Paranormális

Húsz évvel ezelőtt, ha vadidegen férfiak összejöttek, tíz percen belül biztosan megvolt a közös téma: a sorkatonai szolgálat. Mindenkinek megvoltak sztorijai és a férfiaknak a közös nevezője, amely megbízható, stabil forrása volt a humornak. Valahogy így vagyunk ezzel mi, esküvőfotósok, azzal a különbséggel, hogy nálunk a lányok is  sztorizgatnak. Ha összejön egy szakmai csapat, nincs az az időmennyiség, amelyet ne tudnánk kitölteni a különböző történetekkel, amelyeket az esküvői világ szállít. Bár ezt a blogot nem éppen sztorizgatásra, mint inkább okoskodásra hoztam létre, most mégis leírok egy történetet (egyet a sokszáz közül), amely megmutatja, hogy a rengeteg ember, aki körülvesz bennünket, milyen változatossá  teszi az életünket.

eskuvoi-fotos-eskuvoi-fotozas-eskuvoi-fotok  #015

..

Kezdem azzal, hogy bár eredetileg racionális mérnökember volnék, az évek során kialakult bennem egyfajta meggyőződés, amely azzal kapcsolatos, hogy a mostani világunk telistele van elveszett idők és képességek nyomaival. Technokrata, önpusztító, önző világunkban kevesen hisznek az erőkben, amelyek körülvesznek bennünket és megvannak bennünk is. Az elménk a gondolkodáson kívül rengeteg dologra alkalmas, így az anyagi világ alakítására is. Megtanultam (részben) kontrollálni az elmém, a gondolataim, bizonyos mértékben uralni a testi folyamataim, de amiről most fogok írni, az messze túl van a képességeimen és tapasztalatamon.

2008 szeptemberét írtuk. Évek óta kínlódtam egy kellemetlen egészségügyi problémával. Nagyjából kéthavonta begyulladt csuklyás izmom (ez egy elég nagy izom az ember hátán, a nyak mentén), talán egy-egy rossz mozdulattól, elfekvéstől, vagy a jó ég tudja miért. Ez néha őrült kínnal jár, súlyosabb esetben nem tudod mozgatni a fejed, részben a vállad, minden mozdulat fájdalmas, szóval nem egy élvezet ezzel esküvőt fotózni, de nekem - krónikus probléma révén- kijutott belőle bőven.

Edi és Gyuri voltak az "áldozataim" aznap, Siófokon. Már egy hete komoly fájdalmaim voltak, fancsali képpel forgolódtam a fodrásznál, mint egy lépegető exkavátor, igyekeztem nem terhelni a nyakam, hiába. Edi (akiről már korábban, az interjú alatt kiderült, hogy boszorka, jártas a számomra érthetetlen spirituális dolgokban) hamar kiszúrta, hogy bibi van és annyit mondott, hogy "itt van a barátnőm (az egyik koszorúslány), akivel együtt járunk tanfolyamra, majd jól meggyógyítunk". "Bla-bla, próbálkozzatok csak, majd jól bekenem kenőccsel oszt jó napot, csak érjem meg az estét" - gondoltam, bízva abban, hogy a lányok majd jól elfelejtik a dolgot és hagynak békiben.
Hát nem hagytak. Még az öltözés szünetében közölték, hogy most aztán jól megvajákolnak, csak üljek le, ők egy kicsit elvonulnak meditálni. Nem értvén a dolgot (én a masszázsban és forró fürdőben, azaz kontaktussal járó eljárásokban hiszek) csak rájuk hagytam a dolgot. Tíz perc múlva reményteljes képpel megjelentek, majd kissé elszomorodva nyugtázták, hogy a kezelés nem működik.  Nem kicsi kajánsággal nyugtáztam az áhítattal teli összenézésüket: "este itt lesz a MESTER, majd ő meggyógyít".

Telt az idő, igyekeztem nem tudomást venni a fájdalomról, nem sok sikerrel. Nehéz cuccok lógtak rajtam, mint mindig, kényszertartás okozta derék és fejfájás kínzott egész nap. Mire eljött az este, már nem érdekelt semmi, csak nyomtam a gombot, elfelejtettem a kezelést is..majd egyszer csak elém lépett Edi, a menyasszonyka és egy negyven körüli szimpatikus, mosolygós férfi. Bemutatkoztunk és csak annyit mondott: "Hallom, van egy kis gondod. Megpróbálok segíteni. Nem kell megijedned, egy kis meleget fogsz érezni". Elköszönt, leült, én pedig fotóztam tovább.

Öt perc sem telhetett el, majd a hátam közepétől olyan forróság indult el a jobb vállam felé, amiről nem lehetett nem tudomást venni.  Tíz percen belül a fájdalomnak, amely egy hetíg kínzott, már nyoma sem volt. A csuklyás izmom azóta egyszer sem gyulladt be.

A történet változásokat hozott és nem csupán az egészségemben. Látványos megerősítést kaptam arról, hogy a viselkedésünk, gondolataink, erős hatással vannak a körülöttünk lévő anyagi világra. Számtalanszor megtapasztaltam, hogy a minőségi jelenlét, a pozitív gondolatok, a jó szavak, a nyugalom mekkora erőt jelentenek egy-egy stresszel teli helyzetben. Okosabb lettem és nyitottabb az ismeretlen felé. Ezért így, utólag mondok neked köszönetet, Edi. Imádás.

Leave a Comment