Fogós fotós kérdés
A minap olvastam egy cikket a “Nanáhogynemmondommegmelyikújságban” az esküvő fotózás (három) különféle stílusáról, amely némi támpontot nyújt a legmegfelelőbb fotós kiválasztásához.
Ezen írást azoknak szánom, akik nagy körültekintéssel választanak fotográfust és fontos számukra maga a fotózás eseménye, illetve maguk a fotók. Az íráskor figyelembe vettem és tiszteletben tartom azt, hogy nem mindannyiótok számára a legfontosabb az esküvőtökről készült fotókhoz fűződő élmények, illetve a fotók eszmei értéke, mint inkább a forintokban leírható érték.
I.) Az írásban azt olvastam, hogy a szülők, nagyszülők részére készült hagyományos, beállított fotókat műteremben kell készíttetni. Az állítást alapvetően több szempontból ítélem tévesnek. Nagymértékben leszűkíti a választás lehetőségét a tér- és időbeli korlátok miatt. Továbbá gondolj csak bele, ha nem modellkedéssel keresed a kenyered, nem vagy még kismértékben sem exhibicionista, a műtermi környezetben még nehezebben oldódik a feszültség amit érzel, aminek egyenes következménye lehet, hogy a képeken nem önmagadat fogod viszontlátni.
II.) Tévesnek gondolom azt az állítást is, miszerint egy fotozsurnaliszta stílusban készített fotó nem lehet értékes, nem érdemli meg, hogy a falon vagy egy gyönyörű keretben végezze. Épp ellenkezőleg. Ezeken a fotókon láthatjátok magatokan olyannak, amilyenek valójában vagytok. Ha ilyen fotóst szeretnél, sokkal nagyobb körültekintéssel kell eljárnod, mivel ehhez a stílushoz nem elegendő az események egyszerű és száraz megörökítése. Több és folyamatos odafigyelést, koncentrációt és még ennél is több átélést igényel a fotós részéről. Az igazán nehéz feladat azonban a képek kiválogatásakor nehezedik rá. Jómagam egyetlen kollégát ismerek idehaza, aki e stlus méltó képviselője.
III.) Az említett írás szerzőjének állítása szerint a glamour stílusú felvételek szavatossági ideje a legrövidebb. Meggyőződésem, hogy egy jó fotó –legfőképp ha számotokra azért is kedves, mert érzelmeket is felidéz bennetek-, lényegtelen hogy melyik felfogásban készült.
IV.) Ha szerencsés vagy ráakadhatsz olyan fotográfusra, aki mindkét stílusban otthonosan mozog, azonban ez ritkán fordul elő. Mint ahogy az is ritka, hogy a stúdióban készített felvételek jól megférnek egy albumban a fotozsurnaliszta felvételekkel –mint ahogy azt tisztelt kollégám állítja az írásban. Ez olyan lenne, mintha egy ötcsillagos hotel szobáit Réka elemesbútorral rendeznéd be.
A fotozsurnaliszta és glamour stílusról hamarosan újabb bejegyzés születik 
… folytatásként.
– hogy a földön kúszva-mászva készítsem el azokat a fotókat, amelyeket az egyes helyszíneken átélt impresszió „kényszerített” volna ki belőlem. A felszerelésemet –ami jelen esetben sem volt kevesebb, mint más esküvőkön- bizony sokkal körülményesebb volt cipelni. Nehézkes volt váltogatni a két vázat, cserélni az objektíveket. Mulatságos látványt nyújthattam egyeseknek magassarkú cipőben tipegve egy közel 12 kg-os táskával az oldalamon (a kontraszt legalább megvolt ).
