Esküvői fotós, esküvői fotók, esküvői fotózás a Nászriporterektől
Esküvői fotós, esküvői fotózás Magyarországon és bárhol a világon

Lelkem van, önérzetem (..és nem szégyenlem)

Az elmúlt hetekben több teljesen személytelen árajánlatkérést láttam, olyanokat is,  amelyek nyilvánvalóan körlevélként, szinte formanyomtatvány mintájára készültek. A legtöbb megszólítás nélkül érkezik,  sokuk kezdődik így: “Tisztelt Cím” , de kolléganőt szólítottak már “Tisztelt Uram!”-nak és “Kedves Béla!”-nak is.

A válaszolás előtt komoly dilemmáim vannak. Ilyenkor  joggal felmerülhetnek bennem az alábbi kérdések:

Az ajánlatkérő ismeri-e egyáltalán a munkáimat? Kikkel kell versenyeznem a kegyeiért? Érdemes-e ajánlatot küldenem, ha a megrendelő nem engem, csak egy tetszőleges fotóst akar, akit meg tud fizetni?  Érti-e megrendelő, hogy a minőségi esküvői fotó nem egyszerű árucikk, amelyet kilóra és darabra mérnek? Tudja-e, hogy egyáltalán nem biztos, én vagyok számára a megfelelő? Érzi-e, hogy a fotós és alanya valamiféle spirituális szállal kapcsolódnak egymáshoz, amikor egy jó fénykép készül?

Számtalan kérdésem volna ahhoz, aki azt hiszi, esküvői fotóst fogadni egyszerű gazdasági kérdés.  Legelőször azonban arra volnék kiváncsi, hogy a fogorvosát, neadjisten a nőgyógyászát  is így, kérdőív alapján, személytelenül választotta?

Nálam (és persze sok más kollégánál is) a fotózás feltétlen bizalom és kölcsönös szimpátia kérdése. A közhiedelemmel ellentétben lassan vége már azoknak az időknek, amikor a fotós az ingyenvacsoráért kattintgat a lagzi napján. A szakmában immár nemzetközi szinten is elismert, komoly értékek születnek, amelyek gyakran megérdemlik a “művészi” jelzőt. A párok egyre növekvő tábora ismeri fel, ha hozzájuk méltó végeredményt akarnak, akkor a jó szakember kiválasztását életre szóló választásként kell kezelniük, nem egyszerű  piaci bevásárlásként.

Én magam is így vélem, ezért sajnos nem érzek extra motivációt olyankor,  amikor a páros első leveléből üvölt, hogy fogalmuk sincs arról, ki vagyok, nem ismerik a fotóim és nem tudják azt, mit tartok fontosnak a munkám során. Szárnyakat kapok azonban, ha érzem, hogy nem egy megfizethető fotóst, hanem engem választottak a képeim, a személyiségem vagy éppen a rigolyáim miatt. Olyankor minden áldozatra hajlandó vagyok a menyasszonyért, ami egyenesen a kiváló végeredményhez vezet.

Biztosan nem vagyok egyedül….

Comments (11):

  1. Fekete Lajos

    2010. január 18. hétfő at 10:25

    Megelőztél! Szerettem volna megpendíteni ezt a kérdést a WS.-en is, hogy Ti miképp viszonyultok egy ilyen fajta felkéréshez? Tegnap kaptam egy hasonló mailt, amire nagy visszafogottan csak ennyit válaszoltam:
    Köszönöm megkeresését!
    Nem vállalom.
    Üdv:FL

  2. lagziguru

    2010. január 18. hétfő at 18:50

    Én külön megköszönöm, ha célzottan és határozott elképzelés alapján kérnek ajánlatot.
    Értő közönségnek jobban örül az ember, mint mikor darab-darab alapon kérnek ajánlatokat.

  3. András

    2010. január 20. szerda at 21:20

    Ne az áramért kérjenek fel, hanem a munkáim miatt. Én még a magam két éve elkezdett esküvő fotós múltammal nem mindig válogathatok, de az ilyen felkereséseket nagyon nem tartom helyén valónak. Nem is tudják hogyan miként dolgozom, nem látták a munkáimat, én sem tudom ki ő és mit is akar. Hogyan írjak neki bármi konkrétat is? Szerintem ezeknek a döntő többsége komolytalan megkeresés. Persze lehet, hogy tévedek 🙂

  4. kisbergics

    2010. január 20. szerda at 22:30

    Teljesen egyetertek Veled. En hosszas vacilalas utan vegulis kiirtam a honlapomra, hogy csak akkor kerjenek fol engem, ha olyannak kepzelik el az eskuvoi fotoikat, amilyennek en latom. (Ennel egy fokkal diplomatikusabban megfogalmazva.:-)) Volt egy parom tavaly, akik megkerdeztek, hogy olyat lehet-e a fotokonyvnel, hogy “a gyuru igy kiemelkedik a kepbol…” Hu, mondom hol lattatok ilyet a munkaim kozott? Lehet, hogy kevesebb munkam lesz, de veluk oromtelibb lesz a kozos munka. Osszhang nelkul valoban nehez ertekeset alkotni…

    (Bocs,hogy nincs ekezet, kuwaitban nincs magyar billentyuzet…)

  5. Tomi

    2010. január 21. csütörtök at 12:24

    Én mint leendő házasulandó, nem is értem,hogy a bü…fr…ba lehet így akármire is árajánlatot kérni -igazándiból sztem az nem is az- főleg olyanra, ami elméletileg fontos most és mindörökké…meg még talán azután is (sztem pl az album akár túl is élheti a párt és a fotóst is). Én mondjuk el tudom képzelni, hogy valaki párként dobál körbe ilyen kérdőíveket, mondjuk ebben az esetben nemcsak az érettségi bizonyítványt kérdőjelezném meg, tán még az elemi iskolát is! Nem is értem ez hogy nem egy alapvető belülről fakadó igény!? Étterembe sem megyek olyanba ahol rendszeresen odakozmálják a rántottát, de ezt egy kérdőívvel nem fogom kideríteni! Pffffffffff

  6. Fekete Lajos

    2010. január 21. csütörtök at 14:41

    Ne haragudjatok, de meg kell osszam veletek:

    “Tisztelt Hölgyem / Uram!
    Árajánlatot kérünk Önöktől esküvői foto és video felvételek készítésére utómunkával, az
    alábbi tételkiírás szerinti bontásban. A megadott tartalomtól eltérő alternatív ajánlatot is
    elfogadunk, amennyiben az igényeinknek megfelel. Amennyiben csak foto vagy csak video
    szolgáltatást végeznek, abban az esetben csak azokat a tételeket árazzák be.
    Kérjük szíveskedjenek ajánlatukat január 25. hétfőig megadni. Ajánlatukban kérjük nevezzék
    meg kapcsolattartójukat, akivel személyes egyeztetést folytathatunk, amennyiben ajánlatuk
    felkelti érdeklődésünket.”

    … persze folytatódik. A végén szerepel, hogy milyen határidővel és mennyit fizet.

    Szerintem ez úgy készülhetett, hogy egy meglévő árajánlat kérő dokumentumból kicserélte a “kőműves és burkoló” szavakat “foto és video”-ra.

  7. admin

    2010. január 21. csütörtök at 15:05

    A blogbejegyzést éppen az általad belinkelt, pomázi esküvőre vonatkozó ajánlatkérés ihlette. Na aggódj, még legalább harmincan biztosan megkapták…
    Abban is biztos vagyok, hogy a kapott adatok egy Excel-táblában végzik majd, a fotóst pedig tudományos alapossággal választják majd ki.
    Hogy itt hol van a szív és az érzelem, és a fotográfia maga?
    Inkább ne firtassuk…

  8. Fekete Lajos

    2010. január 21. csütörtök at 15:30

    A jan.26-i Excel stat. tutti lesz!
    =min(B1:B30)

  9. Johi

    2010. január 23. szombat at 20:20

    Szia Csaba! Hát ez nem semmi! :O
    Szerintem a párok nagy része mégis amiatt választ téged /titeket, amit csináltok, ahogyan és akik vagytok. ?n anno amikor legelöször megláttam a képeiteket, beleszerettem és tudtam, hogy nekem ez kell- és a személyes taálálkozás csak megerösitett abban, hogy mennyire egy húron pednülünk- ahogy te irtad igenis ez a személyes kapcsolat, szimpátia és bizalom az alapja az egésznek. Üdv Izraelböl, Johi 🙂

  10. keri

    2010. január 29. péntek at 11:28

    Tetszenek a fotoid…. es vissza is fogok jarni ide mert ugy latom hogy itt nanulni is lehet 🙂

  11. Eszter&Gábor

    2010. február 1. hétfő at 19:40

    Jé ebből a levélből mi is kaptunk! Nekünk egész sok ilyen csoda érkezik. A válasz részünkről mindig egyszerű. ” a kért időpontban foglatak vagyunk” . A napokban ez a levél érkezett sms-ben!

    “Árajánlat kérés, ha csak digitáliis képanyagról lenne szó. Szereték mutermi, szebadtéri képeket, illetve a polgári ceremóniáról, egyházi nincs.”
    Se név , se megszólítás, sem email cím és nincs telefonszám( magán telefon). Szóval no comment.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.