocsánatos bűnnek számít. Ezzel szemben közvetett vagy közvetlen módon profitot csinálni más szellemi tulajdonából, ez a jogsértés minősített esete.

Hogy mi a kötelező végszó? A tanulság? Nagyon egyszerű: ha nem a tiéd és nem kértél engedélyt a felhasználásra: ne piszkáld! Ha inspirálni akarsz, csináld meg a saját fotóid és tedd azokkal!

az esküvők telistele vannak pillanatokkal, néhányuk megrendezettnek is túl szép volna

2 Comments
  1. Bodnár László
    2013. december 19. csütörtök -

    Sejtem melyik oldalról, illetve kikről van szó, és régóta cseszi nekem is a csőrömet, mert eléggé megtévesztő a dolog.

  2. admin
    2013. december 19. csütörtök -

    Utálom, hogy megint én vagyok, aki kimondja mások baját. Nem túl hálás szerep.

Leave a Comment