Esküvői fotós, esküvői fotók, esküvői fotózás a Nászriporterektől
Esküvői fotós, esküvői fotózás Magyarországon és bárhol a világon

Kockalámpa, emulzió, nosztalgia

az analóg utánérzetű, színvilágú esküvői fotók

az analóg színvilágú, digitális úton létrehozott esküvői fotók tökéletesen hozzák az egykori, filmes utánérzést

Úgy tűnik, a hazai piacot is elérte/súrolja az újkori nosztalgiahullám, amely ámerikában a nagy esküvői vintage-őrületet okozta. Ott egy időben mindent el lehetett adni, amin retró zakó, cúgos cipő, mezei virágok és sápadt ellenfény volt látható. Idehaza most tombol a digitális műanalóg utánérzet, nagyon népszerűek a filmes hőskor effektjeit utánzó szoftverek. Nincs is baj ezzel, ahogy azzal sem, hogy megvannak azok az autóbolondok is, akik számára a Mercedes Benz az állólámpás modelleknél végződik és hiányzik a szótárukból egy csomó hülye mozaikszó, mint ABS,ESP,TDI, akik számára a common rail már szitokszó.
A vintage-bolondok a magyar piacon is megjelentek és már a második ajánlatkérést kaptam ilyesféle finom puhatolózással: elképzelhető-e, hogy az esküvői fotók egy részét filmre fotóznám?

Előre is bocsájtanám: hogyne, nagy-nagy örömmel! Ahogy azonban a megrendelőkkel, úgy a nagyközönséggel is szívesen megosztom az ezzel kapcsolatos véleményem. Már ha valakit érdekel, persze.

Először is: az analóg fényképezés nem halott! Még nem. Különösen azokon a területeken nem, ahol még nincs költséghatékony digitális vetélytársa. A közép- és nagyformátumú fényképezésben, ahol a digitális szenzorok agyament drágák, a fotóművészetben, ahol a hatékonyság, határidők, flexibilitás még nem kulcsszavak, az analóg eszközöket még széles körben használják a háttéripar, a laborok hanyatlása, filmtípusok gyártásának leállítása mellett is.

Az esküvői fotográfia azonban nem ilyen terület. Nem véletlen, hogy még a legutolsó analóg bölények is, mint Buissink, Ascough, Villa szép csendesen átjöttek a digitális platformokra és csak külön megrendelésre dolgoznak filmre. Szakmai szempontból most hirtelen én sem tudnék olyan érvet mondani, amely arra kényszerítené a fotográfust, hogy az új generációs 35mm-es, fullframe (azaz feltehetően professzionális használatra tervezett) eszközét lecserélje egy analóg kamerára.  Gazdasági és marketing szempontok viszont vannak. Az analóg kamera olcsóbb, sokkal olcsóbb. Meg trendibb is lehet, legalábbis manapság. “Esküvőt fotózni analógra”, hmm. Számomra ez most inkább amolyan kultúrsznob dolognak tűnik, bár tudom, mint minden ilyesminek, ennek is megvan a saját piaca.

az analóg színvilágú, digitális úton létrehozott esküvői fotók tökéletesen hozzák az egykori, filmes utánérzést

a digitális szűrők bármelyik, digitális technikát használó esküvői fotóst képessé teszik az egykori, analóg hatások leutánzására

Tegyük fel, hogy ismét előveszem az analóg kamerám és lesz egy csomó új megrendelőm. Nézzük, mi változik nálam és mi náluk:

1. Nálam:

– Olcsóbb eszközt amortizálok. Egy kattintás nem 6 Ft-ba, hanem egy forintál is kevesebbe fog kerülni. (Még mielőtt megkérdezné valaki: a 6 Ft a Canon 1DsMk3 1.8m Ft-os vételára és a zár 300.000 expozicióra tervezett élettartamának hányadosa)

– Kevesebbet exponálok. A mostani 1800-2000 helyett annyit, amennyit a kedves vevő pénztárcája megenged. Tíz tekercs Fuji Velvia 100 nyersanyagára(!) 35000 Ft, ez max. 360 db kép, de persze hibázni fogok így is, tehát 80% aránynál ez alig 300 db fotó!

– Nem fogok utómunkázni, jó csomó időm marad.

– Extra szolgáltatásommal versenyen kívül indulok a piacon, annyit számlázok, amennyit a vevő hajlandő kifizetni.

– A tiszteletdíjam jelentős része a papírképek utánrendelése révén fog képződni.

2. Megrendelőnél:

– Kevesebb fotót kap, azt is papírképek formájában.

– Ha egy képből több példányt szeretne, nálam kell megrendelnie.

– Nem készíttethet digitális technológiával előállított termékeket.

– A magas nyersanyagköltség miatt fajlagosan igen drága lesz a végeredmény

Viszont

– Életérzést kap, amely egyesek számára tényleg igen fontos lehet.

ez egy analóg hatású, digitális úton készített eljegyzési fotó

ez egy analóg hatású, digitális úton készített eljegyzési fotó, pár perc alatt előállítható

Nem kérdés, hogy teljesen más dolog utazni egy oldtimerben és egy modern autóban. Az előbbiben lemondasz egy jó csomó dologról, nincs klímád, lassan haladsz, ha csattansz, nincs légzsák, ami megmenti a bőröd. Ha a racionalitást nézzük, nem lehet kérdés, melyik a jobb. Az életérzés azonban fontos lelki tényező. A kérdés csupán annak eldöntése, mennyit ér mindez, amikor az esküvőd fényképezéséről van szó.

Én mindenesetre szóltam.. (Az egyik megrendelőm maradt a full digitális portfóliónál, a másik még nem jelzett vissza).

A három retro-utánérzésű illusztráció mindegyike digitális eszközzel és modern feldolgozószoftverekkel készült, néhány perc alatt. Analóg reprodukciójuk rengeteg erőfeszítést és nem kevés pénzt igényelne.

Comments (2):

  1. Szabó Ivett

    2012. július 31. kedd at 13:53

    Hat Csaba, a film mellett szóló érveket ha nem tudsz mondani akkor mondok: latitude, részletgazdagság. Meg az a mámorító érzés, hogy nem a pixeleket cseszteted, hanem valami történik az anyaggal. Esküvői fotográfiánál,  abban a pillanatban arról a két emberről visszaverődő fénytől sötétül az ezüst a filmen, de aki nem volt szerelmes az anyagba, annak ezt nem lehet elmagyarázni. A gépedben, meg ha elromlik a zár, akkor lehet benne zárat cseréltetni 100 ezerért és akkor nincsen ez a horribilis összeg minden expodért, vagy mi akik még erre az irracionális filmre kezdtünk dolgozni kevesebbet exponálunk és pontosabban. És még egy lehetőséget kifelejtettél, az analóg állományok szkennelését, és ettől a film minden előnyét megtartva, digitális képeket is adhatsz a vevőidnek. Nekem a film az érték és a minőség. És a kultúrsznob szótól biztos 200 lesz a vérnyomásom!

  2. admin

    2012. július 31. kedd at 14:22

    A vérnyomásodról nem tehetek, drágám 🙂 , én magam pedig 1971-ben kezdtem fényképezni és csupán öt éve nyomom digitálissal. Hívtam ff-filmet és színeset, diát, 35mm-t és 6×6-ot is bőven. Ami a részletgazdagságot illeti, hát azzal meg az a baj, hogy én az esküvőfotózásról beszélek, te meg valami másról. Én a hatékonyságról, te meg a fényképezés szépségeiről, a nüanszokról, amire magasról tesz a klientúra. Ők bizony "csupán" szép fényképeket akarnak, sokat, amit 35 MM-BEN GONDOLKODVA (!) a mai modern digitális eszközökkel szépen, gyorsan és sokkal olcsóbban kapnak meg, mint analóggal. Hát ennyi a bejegyzés igazi üzenete, nem holmi fényképészet-filozófiai eszmefuttatásos izé. Amúgy meg NAGYON szeretem az analóg technológiát, úgyhogy engem nem kell agitálnod. Nem kell meggyőznöd továbbá a filmre fotózás létjogosultságáról abban az esetben, ha középformátumban kezdünk dolgozni, hisz itthon a digitális eszköz árát esküvői anyagokkal lehetetlen kitermelni. 

    (Jelzem, a zárcserés dolog ott nem stimmel, hogy mire kicserélnéd, addigra már a gépet le kell cserélned az újra, tudod, az a fránya piaci kényszer, a digitális sznobokból is van bőven… A szkennelés meg azért, mer' akkor meg miért dolgoztál filmre? Ha meg OLYAN felbontással szkennelsz, hogy visszaadja a film minőségét, akkor mi a francot kezdesz a sokszáz megás/gigabájtos állományokkal?)  

     

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.