Esküvői fotós, esküvői fotók, esküvői fotózás a Nászriporterektől
Esküvői fotós, esküvői fotózás Magyarországon és bárhol a világon

Tag: esküvői fotósok díjazása

Hogyan válasszunk nászfotóst?

2008 óta, amikor első bejegyzésem írtam ebben a témában, nagyon sok idő telt el és a piac jelentősen megváltozott. Divatok jöttek és tűntek el nem csak Magyarországon, de a globális piacon egyaránt. Ez nem csoda, hisz az esküvőfotós iparág az utolsó tíz évben a legtöbb pénzt megmozgató fényképészeti ágazattá nőtte ki magát, mégpedig olyan módon, hogy az összes, fényképezéssel kapcsolatos bevétel több, mint 50%-át ez az ágazat adja.  (Magyarországon ez a szám valószínűleg sokkal magasabb lehet, valószínűleg közelebb van a 60%-hoz). A sok pénz rengeteg dolgot jelent, de főleg azt, hogy a piacon sokkal több a résztvevő, akik részt szeretnének a tortából, sokkal nagyobb a választék és – ez szinte törvényszerű – sokkal nehezebb dolga van annak, aki a megfelelő nászfotóst keresi.

Nem szeretnék foglalkozni az ügyfelek két típusával. Az egyik az, aki csak azért keres fényképészt, mert így szokás, maga a végtermék szinte másodlagos, az is elég, ha több a semminél. A másik az a fajta ügyfél, aki számára az alacsony ár minden egyéb paramétert felülír. Ők ezt a bejegyzést ki is hagyhatják.

Az összes többi házasulandó (ők valószínűleg az ügyfelek több, mint felét adják) számára adott a feladat. Olyan nászfotóst kell találniuk, aki olyan terméket készít nekik, amely megfelel számukra és a munkadíját ki tudják gazdálkodni. Az ördög persze mindig a részletekben van, a döntés gyakran nem túl egyszerű. Gondoljunk csak bele: akkor sem vagyunk könnyű helyzetben, amikor egy nadrágot kell venni, pedig az viszonylag egyszerű terméknek néz ki. Jó kell, hogy legyen a derékmérete, a hossza, az anyaga, a színe, a szabása, a tartóssága, a zsebek alakja és mérete, a tisztíthatósága és jópár egyéb paramétere is, amelyek most nem is jutnak eszembe.

A fotográfia lényegesen összetettebb termék, hiszen nem mérhető meg, nem próbálható fel, igazából csak akkor tudjuk meg, jól választottunk-e, amikor megkapjuk a képanyagunkat, azaz utólag. A választásunk tulajdonképpen abból a feltételezésből és megérzésből indul ki, hogy jó fotográfust találtunk. Nézzük tehát mit jelent az a bizonyos megfelel kritérium az esküvői fotográfia terén:

eskuvoi-fotos-eskuvoi-fotozas-eskuvoi-fotok  #106

1. Stílus, választék

Ha étterembe szeretnénk menni, akkor nagyjából rendelkezünk némi elképzeléssel arról, hogy magyaros vagy nemzetközi konyhát szeretnénk. Ha az utóbbit, akkor talán azt is tudjuk, hogy olasz, francia, mexikói, orosz, arab, indiai, kínai vagy más ízeket szeretnénk. Az esküvői fotográfia manapság meglehetősen összetett dolognak számít, de ugyanazon elvek működnek náluk, mint a gasztronómiában, ahol a séfek egyrésze pocsék, túlnyomó részük közepes, a legkisebb hányada pedig zseniális. Egy átlagos bécsi szeletet a legtöbb étteremben úgy, ahogy tudnak sütni, de bizony vannak éttermek, ahol azt is mennyei módon tudják. Ezeket az éttermek hírét a vendégek szájról szájra adják, legenda épül körülöttük, nem alaptalanul. Cseppet sem meglepő, hogy a magyar esküvői fotográfiában vannak ilyen szolgáltatók és köztük olyanok is, amelyek speciális minőséget tudnak egy-egy speciális szegmensben. A stílusokról nem kell mindent tudnod, mankónak legelőször ennyit kell tudnod:

a. Ha nem jól bírod, hogy állítgatnak, utasítanak és beleszólnak abba, mit, hogyan csinálsz az esküvőd napján, akkor valószínűleg egy esküvői fotozsurnalisztára lesz szükséged, aki anélkül csinál jó fényképeket, hogy együttműködést kérne tőled.
b. Ha imádod, amikor szép képek készülnek rólad és nem okoz gondod, hogy játssz egy kicsit a kamerának, esetleg azt gondolod, jól mutatna rólad egy szép kép a nappaliban, akkor keress egy esküvői divatfotóst. Ne keress rá a neten, ilyen szakma nincsen, viszont vannak olyan kreatív kollégák, akik szeretnek fényképeket kitalálni és megvalósítani őket, persze a segítségeddel.
c. Ha a fenti két dolog egyfajta keverékét szeretnéd, akkor olyan kollégát keress, aki mindkettőhöz ért. Itt leszel bajban, mert elég kevés a képzett riporter, aki a divatműfajban is otthon van. A jelöltektől kérj bemutatni egy teljes esküvői anyagot, abból sok minden kiderül.

2. Ár/árték arány

Nem tudom nem észrevenni a párhuzamot a hazai vendéglátás és az esküvői fotográfia közt. Vannak kockás abroszos isteni helyek, csupaszív személyzettel, viszonylag nyomott áron és agyonreklámozott belvárosi sztáréttermek hatalmas lehúzásokkal, a hangzatos étlapok mögött átlagos minőséggel. A jó alapanyagok persze nem olcsóak, így az átlagosnál magasabb ár a jó minőséget jelentheti. A legdrágább étel azonban nem mindig egyúttal a legjobb. Kérdezheted, hogy miért a gasztronómiáról írok egy fényképész blogban? Hát ezért, mert a kreatív szolgáltató tevékenységek árazásában hasonló szabályok működnek. Ami nagyon olcsó, ott szinte biztosan baj van, nincsenek meg a minőségi alapanyagok. A középkategória többnyire tudja a standardokat, különösen a felső végén. A felső árkategóriában nagy a szórás, köthetsz nagyon jó és nagyon rossz üzletet, alaposan körül kell nézni.

3.Személyiség

Mi, fotográfusok nem vagyunk egyformák, van köztünk jó és kevésbé jó ember, idealista és cinikus, pénzéhes és szakmaőrült. Amikor választasz, nem egy fényképezőgépet bérelsz, meg némi húst és csontot, ami működteti. Emberek vagyunk, véleménnyel és múlttal, tapasztalattal és kétségekkel, fáradtan vagy kipihenten, vidámsággal, vagy szomorúsággal teli. Néhányunk jobban ért majd téged, a mindennapjaidat, a történeted, az életutad, beszéli ugyanazokat a nyelveket, ugyanazokat az ételeket, filmeket és ruhákat szereti, amit te. Néhányunkat kifejezetten idegesítőnek találnál, másokkal akár barátok is lehetnétek. A te érdekedben mondom: olyan embert válassz, akivel szívesen ülsz le egy asztal mögé, aki figyel rád, aki érdekes számodra és akit nem csak fényképészként, de emberként is értékelsz.  Én nagyon hiszek a „zsák a foltját” szabályban és abban, hogy ilyen emberek képesek együtt dolgozni…mert ne legyenek kétségeid, egy jó esküvői sorozat mindig kőkemény munka eredménye. Keress, olvass blogokat, kérdezd meg a barátaid, találkozz, levelezz, érdeklődj és találd meg az igazit, akivel beszélgetve csak úgy repül az idő! Ő lesz a te embered.

4. Díjak, referenciák

Először is, felejtsd el szépen az „Év esküvőfotósa” „Év cinematográfusa” és hasonló díjakat, amelyeket egymásnak adogatnak évek óta ugyanazon keresztmarketing-körhöz tartozó „bennfentesek”, mert ezen díjaknak a fényképészethez és a cinematográfiához nem sok közük van. Ha valóban kitüntetett esküvői fotóst vagy cinematográfust szeretnél, akkor persze megvannak a meglehetősen objektív, nemzetközi kritériumok, amelyek tanúsítják, hogy valaki ért a szakmájához, de egyet biztosan tudok: az odáig vezető út nagyon hosszú, kiállításokkal, nemzetközi jelenléttel, publikációkkal, oktatói szerepvállalással és sokszáz esküvővel van kirakva. A magyar szakma azonban fiatal, alig ismerek néhány kollégát, aki legalább tíz éve az élvonalban van, tíz év pedig semmi, ha a fényképészetről beszélünk. Az internet legtöbbször csal és ha egy jónak tűnő weboldalt látsz, nehéz megmondani,  nagyon jó fotós vagy piszok jó marketinges, vagy esetleg mindkettő van mögötte. Feltételezem, hogy neked elsősorban a végeredmény fontos, nem pedig a körítés, ezért azt tanácsolom, hogy gondolkozz egyszerűen és nézz körül, kérdezősködj.  Az igazi referenciák egyszerűek: szerintem nem tévedhetsz nagyot, ha az esküvői fórumokon terjedő szóbeszédre, a független ajánlásokra, a barátaid véleményére és a saját korábbi tapasztalatodra támaszkodsz..

20150621-17522300

Összefoglalva: nincs olyan, hogy ideális, vagy legjobb esküvőfotós. Olyan van, aki számodra megfelelő, a képeinek stílusa, a munkamódszere, személyisége, ár/érték aránya alapján és rendelkezik elegendő tapasztalattal ahhoz, hogy kezelje az esküvőd fényképezése kapcsán felmerülő lehetséges problémákat.  A kiválasztásuk nem lehetséges csupán weboldaluk és az árlistájuk alapján. Beszélgetned, ismerkedned kell a jelöltekkel addig, amíg meg nem találod azt, aki a legközelebb áll hozzád. Próbálj benézni a felszín és a marketing mögé, keresd az embert, akivel szívesen vagytok együtt!

Tudom, hogy nem egyszerű a feladat, türelmet kívánok hozzá!

A tiszteletdíjakról, sokadszor

manapság a legtöbb kreatív portré „kölcsönvett” ötleteken alapul, de azért vannak kivételek

Úgy tűnik, hogy ennek sohasem lesz vége. Szinte minden évben kapok legalább egy sértődött hangú levelet, miszerint az elküldött árajánlatom túl magas a potenciális ügyfélnek. Ezúttal:

„Diplomásként, orvosként sem engedhetem meg magamnak, hogy egy havi fizetésemnél többet költsek egynapi munkádra..”

Erre ismét muszáj kiírnom magamból azt, amit már oly sokszor írtam le, nyilatkoztam médiában és mondtam el tanfolyamokon.

Kedves ügyfeleink túlnyomó részben súlyos tévedés áldozatai munkánkkal, az esküvői fotózással kapcsolatban. Az okokat alább, szinte tézisszerűen sorolom fel.

A reklamáló ügyfél néhány helyen hibázik csupán. Az első és legfontosabb tévedése , hogy a munkámért kell fizetnie, a másik pedig az, hogy egynapi munkáért. A harmadik tévedése a metaüzenetében rejlik, nevezetesen abban a kifejezésben, hogy „diplomásként”, feltételezve azt, hogy az esküvői fotográfiához nem szükséges diploma, vagy tanulmányok.

Tekintsünk el attól, hogy magam is diplomás vagyok, nem tartozik a tárgyhoz, inkább fókuszáljunk a lényegre.

1. Nem egy napi munkámért számlázok. Egy napi fotózáshoz sok napos egyéb tevékenység tartozik. Olyannyira, hogy egy átlagosnak mondható esküvői fotóanyag elkészítésének teljes munkaidő-igénye 60-90 munkaóra a gyakorlottság, infrastruktúra, technológiai adottságok függvényében. A profik állandó harca éppen az, mint a legtöbb termelő vállalaté: hogyan lehet az élőmunka-igényt úgy leszorítani, hogy az minél kevésbé menjen a minőség rovására.

2. Nem csupán a munkámért számlázok. Egy hivatásos esküvői fényképész munkavégzéséhez rengeteg tőkére van szükség. A technikai eszközökbe való kezdeti beruházás értéke könnyedén meghaladhatja a 6-8 millió Ft-ot és akkor még nem beszéltünk a gépkocsiról, irodáról, hasonlókról. Az infrastruktúrára és felszerelésre folyamatosan költeni kell, hosszú évek tapasztalata azt mutatja, hogy csak az utóbbira évi 0,5-1,5m Ft könnyedén elkölthető úgy, hogy az eszközparkban szinte semmi forradalmi megújulás nem történik.

3. A tudás megszerzése és frissen tartása nagyon idő- és költségigényes dolog, ebben az iparágban pedig nincsen állami hozzájárulás.

az esküvőfotós elsődleges feladata a helyes kommunikáció

A középkategóriás és annál erősebb esküvőfotósok ezt a pályát általában már nem hobbiként, hanem vállalkozás formájában, a megélhetésükért, hivatásként választják. A munkadíjukat úgy kell megállapítaniuk, hogy kitermeljék a kezdeti költségeiket, az évről évre növekedő kiadásaikat és annyi profitot termeljenek, amely a járulékok és adók befizetése után valamiféle szerény megélhetést biztosít számukra.

Magyarországon nem tudok olyan kollégáról, aki az esküvőfotózásból gazdagodott meg és még sokáig nem is lesz így. Hogy miért is vannak nálunk sokkal olcsóbbak? Nagyon egyszerű a magyarázat. Ha nem lenne professzionális felszerelésünk, irodánk, ahol az ügyfeleket fogadhatjuk, ha a mostaninál sokkal kevesebbet foglalkoznánk a nyersanyaggal (azaz nem érdekelne bennünket a minőségi képkidolgozás), ha nem kellett volna sok pénzt és időt rászánva a legjobbaktól tanulnunk, ha főállásban máshol dolgozva a járulékainkat a munkáltató fizetné, akkor nekünk, profiknak is megérné feketén, még olcsóbban dolgozni és olcsó termékeket szállítani.

Ez azonban nem a mi utunk, hanem azoké, akik néha csak attól tűnnek fényképésznek, hogy a nevük után, vagy a weblapukra nagyképűen, tudatlanul kiírják: photographer.

Ez a kép azonban csalóka, az esküvői fotográfust a személyisége, látásmódja, hivatása iránti elkötelezettsége, korrekt üzletvitele, felelősségtudata, megfelelő eszközei és tudatossága teszik megbízható partnerré, olyanná, aki méltán megérdemli az ügyfelei bizalmát. Ezek a minőségek pedig sajnos még nálunk, Észak-Balkánon sem kaphatóak „okosba’, óccsóé'”…

(Azt csak mellékesen jegyzem meg, hogy a legnagyobb szégyen mindannyiunkra nézve, ha éppen egy orvos nem engedheti meg magának, hogy jó fényképészt fogadjon az esküvőjére.)

Kockalámpa, emulzió, nosztalgia

az analóg utánérzetű, színvilágú esküvői fotók

az analóg színvilágú, digitális úton létrehozott esküvői fotók tökéletesen hozzák az egykori, filmes utánérzést

Úgy tűnik, a hazai piacot is elérte/súrolja az újkori nosztalgiahullám, amely ámerikában a nagy esküvői vintage-őrületet okozta. Ott egy időben mindent el lehetett adni, amin retró zakó, cúgos cipő, mezei virágok és sápadt ellenfény volt látható. Idehaza most tombol a digitális műanalóg utánérzet, nagyon népszerűek a filmes hőskor effektjeit utánzó szoftverek. Nincs is baj ezzel, ahogy azzal sem, hogy megvannak azok az autóbolondok is, akik számára a Mercedes Benz az állólámpás modelleknél végződik és hiányzik a szótárukból egy csomó hülye mozaikszó, mint ABS,ESP,TDI, akik számára a common rail már szitokszó.
A vintage-bolondok a magyar piacon is megjelentek és már a második ajánlatkérést kaptam ilyesféle finom puhatolózással: elképzelhető-e, hogy az esküvői fotók egy részét filmre fotóznám?

Előre is bocsájtanám: hogyne, nagy-nagy örömmel! Ahogy azonban a megrendelőkkel, úgy a nagyközönséggel is szívesen megosztom az ezzel kapcsolatos véleményem. Már ha valakit érdekel, persze.

Először is: az analóg fényképezés nem halott! Még nem. Különösen azokon a területeken nem, ahol még nincs költséghatékony digitális vetélytársa. A közép- és nagyformátumú fényképezésben, ahol a digitális szenzorok agyament drágák, a fotóművészetben, ahol a hatékonyság, határidők, flexibilitás még nem kulcsszavak, az analóg eszközöket még széles körben használják a háttéripar, a laborok hanyatlása, filmtípusok gyártásának leállítása mellett is.

Az esküvői fotográfia azonban nem ilyen terület. Nem véletlen, hogy még a legutolsó analóg bölények is, mint Buissink, Ascough, Villa szép csendesen átjöttek a digitális platformokra és csak külön megrendelésre dolgoznak filmre. Szakmai szempontból most hirtelen én sem tudnék olyan érvet mondani, amely arra kényszerítené a fotográfust, hogy az új generációs 35mm-es, fullframe (azaz feltehetően professzionális használatra tervezett) eszközét lecserélje egy analóg kamerára.  Gazdasági és marketing szempontok viszont vannak. Az analóg kamera olcsóbb, sokkal olcsóbb. Meg trendibb is lehet, legalábbis manapság. „Esküvőt fotózni analógra”, hmm. Számomra ez most inkább amolyan kultúrsznob dolognak tűnik, bár tudom, mint minden ilyesminek, ennek is megvan a saját piaca.

az analóg színvilágú, digitális úton létrehozott esküvői fotók tökéletesen hozzák az egykori, filmes utánérzést

a digitális szűrők bármelyik, digitális technikát használó esküvői fotóst képessé teszik az egykori, analóg hatások leutánzására

Tegyük fel, hogy ismét előveszem az analóg kamerám és lesz egy csomó új megrendelőm. Nézzük, mi változik nálam és mi náluk:

1. Nálam:

– Olcsóbb eszközt amortizálok. Egy kattintás nem 6 Ft-ba, hanem egy forintál is kevesebbe fog kerülni. (Még mielőtt megkérdezné valaki: a 6 Ft a Canon 1DsMk3 1.8m Ft-os vételára és a zár 300.000 expozicióra tervezett élettartamának hányadosa)

– Kevesebbet exponálok. A mostani 1800-2000 helyett annyit, amennyit a kedves vevő pénztárcája megenged. Tíz tekercs Fuji Velvia 100 nyersanyagára(!) 35000 Ft, ez max. 360 db kép, de persze hibázni fogok így is, tehát 80% aránynál ez alig 300 db fotó!

– Nem fogok utómunkázni, jó csomó időm marad.

– Extra szolgáltatásommal versenyen kívül indulok a piacon, annyit számlázok, amennyit a vevő hajlandő kifizetni.

– A tiszteletdíjam jelentős része a papírképek utánrendelése révén fog képződni.

2. Megrendelőnél:

– Kevesebb fotót kap, azt is papírképek formájában.

– Ha egy képből több példányt szeretne, nálam kell megrendelnie.

– Nem készíttethet digitális technológiával előállított termékeket.

– A magas nyersanyagköltség miatt fajlagosan igen drága lesz a végeredmény

Viszont

– Életérzést kap, amely egyesek számára tényleg igen fontos lehet.

ez egy analóg hatású, digitális úton készített eljegyzési fotó

ez egy analóg hatású, digitális úton készített eljegyzési fotó, pár perc alatt előállítható

Nem kérdés, hogy teljesen más dolog utazni egy oldtimerben és egy modern autóban. Az előbbiben lemondasz egy jó csomó dologról, nincs klímád, lassan haladsz, ha csattansz, nincs légzsák, ami megmenti a bőröd. Ha a racionalitást nézzük, nem lehet kérdés, melyik a jobb. Az életérzés azonban fontos lelki tényező. A kérdés csupán annak eldöntése, mennyit ér mindez, amikor az esküvőd fényképezéséről van szó.

Én mindenesetre szóltam.. (Az egyik megrendelőm maradt a full digitális portfóliónál, a másik még nem jelzett vissza).

A három retro-utánérzésű illusztráció mindegyike digitális eszközzel és modern feldolgozószoftverekkel készült, néhány perc alatt. Analóg reprodukciójuk rengeteg erőfeszítést és nem kevés pénzt igényelne.