Esküvői mesék – pózolj Trabanttal

Ti tudjátok, hol a viharban van Kunfehértó? Ugye. Én sem tudtam.
Mindenesetre június 30-a most már nem csak arról híres, hogy 1959-ben ezen a napon indult első adásával a "Szabó család" a Kossuth-on (mibe, hogy ezt sem tudtátok), hanem arról is, hogy ezen a napon bulizott őrületeset a Klein és a van Gastel család. És igen, Kunfehértón.

A barátaim a legjobbfej barátok a környéken, végtelen türelemmel vannak irántam és nem unják hétről-hétre a mesémet az aktuális esküvőről, menyasszonyról, vőlegényről, násznépről, helyszínről, vacsoráról, buliról..... (imádlak benneteket!!!), és mikor Karinék esküvőjéről kezdtem mesélni, mindenki ugyanazt kérdezte, kivétel nélkül: mi a hóhérért tart egy holland pár Magyarországon esküvőt.

Az ember néha furcsán működik, sokszor az tetszik neki a legjobban, ami nincs. Vagy legalábbis messze van. (Gyarló vagyok, de én is eléggé szívesen fotóznék például Amszterdamban.) Karinnak és Luciennek viszont mi nem (csak) egy vonzó és messzi ország vagyunk, ők egy ideje minden nyarat itt töltenek, imádják a semmit, végtelen kikapcsolódást jelent nekik. És meleg van.

Az ő napjukon meg aztán a melegre valóban nem lehetett panasz. Karin kérte még az esküvő előtt, ugyan járjak már közbe Időjárás Apónál, és kérjek némi napsütést az esküvőjükre. Végül túl strébernek bizonyultam, mert ily módon sikerült rávenni a hőmérő higanyszálát, hogy parókalehajítós magasságokba szálljon. Meleg volt, na. De legalább nem volt árnyék.

A 39 fokos hőség és az 52 fokos pálinka jóindulatú együttállása viszont legalább ad némi magyarázatot arra, miért is volt tele a táncparkett este 11-kor (amikor máshol csak épp indul a buli) félmeztelenül táncoló férfiakkal. Pontosan emlékszem, hogyan kezdődött.
A DJ jó érzékkel elkezdte játszani az "I'm too sexy for this song" című világslágert és az első vetkőző férfi után kellett nagyjából fél perc, hogy mindenkiről lekerüljön az ing.
Az azért kisebb botrány lett volna, ha ezt a "You can leave your hat on" követi a sorban. 😉

Feltétlenül meg kell még említenem a nászautót, mely ezúttal nem egy oldtimer Rolls Royce, nem egy vadiúj BMW volt, hanem egy ősöreg kiszuperált TRABI! Amikor péntek este megérkeztem a bűntett színhelyére, holland örömapa derékig a motorháztető alatt, nyakig szutykosan épp olajat töltött a tragacsba. Én már ekkor nagyon röhögtem, pedig a slusszpoén a bevonuláshoz kapcsolódik.
Terv: ifjú pár trabantba beül, bírja a meleget (no légkondi), dudál-tülköl, méltóságteljesen megérkezik a polgári szertartás színhelyére
Tény: ifjú pár trabantba beül, bírja a meleget, elindul, dudálna-tülkölne, de az átkozott járgány persze megtagadja az engedelmességet és szépen lerobban (olaj ide vagy oda). Násznép fészkelődik, vár, mit sem sejt. Egyszercsak nagy dudálás-tülkölés, ééééés feltűnik az ifjú pár, trabantban, amint két darab turista frédibénizve, rohanvást tolja befele őket a nagykapun. Az antré stílusos maradt, végülis csak a porfelhő maradt el.

Ebben az igazán nagyszerű napban a legnagyszerűbb mégis az volt, mennyire szerettek ott engem a népek. Annyira szerencsés vagyok, hogy sosem érzem magam szolgáltatónak vagy "egy fotós"-nak az esküvőkön, inkább barátnak, családtagnak, legrosszabb esetben havernak. Karin, Lucien és a banda viszont azt éreztették velem, hogy én igazából nem is fotózni, hanem ünnepelni mentem oda velük, és ha már ott voltam, hát kattintottam párat, mert úgyse bírom ki, hogy ne fényképezzek. Őrült jó érzés, hát melyikünk nem szereti, ha szeretik?!

Azt meg már csak a margóra írom, hogy Karin olyan természetes szépség, akiről egyszerűen nem lehet rossz képet készíteni. Nulla kihívás, minden fotón gyönyörű. Még akkor is, mikor pofákat vág. Van, akinek mindent lehet, ő ilyen.

Hou van jullie allemaal, jongens!

(A képekre kattintva élvezhetőbb méret érhető el)

 

 

<

1 Comments
  1. 2012. július 20. péntek -

    Jót nevettem, aranyos kis sszeállítás, és már megint miről marad le az ember...

Leave a Comment