Esküvői fotós, esküvői fotók, esküvői fotózás a Nászriporterektől
Esküvői fotós, esküvői fotózás Magyarországon és bárhol a világon

Tag: esküvői fotózás

Öt kedvenc esküvői fotóm – a múltból

El sem tudjátok képzelni, hányszor teszik fel nekem ezeket a kérdéseket: “melyik volt az eddigi legkedvesebb esküvőd?”, “mely fotóidat szereted a legjobban?””mi volt a kedvenc helyszíned?”.Létezik erre egy régi frappáns válasz: “a kedvenc fotóm az, amelyet holnap fogok elkészíteni”, de most mégis megpróbálok kiemelni néhány fényképet a múltból, hogy megmutassam, milyen módon születnek a képek és hogyan kezdünk el kötődni hozzájuk. A feladat nem könnyű, hiszen csak a digitális korszakban, 2006 óta, több, mint kétmilliószor nyomtam le a gombot..

1. Anna első esküvője. Kecskemét. Ez a fotó igen sokáig az első kép volt, amely megjelent az oldalunkon.   Azért szeretem, mert minden benne van, amiről a szakmám szól. Nagyapa és unokája igen bensőséges kapcsolatát mutatja és mozgásban, távolról, rettenetes fényben készült, sok-sok ember gyűrűjében.

eskuvoi-fotozas-eskuvoi-fotos-eskuvoi-fotografus #069

2.  Rose és Rele esküvője, Brixton, London. Egy tizenkét négyzetméteres, zsúfolt szobácskában készülődött hat nagydarab fekete fiú és majd’ megőrjített, hogy nem tudok tiszta felvételt készíteni róluk. Hol ez, hol az lógott be mindenfelől, a srácok kapkodtak, kiabáltak. Aztán egyszer csak csend lett és elkezdték érezni az esemény jelentőségét, abbahagyták a vihogást. Onnan könnyebb lett és jött ez a kép, sok másikkal egyetemben.

eskuvoi-fotozas-eskuvoi-fotos-eskuvoi-fotografus #059

 

3. Johi és Slomi. Budapest. Ekkor találkoztunk először, hogy beszélgessünk az esküvőjükről és csináljunk néhány felvételt róluk. Semmit nem pózoltak, ez a csodaszép mozdulat belőlük jött. Azért szeretem ezt a képet, mert minden alkalommal az esküvőjükön elhangzott szavak jutnak eszembe, Ruth könyvének sorait megidézve: “Ne unszolj, hogy elhagyjalak, hogy visszaforduljak tőled. Mert ahová te mégy, oda megyek én is, és ahol te megszállsz, ott szállok meg én is. Néped az én népem, és Istened az én Istenem. Ahol te meghalsz, ott halok meg, ott temessenek el engem is. Úgy tegyen velem az Úr akármit, hogy csak a halál választ el engem tőled”

eskuvoi-fotozas-eskuvoi-fotos-eskuvoi-fotografus #004

4. Cristina és Daniel. Pontevedra, Észak-Spanyolország, nem messze a portugál határtól.. Ez a fénykép az első spanyol esküvőnkön készült, egyike azon ritka pillanatoknak, amikor a spanyolok pózolnak a kamerának. Csak a kedvünkért tették, az esküvők legtöbbjén nem készülnek beállított képek.

eskuvoi-fotozas-eskuvoi-fotos-eskuvoi-fotografus #011

5.  Lucretia & Juan-Luis, Porto de Espasante, Spanyolország. Azért szeretem ezt a fotót, mert remekül megmutatja, hogy nem mindig az esküvő főszereplőinek lefényképezése a legjobb választás. A házaspár kijövetelére várakozó lányok feszült testbeszéde, a mögöttem álló vendégek árnyéka bevezeti a következő jelenetet, amikor is az ajtón kilépő friss házasokat spanyol módi szerint jól megdobálják virágokkal ..

CS_126

Bízom abban, hogy megérzitek, minden egyes fotó mögött utazások, történetek, sorsok, élmények rejtőznek, amelyek szezonról szezonra, mint ez őszi erdőben az avar, rétegeket képeznek a lelkünkben.

 

Hogyan válasszunk nászfotóst?

2008 óta, amikor első bejegyzésem írtam ebben a témában, nagyon sok idő telt el és a piac jelentősen megváltozott. Divatok jöttek és tűntek el nem csak Magyarországon, de a globális piacon egyaránt. Ez nem csoda, hisz az esküvőfotós iparág az utolsó tíz évben a legtöbb pénzt megmozgató fényképészeti ágazattá nőtte ki magát, mégpedig olyan módon, hogy az összes, fényképezéssel kapcsolatos bevétel több, mint 50%-át ez az ágazat adja.  (Magyarországon ez a szám valószínűleg sokkal magasabb lehet, valószínűleg közelebb van a 60%-hoz). A sok pénz rengeteg dolgot jelent, de főleg azt, hogy a piacon sokkal több a résztvevő, akik részt szeretnének a tortából, sokkal nagyobb a választék és – ez szinte törvényszerű – sokkal nehezebb dolga van annak, aki a megfelelő nászfotóst keresi.

Nem szeretnék foglalkozni az ügyfelek két típusával. Az egyik az, aki csak azért keres fényképészt, mert így szokás, maga a végtermék szinte másodlagos, az is elég, ha több a semminél. A másik az a fajta ügyfél, aki számára az alacsony ár minden egyéb paramétert felülír. Ők ezt a bejegyzést ki is hagyhatják.

Az összes többi házasulandó (ők valószínűleg az ügyfelek több, mint felét adják) számára adott a feladat. Olyan nászfotóst kell találniuk, aki olyan terméket készít nekik, amely megfelel számukra és a munkadíját ki tudják gazdálkodni. Az ördög persze mindig a részletekben van, a döntés gyakran nem túl egyszerű. Gondoljunk csak bele: akkor sem vagyunk könnyű helyzetben, amikor egy nadrágot kell venni, pedig az viszonylag egyszerű terméknek néz ki. Jó kell, hogy legyen a derékmérete, a hossza, az anyaga, a színe, a szabása, a tartóssága, a zsebek alakja és mérete, a tisztíthatósága és jópár egyéb paramétere is, amelyek most nem is jutnak eszembe.

A fotográfia lényegesen összetettebb termék, hiszen nem mérhető meg, nem próbálható fel, igazából csak akkor tudjuk meg, jól választottunk-e, amikor megkapjuk a képanyagunkat, azaz utólag. A választásunk tulajdonképpen abból a feltételezésből és megérzésből indul ki, hogy jó fotográfust találtunk. Nézzük tehát mit jelent az a bizonyos megfelel kritérium az esküvői fotográfia terén:

eskuvoi-fotos-eskuvoi-fotozas-eskuvoi-fotok  #106

1. Stílus, választék

Ha étterembe szeretnénk menni, akkor nagyjából rendelkezünk némi elképzeléssel arról, hogy magyaros vagy nemzetközi konyhát szeretnénk. Ha az utóbbit, akkor talán azt is tudjuk, hogy olasz, francia, mexikói, orosz, arab, indiai, kínai vagy más ízeket szeretnénk. Az esküvői fotográfia manapság meglehetősen összetett dolognak számít, de ugyanazon elvek működnek náluk, mint a gasztronómiában, ahol a séfek egyrésze pocsék, túlnyomó részük közepes, a legkisebb hányada pedig zseniális. Egy átlagos bécsi szeletet a legtöbb étteremben úgy, ahogy tudnak sütni, de bizony vannak éttermek, ahol azt is mennyei módon tudják. Ezeket az éttermek hírét a vendégek szájról szájra adják, legenda épül körülöttük, nem alaptalanul. Cseppet sem meglepő, hogy a magyar esküvői fotográfiában vannak ilyen szolgáltatók és köztük olyanok is, amelyek speciális minőséget tudnak egy-egy speciális szegmensben. A stílusokról nem kell mindent tudnod, mankónak legelőször ennyit kell tudnod:

a. Ha nem jól bírod, hogy állítgatnak, utasítanak és beleszólnak abba, mit, hogyan csinálsz az esküvőd napján, akkor valószínűleg egy esküvői fotozsurnalisztára lesz szükséged, aki anélkül csinál jó fényképeket, hogy együttműködést kérne tőled.
b. Ha imádod, amikor szép képek készülnek rólad és nem okoz gondod, hogy játssz egy kicsit a kamerának, esetleg azt gondolod, jól mutatna rólad egy szép kép a nappaliban, akkor keress egy esküvői divatfotóst. Ne keress rá a neten, ilyen szakma nincsen, viszont vannak olyan kreatív kollégák, akik szeretnek fényképeket kitalálni és megvalósítani őket, persze a segítségeddel.
c. Ha a fenti két dolog egyfajta keverékét szeretnéd, akkor olyan kollégát keress, aki mindkettőhöz ért. Itt leszel bajban, mert elég kevés a képzett riporter, aki a divatműfajban is otthon van. A jelöltektől kérj bemutatni egy teljes esküvői anyagot, abból sok minden kiderül.

2. Ár/árték arány

Nem tudom nem észrevenni a párhuzamot a hazai vendéglátás és az esküvői fotográfia közt. Vannak kockás abroszos isteni helyek, csupaszív személyzettel, viszonylag nyomott áron és agyonreklámozott belvárosi sztáréttermek hatalmas lehúzásokkal, a hangzatos étlapok mögött átlagos minőséggel. A jó alapanyagok persze nem olcsóak, így az átlagosnál magasabb ár a jó minőséget jelentheti. A legdrágább étel azonban nem mindig egyúttal a legjobb. Kérdezheted, hogy miért a gasztronómiáról írok egy fényképész blogban? Hát ezért, mert a kreatív szolgáltató tevékenységek árazásában hasonló szabályok működnek. Ami nagyon olcsó, ott szinte biztosan baj van, nincsenek meg a minőségi alapanyagok. A középkategória többnyire tudja a standardokat, különösen a felső végén. A felső árkategóriában nagy a szórás, köthetsz nagyon jó és nagyon rossz üzletet, alaposan körül kell nézni.

3.Személyiség

Mi, fotográfusok nem vagyunk egyformák, van köztünk jó és kevésbé jó ember, idealista és cinikus, pénzéhes és szakmaőrült. Amikor választasz, nem egy fényképezőgépet bérelsz, meg némi húst és csontot, ami működteti. Emberek vagyunk, véleménnyel és múlttal, tapasztalattal és kétségekkel, fáradtan vagy kipihenten, vidámsággal, vagy szomorúsággal teli. Néhányunk jobban ért majd téged, a mindennapjaidat, a történeted, az életutad, beszéli ugyanazokat a nyelveket, ugyanazokat az ételeket, filmeket és ruhákat szereti, amit te. Néhányunkat kifejezetten idegesítőnek találnál, másokkal akár barátok is lehetnétek. A te érdekedben mondom: olyan embert válassz, akivel szívesen ülsz le egy asztal mögé, aki figyel rád, aki érdekes számodra és akit nem csak fényképészként, de emberként is értékelsz.  Én nagyon hiszek a “zsák a foltját” szabályban és abban, hogy ilyen emberek képesek együtt dolgozni…mert ne legyenek kétségeid, egy jó esküvői sorozat mindig kőkemény munka eredménye. Keress, olvass blogokat, kérdezd meg a barátaid, találkozz, levelezz, érdeklődj és találd meg az igazit, akivel beszélgetve csak úgy repül az idő! Ő lesz a te embered.

4. Díjak, referenciák

Először is, felejtsd el szépen az “Év esküvőfotósa” “Év cinematográfusa” és hasonló díjakat, amelyeket egymásnak adogatnak évek óta ugyanazon keresztmarketing-körhöz tartozó “bennfentesek”, mert ezen díjaknak a fényképészethez és a cinematográfiához nem sok közük van. Ha valóban kitüntetett esküvői fotóst vagy cinematográfust szeretnél, akkor persze megvannak a meglehetősen objektív, nemzetközi kritériumok, amelyek tanúsítják, hogy valaki ért a szakmájához, de egyet biztosan tudok: az odáig vezető út nagyon hosszú, kiállításokkal, nemzetközi jelenléttel, publikációkkal, oktatói szerepvállalással és sokszáz esküvővel van kirakva. A magyar szakma azonban fiatal, alig ismerek néhány kollégát, aki legalább tíz éve az élvonalban van, tíz év pedig semmi, ha a fényképészetről beszélünk. Az internet legtöbbször csal és ha egy jónak tűnő weboldalt látsz, nehéz megmondani,  nagyon jó fotós vagy piszok jó marketinges, vagy esetleg mindkettő van mögötte. Feltételezem, hogy neked elsősorban a végeredmény fontos, nem pedig a körítés, ezért azt tanácsolom, hogy gondolkozz egyszerűen és nézz körül, kérdezősködj.  Az igazi referenciák egyszerűek: szerintem nem tévedhetsz nagyot, ha az esküvői fórumokon terjedő szóbeszédre, a független ajánlásokra, a barátaid véleményére és a saját korábbi tapasztalatodra támaszkodsz..

20150621-17522300

Összefoglalva: nincs olyan, hogy ideális, vagy legjobb esküvőfotós. Olyan van, aki számodra megfelelő, a képeinek stílusa, a munkamódszere, személyisége, ár/érték aránya alapján és rendelkezik elegendő tapasztalattal ahhoz, hogy kezelje az esküvőd fényképezése kapcsán felmerülő lehetséges problémákat.  A kiválasztásuk nem lehetséges csupán weboldaluk és az árlistájuk alapján. Beszélgetned, ismerkedned kell a jelöltekkel addig, amíg meg nem találod azt, aki a legközelebb áll hozzád. Próbálj benézni a felszín és a marketing mögé, keresd az embert, akivel szívesen vagytok együtt!

Tudom, hogy nem egyszerű a feladat, türelmet kívánok hozzá!

Külföldön dolgozni – dialektusok az esküvői fotózásban

Előadásaim gyakorta visszatérő témája az, hogy termékünk, amit előállítunk, globális. Ennek egy aspektusáról szól a mai blogbejegyzésem.

Ha ügyes vagy, szerencséd van (vagy legtöbbször mindkettő), akkor előbb vagy utóbb beérkeznek hozzád az első külföldi megkeresések. Nagy a valószínűsége annak, hogy a leendő ügyfél külföldön élő magyar, ebben az esetben a helyzet nem annyira bonyolult, kisebbek a nyelvi és kulturális akadályok, hasonlóak az elvárások, mintha idehaza dolgoznál, ha szerencséd van, akkor az utazáson kívül nem sok más gondod akad. Mi a helyzet akkor, ha az ügyfeleid egyike sem magyar? Mi van akkor, ha teljesen más kultúrából származik, másképpen szocializálódott, sőt, igazából még a képeidet sem ismeri, csupán megbízik egy közös ismerősötök véleményében?

eskuvoi-fotos-eskuvoi fotografus #076

magas hegyek, tenger, kell-e ennél szebb díszlet egy-egy jó esküvői fotóhoz?

 

Hosszasan mesélhetnék a saját kisebb-nagyobb sokkjaimról, de ha csak egyet mesélek el, nevezetesen azt a szorit, amikor egy londoni esküvőn a vőlegényről a templom kapujában úgy derült ki, hogy egy herceg, Nigériából, hogy a nagyapja (aki nem más, mint egyike a hat tartományi főnököknek, ergo királyi rangban él) kezét vadidegen emberek kezdték csókolgatni a nyílt utcán, nos akkor érezhető, hogy a szakmánk telistele van meglepetéssel.

Egy ambíciókkal, várakozásokkal, némi hazai gyakorlattal és berögződésekkel külföldre érkező fiatal kollégát azonban számtalan sokk érhet a külföldi munkavégzés során. Ezek közül a legnagyobb sokk az lehet, amikor megérkezel a világ legszebb tájainak, városainak egyikébe, azzal az elképzeléssel, hogy megcsinálod életed legjobb páros (populárisan: kreatív) sorozatainak egyikét, majd az egészből semmi nem lesz. Csalódott leszel, mert nem jött be a számításod. A páros nem akar veled “párosfotózni”, sőt, látszólag ügyet sem vet rád, a korábbi szívélyes levelező viszonyotok hideg tárgyilagosságba fordul. Láthatóan nem is értik, mit akarsz, nem is kérik, amit te adni szeretnél. Mi lehet a baj?- kérded.

A válasz nagyon egyszerű. Te az esküvőfotózás magyar “dialektusában” kommunikálsz, ők meg egy számodra idegenben. Amikor külföldre mész, számolnod kell azzal, hogy ott akár minden másképpen van. Ha felkészülsz, megnézve néhány ottani menő weboldalát, talán segíthet, de nem feltétlenül. A látványosabb, könnyen “eladható” fotók jelentősen felülreprezentáltak és a valóság esetleg teljesen más lehet.

eskuvoi-fotos-eskuvoi-fotozas-eskuvoi-fotok  #143

menyasszony és legjobb barátnői: ez az esküvői fotó mindig biztos siker

Nagyon nehéz általános receptet adnom, hogyan lehet felkészülni az egyes célországok vonatkozásában, de azért próbáljuk meg, méghozzá az egyes esküvői szakaszok szerint:

1. Készülődés fotózása

A készülődés az esküvő nagyon fontos része, de ne gondoljuk azt, hogy ennek fotózása mindenhol kézenfekvő. Anglia, USA egyszerű helyek, mert a készülődés igen erős szociális eseménynek számít, a fiúk és lányok külön-külön, csoportosan készülnek. Ez igaz Dél-Európára is, de míg Észak-Spanyolországban a készülődés viszonylag publikus esemény, addig Dél-Spanyolországban, Olaszországban, Görögországban, Cipruson (figyeljük meg, hogy ezek mélyen katolikus vagy ortodox katolikus országok) férfi fotós szinte be sem léphet a nők közé és fordítva. Izraelben a készülődés bizonyos fázisaiban, amelyek egy része még sabbath előtti pénteken zajlik, ráadásul fotózni is tilos. Az arab országokban jobb, ha meg sem említed, hogy lefotóznád a menyasszonyt készülődés során. Ez alól érdekes kivétel lehet Dubai, ahol főleg indiai vendégmunkások hindu esküvőihez lehet hozzáférésed. A hindu esküvőkön a készülődés bizonyos fázisait lefotózhatod, de nagyon nem mindegy, milyen országban van az esküvő, itt nagyok a különbségek. Nyugat-Európa igen változatos, itt már szinte csak a párostól függ, akarnak-e fotókat a készülődésről. Nem árt, ha főszabályként elfogadjuk, jobb, ha konzervatívan állunk ehhez a szakaszhoz, azaz a menyasszonyt már sminkben és gyakorlatilag felöltözve (a ruhaigazítás fázisában) kezdjük fotózni. A vőlegényt sem illik félmeztelenül, hiányos ruházatban megörökíteni, legjobb, ha a kiegészítők, cipő felvételekor kapcsolódunk be az eseményekbe.

2. Leánykikérés

A leánykikérés hagyománya alig néhány (általam is ismert) kultúrában található meg. A magyarok lakta területeken fotóztam már ilyent a környező országokban, ezen kívül szinte csak Görögországban és a posztszovjet (ukrán, orosz) államokban láttam változatait. A hindu esküvőkön, amennyiben valóban a többnapos, hagyományos módon rendezik őket, szintén van leánykérés, ez zseniális, látványos parádé..és persze teljesen más módon zajlik, mint az itthoni, sírós, szinte jajveszékelős módi.

 

3. Templomi szertartás

A legtöbb országban nem létezik kettős eljárásrend, azaz a templomi szertartások jogszerűségét az állam elismeri. Ezen országokban az általunk ismert eljárásrend kiegészül a papírok aláírásával. Számítsunk rá, mert ez vagy az oltárnál, publikusan, vagy egy külön helységben történik meg, gyakran a ceremónia részeként. A katolikus és neokatolikus (református, evangélikus, baptista, anabaptista stb.), valamint görögkatolikus esküvők eljárásrendje közt is elég jelentős különbségek vannak, de még jelentősebb különbségek vannak a többi világvallás esküvői szertartásai terén. A buddhista szertartás például önmagában is érdekes, hisz az esküvő nem tartozik a szakrális események közé, így a megrendezése alkalomról alkalomra a lelki vezető és a páros akaratán, megállapodásán múlik. A bahai szertartáson nem lesz pap és a logisztika nagyon furcsa, először azt sem tudod, merre kell állnod és mit kell fényképezned.  A hindu esküvő jelképrendszere egészen más, mint a megszokott, nem ugyanazok a fő momentumok. Hogy csak egy példát említsek: a gyűrűhúzást akár ki is hagyhatod, nem számít fontos eseménynek. A zsidó esküvő minden mástól erősen különbözik és komoly felkészülés szükséges, hogy lefotózd azokat a rejtett eseményeket, amelyek az esküvő szimbolikájához hozzá tartoznak. Akárhogy is legyen, a felkészülés néha komoly odafigyelést igényel, mert ugyanaz a római katolikus esküvő itthon és mondjuk Spanyolországban teljesen mást jelenthet, főleg az etikett, mozgási szabadság és öltözet tekintetében. Ugyanúgy komoly meglepetést okozhat egy hazai neológ szertartásokhoz, viszonylagos lazasághoz szokott kollégának, ha Izraelben vagy Brooklyn-ban kell ortodox, neadjisten’ haszid zsidó esküvőt fotóznia.

4. Civil szertartás

A civil szertartások viszonylagos hasonlóságuk miatt kevés váratlant tartalmaznak egy magyar fotós számára, talán a logisztika lehet eltérő, találkoztam azonban olyanokkal (például Németországban, Luxemburgban, Svájcban), ahol a páros, a szertartásvezető és a vendégek elhelyezkedése teljesen különbözött a megszokottól. Az eljárásrend azonban nagyjából azonos, a beszéd(ek)et a dokumentumok ünnepélyes aláírása és általában jeggyűrű cseréje követi.

5. Fogadás

Országonként és kultúránként eltérő a jelentősége a fogadásnak, amely a szertartások után következik. A szerepe legtöbbször az, hogy áthidalja a vacsoráig terjedő időt, továbbá lehetőséget adjon az ajándékok átadására, de bizonyos kultúrákban (pl. Sri Lanka, India) a táncos-zenés vacsora hiányozhat, a fogadással az egynapos esküvő napja nagyjából véget is ér (azért írtam egynaposat, mert a tradicionális indiai esküvő 3-7 napig is tarthat) . Érdekes lehet az a tény, hogy bizonyos esetekben a fogadás nyitóeseménye a menyasszonyi torta felszelése.

6. Vacsora, Party

A vacsora megtörténhet igen gyorsan és hasonlóképpen alaposan, mint nálunk. A nyugati kultúrákban általában nem csap át dorbézolásba, az USA-ban, Nagy-Brittaniában és több Nyugat-Európai országban igen hamar, nagyjából 22-23 óra magasságában vége is szakad. Ebben nem kis szerepe van a nagyon magas terembérleti és munkadíjaknak, innen már minden óra horribilis összegekbe kerül. Meglepő lehet, hogy legtöbb helyen nincs élőzene, ennek szintén a magas költségek az okai, na meg az, hogy kevés zenekar kényszerül a megélhetés ezen – igencsak nehéz – módját választani. A vacsora kiemelt jelentőséggel bír a dél-európai országokban, viszont a nagy meleg miatt későn kezdődik, nem ritka, hogy a vendégek éjjel kettőkor eszik az utolsó fogásokat. Az erős szociális hálóban élő (főleg dél-európai) országokban természetes elvárásnak számít, hogy lefényképezd az asztaloknál ülőket, erre ne sajnáld az időt, menj biztosra, még akkor is, ha külön nem kérik. Vigyázzunk, a torta felvágása gyakran a vacsora nyitóeseménye és nem egyike a záróaktusoknak, ahogy megszokhattuk!

7. Páros portrék, párfotózás

Lehet kapaszkodni: általában elmondható, hogy minél fejlettebb országról van szó, annál kisebb a jelentősége. Az emberek vizuális kultúrájának része az, hogy fotók készülnek róluk. Így az esküvő napja legtöbbször nem indok arra, hogy önmegvalósítsanak. A páros fotózást, mint többórás eseményt így nyugodtan el is felejtheted, jó ha lesz fél órád erre a célra. Vannak azonban kivételek. Ha a fotós a páros portréi miatt ismert, esetleg ünnepelt, keresett személyiség, akkor a munka átcsúszhat ebbe az irányba, néha nem is az esküvő napján, hanem az azt követő valamelyik napon. Ha az esküvő ún. destination wedding (azaz olyan választott, jellemzően külföldi, szép helyszín), akkor szinte biztosra veheted, hogy emlékül készülnek majd páros fotók a helyszíneket bemutatandó.eskuvoi-fotozas-eskuvoi-fotos-eskuvoi-fotografus #026

 

Hogy mi a végszó? Bár megfigyelhetők törésvonalak a különböző országok piacok mentén, mégis minden esküvő más és egyedi. Neked fel kell készülnöd arra, hogy a páros a “helyi dialektusban” kéri majd a fotóit, de különösen rugalmasnak kell lenned. Nem szabad erőltetned sem az eljegyzési, sem a páros fotókat, de nyitottnak kell lenned és mutatnod kell némi kezdeményezőképességet. Ha jól csinálod a dolgod, akkor a páros és te is elégedett leszel. Ők azért, mert a nekik megfelelő fotókat kapták, te pedig a portfóliódban tudhatsz néhány különleges képet, amelyek jellemzőek az adott környezetre.

Sok sikert és kitartást!

Az “iparszerű” fotózás sajátosságai

Ha megkérdeznék száz fotográfust arról, mit tartanak az esküvőfotózás legfőbb megkülönböztető jegyének, nagyon sokféle választ kapnék. Ezek egy része a szokásos közhely lenne: “megismételhetetlen, fontos pillanatok”, “érzelmek”, “felelősség” stb. Közülünk sokan képzelik ezt, de a valóság az, hogy számtalan megismételhetetlen pillanat és felelőségteljes feladat van az alkalmazott fotográfia többi ágában is.

eskuvoi-fotozas-eskuvoi-fotos-eskuvoi-fotografus #052

minden esküvői fotós álma, hogy a tánc egyszerre legyen dinamikus, szenvedéllyel teli..és elég hosszú, hogy szerencsésen lefotózhassuk

A helyes válasz valószínűleg mellbevágóan prózai: mi vagyunk azok, akik ipari mennyiségben állítunk elő és szállítunk le fotókat az ügyfeleinknek. Gondoljunk csak bele, hány más ágazatban adnak át sokszáz, sőt ezer fotót hetente? (idén augusztusban, a szokásos csúcsterhelés alatt, több, mint tizenkétezer (!) fényképet kellett egyenként megcsinálnom és leadnom. Őrület ugye?)
Az óriási képmennyiség mindent megváltoztat. Amatőrként nem is sejted, hogy a szeretettel teli, egyenkénti képigazítgatást, csinosítgatást valaha abba fogod hagyni, hisz úgy szereted, amikor valami új, szépséges születik a kezed közt. Ugye hogy így van?
Igen, ezt a finom, kíváncsisággal és szeretettel kísérletező pepecselést veszítjük el leghamarabb, amikor egy szezonban tíz esküvő fölé jutunk. Nincs időnk és talán kedvünk sem hozzá, a motivációnk immár főleg az lesz, hogy a jó minőséget megőrizve, hatékonyan szolgáljuk ki az egyre több és több fotót akaró ügyfeleket.

 

eskuvoi-fotozas-eskuvoi-fotos-eskuvoi-fotografus #048

az igazi szerelem szülte póz a legjobb az esküvőfotós számára

Amikor harminc, negyven esküvőt fotózol egy évben, könyörtelenül felmerülnek az új, mindent felülíró szempontok. Hirtelen minden számítani kezd. Számítani kezd, hogy a használható képeken kívül mennyi hulladékot gyártasz. Először persze főleg azt gyártasz, aztán az évek múltával egyre kevesebbet. Ha nagyon-nagyon jó vagy, akkor a legyártott expóknak kevesebb, mint a fele kerül kukába. Szigorúan meg kell vizsgálnod azt, mennyi időt töltesz egy-egy fotóval. Első számú prioritássá válik, hogy a nyers képeid (RAW vagy JPEG) kiváló minőségben, jól exponálva, jó fehéregyensúly-beálításokkal érkezzenek be a feldolgozásra. Rájössz, hogy az olcsó felszerelésed rengeteg problémát okoz az utófeldolgozás során. Egy idő után mindent megteszel, hogy a legjobb szenzorokkal, legélesebb és részletgazdagabb, kontrasztosabb képet adó optikákkal dolgozz, hiszen teméntelen mennyiségű időt spórolhatsz meg velük az utómunka során. Egy idő után rájössz, hogy – bár legjobb a természetes, szép fény – gyakran világítanod kell, mégpedig jól világítanod, mert a képminőséghez (és a kevesebb utómunkához) szükséged van rá.

eskuvoi-fotos-eskuvoi-fotozas-eskuvo #0019

a stílusos esküvői fotózáshoz stílusos menyasszonyok és vőlegények kellenek, itt szerencsénk volt

Összefoglalva: az esküvőfotózás tehát abban különbözik a leginkább a többi fotográfiától, hogy itt számítanak a legjobban a hatékonysági kérdések és az időráfordítás optimalizálása. Ez pedig tudatosságot, odafigyelést, precizítást igényel a workflow kialakítása során. Nem véletlen, hogy az utóbbi két évem legnagyobb eredményének az -eddig sem időpazarló- munkamódszereim végsőkig csiszolását tartom. A mindennapokban ez nagyon egyszerűen jelentkezik: visszakaptam az életem..egy részét. Ezt kívánom neked is, kedves olvasóm!

Év végi kezdet

Egy-egy esküvői fotó kedvéért néha igen magasra is felmászunk.

Nem tudom, hogy vannak-e még olvasók ezen a blogon, akik látják ezt a bejegyzést. Remélem, hogy  nem maradtam teljesen egyedül, de ha igen, az sem baj, majd kialakul. 🙂

Áprilisban írtam utoljára, ami persze nem azt jelenti, hogy nem történt semmi érdekes, nem lett volna mit írnom, éppen ellenkezőleg. Az idei egyike volt a legmozgalmasabb, legérdekesebb szezonoknak, hónapokat töltöttem távol, úton, új kollégák vannak körülöttem, új területeken dolgozunk, hogy a magánéletemről ne is beszéljek…

Elképesztő év volt,  a saját bőrünkön éreztük, hogy a fiatalság színe-java vagy elhagyta, vagy elhagyni szeretné Magyarországot, szinte alig volt hazai ügyfelünk.

Idén tartottam az utolsó csoportos tanfolyamokat, miután nagyjából megértettem, hogy a páros portrék oktatására való egyoldalú koncentrálás itthon milyen káros piaci folyamatokhoz vezet, legyen bármilyen sztár is az oktató.  Az egyéni oktatásnak megvan az első eredménye, igen erős tagokkal bővült a csapatunk, amely első ízben háromfősre duzzadt.

ez a fotó egy veszprémi esküvőn készült, szinte spontán módon, pillanatok alatt

A szakmánk “cigányszakma”, azaz oda megyünk, ahol jobb, aminek eredményeképpen egyre kevesebb időt töltünk itthon. Illetve dehogynem, az “itthon”  szerencsére azt a helyet jelenti, ahol az ágyunk és a munkánk található, sok évet töltöttünk távol és sohasem éreztünk honvágyat. (Ahogy mostanában a dolgok alakulnak, egyre kevésbé lesz rá okunk.)

Egy jó csomó új ötlettel, elszántan érkeztünk haza Magyarországra november elején, amelynek eredménye hamarosan kézzelfogható lesz. Szövegben és képekben, úgyhogy érdemes lesz vissza-visszanézni ide, most már biztosan nem tűnünk el. Ez nem fogadkozás, inkább jelzés, hogy mielőtt véget érhetett volna az év, új szakasz kezdődött a NR életében, új kollégákkal, piacokkal, feladatokkal.

Az esküvők telistele vannak stresszes pillanatokkal. ez nem egy ilyen.

Először is jelzem, hogy ezt a blogot két kollégámmal (M. Csaba és Eszter) együtt vezetjük tovább. Üdvözlöm őket a fedélzeten.

A többit szépen sorjában, néhány napon belül.

 xoxo

Csaba

A keretekről..

Az esküvői fotóknak is lehet utóélete. Itt éppen egy házassági évforduló alkalmából készült fotó látható.

Sok minden történik úgy az életünkben úgy, hogy nem vagyunk tudatában az okoknak, csupán a szokások irányítanak bennünket. Vajon miért az az esküvői fotók készítése történne másképpen?

A leendő házaspárokat megkérdezve igen tanulságos kép rajzolódott ki előttem sok-sok évvel ezelőtt: szinte senki nem érti közülük, miért akkor kezdődik és miért akkor fejeződik be az esküvői fotósorozat, ahogy mi, fotográfusok szeretnénk. Hát akkor most szépen elmondom 🙂

Egy tetszőleges történetnek van eleje, közepe és befejezése, ez alapszabály, nem is részletezem. Az esküvő rítusa is két szélső pont közé szorul, két szimbolikus átváltozás közé.

Az első a készülődő lány átváltozása “civil” lányból menyasszonnyá, a második pedig a menyasszony átváltozása asszonnyá, amikor a menyasszonyi ruhát levéve új öltözékben jelenik meg a násznép előtt.

E két átváltozás képezi egy-egy történet keretét és e kettő bármelyikének hiánya fájdalmas következménnyel jár, megfosztja a fotósorozatot a szilárd váztól, éppen úgy, mintha egy épületet alap vagy tető nélkül próbálnánk megépíteni.

Amikor a fotózásod tervezed, kérlek, fontold meg a fentieket és rosszul értelmezett takarékosságból vagy szemérmességből ne foszd meg a történeted a kereteitől!

xoxo

Csaba

Mindenféle kondíciókról

az esküvőfotózás során számtalan jelenettel találkozol, amelyek hozzátesznek a mentális állapotodhoz

az esküvőfotózás során számtalan jelenettel találkozol, amelyek “hozzátesznek” a mentális állapotodhoz

Tanítványaim megszokhatták, hogy a fényképezni tudáson kívül kiemelt jelentőséget tulajdonítok egy sor képességnek, amellyel az esküvőfotósoknak rendelkezniük kell ahhoz, hogy felkészülten indulhassanak neki az újabb szezonoknak.

Most azonban nem állandó vesszőparipámról, a fizikai kondícióról, hanem egy jóval ézékenyebb területről írnék.

A mentális kondícióról.

egy kedves, meglesett jelenet, ezek adják az esküvófotózás savát-borsát

egy kedves, meglesett jelenet, közvetlenül a szertartás előtt: ezek adják az esküvófotózás savát-borsát

?

Többen összevonhatják a szemöldöküket, nem értvén a kérdést. Megmagyarázom.

Minden egyes esküvői fénykép egy háromoldalú problémahalmaz. Benne vannak az alanyaink vagy az objektív valóság, amit lefényképezünk. Benne van az ismeretlen szemlélő, akiben a fénykép majd előhív egy élményt, érzést, érzetet, amit elutasítással vagy elfogadással (lefordítom: tetszéssel vagy nem tetszéssel) nyugtáz. És persze benne vagyok én, a fotográfus. Aki a tudatomban lezajló folyamatokat képzem le vizuális formára.

A tudatom bizonyos képeknél ráadásul kétszer is jelen van. Először is benne van a kommunikációmban, amely a párost arra veszi rá (vagy nem), hogy úgy viselkedjenek, hogy a megfelelő objektív forma és tartalom álljon elő, amelyet lefényképezhetek. (lefordítom: hogy szépen álljanak és a testbeszédük arról árulkodjon, szeretik egymást). Másodsorban tudatom ott van jelen, hogy segít vagy akadályoz abban, hogy az objektív valóság leképezésének megfelelő módját választom-e (lefordítom: jól exponálok, jó rekeszt, kivágást, záridőt, megvilágítást stb. használok-e)

A háromoldalú problémahalmaz két elemére is döntő hatással van tehát az a tény, hogy – populárisan fogalmazva – “mennyire vagyok ott fejben” a fényképezés során.

Szerelemmel, érzelmekkel dolgozunk. Médiumok vagyunk, az a feladatunk, hogy ezeket az érzelmeket a megfelelő módon átengedjük a tudatunkon, ráhangolódjunk arra, mit éreznek az alanyaink, majd képpé formálva közvetítsük ezt a szemlélő felé.

Ugye senkinek nincs olyan illúziója, hogy az a tény, hogy boldogok, kiegyensúlyozottak, lelkesek vagy éppen ellenkezőleg, zaklatottak, mentálisan elhasználtak, cinikusak vagyunk, nem fog megjelenni minden egyes fotónkban?

Tudjuk befolyásolni a mentális állapotunkat? Hát persze, ezerféle módon. Csakis a tudatosságunk szintjétől függ, hogy ezt felismerjük-e és milyen módon tesszük meg.

Nem véletlen, hogy rengetegen nézegetnek szép esküvői fotókat, mielőtt elindulnak fényképezni. Vannak olyan tanítványaim, akik beszámoltak arról, feltöltődésnek használják/használták a weboldalam vagy más kollégák oldalait. Nem másolási célból. Csupán szükségük van arra az érzelmi impulzusra, amit a fotók adnak. Ezek az önkondíciós technikák azonban rövidtávú megoldások. Természetesen nem csupán az esküvőfotózás miatt, de mindannyiunknak szüksége van arra, hogy stabil családi háttérből, szeretetből, jó házasságból, kapcsolatból induljunk el minden egyes – az érzelmeinket alaposan próbára tevő – esküvői küldetésre.

Tartósan boldogtalanul ezt a szakmát nagyon nehéz művelni. Sokan közülünk ezt a gyakorlatból tudják, ugye?

(Konklúzió? Szerintem egyértelmű. Jobban akarsz fényképezni? Jógázz! Meditálj! Sportolj! Tedd rendbe a magánéleted!)

Ügyfél-szegmentációról, röviden

Egy kis személyessel kezdeném az elején, nem sok köze van a bejegyzés tartalmához. Lassan öt éve írom a bejegyzéseim (pontosabban a blog elődjét kezdtem akkor, ez már a második változat).  Önterápiának indult, leginkább azért, hogy kiírjam magamból az áldatlan hazai állapotok okozta frusztrációt. Soha nem gondolkodtam azonban a felelősségemen. Azon, hogy a törzsolvasók várják az újabb és újabb cikkeket. Márpedig az elmúlt napokban – mintha valamiféle összeesküvés okozta volna – egy csomó levelet kaptam eddig nem ismert olvasóktól, akik közül, a saját elmondásuk alapján, évek óta figyelemmel kísérik az írásaim. Ezzel a bekezdéssel nekik mondok köszönetet a kitartó figyelmükért és türelmükért. Ez utóbbiért azért, mert a nagy hajtás közepette gyakran tűnök el hetekre vagy akár hónapokra. Nem ígérem meg, hogy megjavulok, de igyekezni fogok.. Köszönet nektek!

menyasszony lépcsőn lefelé esküvőre tart

egy kedvenc zsurnaliszta fotóm, nem megrendezett jelenet, amolyan Cartier-Bresson-féle utánérzés

..

Ez a bejegyzés már hetek óta érlelődik bennem. Foglalási időszak lévén arról szerettem volna írni, hogyan gondolkodnak az ügyfelek, amikor fotográfust keresnek maguknak az esküvőjükre.  Mégis, a trigger, ami miatt laptopot ragadtam egy levél, amit az imént kaptam egy kedves, TEF-et végzett kollégától. Így kezdődik:

Ma kaptam egy levelet egy fiatal pártól, akik néhány napja megnézték a képeinket és minden vele járó dolgot. A levélben nagyon szépen köszönték, hogy foglalkoztunk velük, a képeink is nagyon tetszettek Nekik, de … idézem: „De a baráti társaságból van egy fotós úriember, aki felajánlotta, hogy nászajándék gyanánt elkészíti az esküvői képeinket.” Úgy volt, hogy néhány sorban megfogalmazom milyen veszélyekkel és esetleg csalódással jár hosszú távon az ilyen fotós választása, de talán tőlem, nem lenne hiteles egy ilyen válasz.

 

menyasszony érkezik az esküvőjére

egy másik kedvenc, 2011-ből, szépséges menyasszonyka érkezik az esküvőjére

Köszönöm Tibi! Rávettél, hogy rendszerezzem azt, ami ezzel kapcsolatban a fejemben van:

Három fő ügyféltípust vélek felfedezni a piacon. Ezek a csoportok markánsan különböznek a habitusukban, kommunikációjukban, viselkedési mintáikban, abban, ahogy kiválasztják a szolgáltatóikat.

1. Az első ügyfélcsoport tömegcikket (commodity) vásárol.  Általános szükségletet elégítenek ki: az esküvőre fotóst kell hívni, aki elvégzi a dolgát és meg tudják fizetni az árát. Nincsenek specifikus elképzeléseik és speciális követelményrendszerük. Ez az ügyfélcsoport elégedett lesz a technikailag kifogástalan, korrekt fényképekkel, amelyeket korrekt áron kap meg.  Nem ragaszkodnak termékhez és személyhez, aki előállítja.

2. A második ügyfélcsoport szolgáltatást (service) vásárol. Ők a legtudatosabb vásárlók. Sok szempontot mérlegelve olyan fényképészt választanak ki, aki nem csak jó minőségű fényképeket készít, hanem hozzáadott értéket is képes generálni. Ez az ügyfélcsoport technikailag kifogástalan fényképeket, valamint a szolgáltatások, termékek jó ár/érték arányú, gyakran specifikus egyvelegét igényli. Ragaszkodnak a jó minőségű termékhez és szolgáltatáshoz, de nem ragaszkodnak a személyhez, aki előállítja, nyújtja őket.

3. A harmadik ügyfélcsoport élményt (experience) vásárol. Ők érzelemvezérelt, néha irracionálisan viselkedő vásárlók. Az a legfontosabb számukra, hogy az esküvőjüket meghatározott személy, vagy személyek csoportja fényképezze. Tisztában vannak ugyan azzal, hogy a legmagasabb szolgáltatási szintet kapják (ebben a szegmensben ez már teljesen természetes), de a legfontosabb maga a személy, aki szolgáltat. Az értékesített termék jelentős részét képezi tehát a fotográfus személyisége, amely egyedi, le nem másolható, utánozhatatlan, korlátozottan helyettesíthető.

menyasszonyi tánc másképpen

a menyasszony és vőlegény első tánca – némileg rendhagyóan

Nem téved az, aki analógiát vél felfedezni az élet más területein. Vegyük pl. a gépkocsikat. Legtöbbünknek szinte mindegy, milyen autóval jár. Olyant veszünk, ami belefér a büdzsébe, elvisz A-ból B-be. Mások hosszasan képesek összehasonlító teszteket bújni, hogy eldöntsék, BMW-re, Audi-ra vagy Mercedes Benz-re költsék a pénzüket.  A vásárlók szűk köre azonban furcsán nézne rád, ha azt mondanád nekik, hogy a kiszemelt Ferrari Italia helyett inkább Porsche Panamera-t vegyenek. Ez utóbbiak éppen azt akarják, és csakis azt a modellt, amelybe beleszerettek.

Nagyon fontos érteni, hogy bár úgy tűnhet, a három ügyfélcsoportot elsősorban a pénztárcájuk jellemzi, a meglévő korreláció ellenére itt nem csupán a pénzről, hanem inkább az igényről van szó. Mivel az esküvőfotózás nem jár olyan költségekkel , mint az autóvásárlás, igen gyakran előfordul, hogy kevésbé tehetős ügyfelek tartoznak a harmadik csoportba, akár a szolgáltatói lista, a vendéglétszám megkurtítása árán. És fordítva, gyakran kifejezetten tehetős ügyfelek tartoznak az első csoportba, mert nincs igényük sem extra szolgáltatásra, sem a nagynevű fotós nyújtotta élményre, vizuális  világra.

koszorúslányok az esküvőn

ez a fotó egy klasszikus esküvői témát mutat: kissé unatkozó koszorúslánykák az esküvőn

Ha megértjük a fentieket, akkor könnyebb feldolgozni az elutasító viselkedésű ügyfél okozta frusztrációt. A TEF2 tanfolyamon gyakran mondom el a tanítványoknak, hogy az ügyfél legtöbbször nem téged utasít el, nem azt állítja, hogy rossz szakember vagy ember vagy! A terméked, szolgáltatásod csupán az ő preferenciái, viselkedésmintái alapján nem került kiválasztásra.

Ha megértjük a fentieket, akkor könnyebben felmérhető, melyik osztályú ügyfélcsoportot szolgáljuk ki elsősorban, ez pedig hosszú távon is támpontokat adhat a fejlődésünkkel, értékesítési stratégiánkkal kapcsolatban.

Rosta Tibi, csak neked: a leveledben említett páros nem abba az ügyfélcsoportba tartozik, amelybe te pozicionáltad magad. A viselkedési mintájuk alapján valószínűleg az első csoportba tartoznak, míg te a másodikban vagy a harmadikban értékesítenél. Nem szabad csodálkoznod és ne érezd magad kellemetlenül. Ennyi.

Mindezekről a TEF2-n részletesen beszélünk vagy a későbbi bejegyzésekben írok majd.

Az esküvői vendég dolga az..

… hogy veled együtt élvezze a napod. Akkor jó neked, ha veled örül, ha veled táncol, jót eszik-iszik és elégedetten tér haza.

Ha szilveszteri vacsorára hívok valakit, akkor én nem várom el tőle, hogy megszerelje a WC-tartályt vagy rendet rakjon a sufniban.

Ugye milyen nyilvánvaló?

Pedig nem. A fotós és videós kollégák a megmondhatói igazán, hogy az utóbbi öt-hat évben a vendégek egy része nem szórakozni jár az esküvőre, hanem “önmegvalósítani”. Vállalva az antiszociális viselkedés hátrányait – “ez a karmám kéremszépen” – tucatjával ugrálnak körülöttünk és többjük úgy gondolja, hogy végre alkalma nyílik kiteljesíteni művészi énjét.

Ennek a jelenségnek a csúcsa az, amikor a kedves vendég közelharcra is kész a fotós/videós kollégákkal a legjobb helyekért. Van egy esküvői sorozatom Budapest egyik legszebb templomában. Csodálatos architektúra, gyönyörű fények, szépséges páros.. és minden nagytotálban ott van a makacs nagybácsi, aki úgy döntött, hogy háromlábú állványával letáborozva a szószék mellett elkészíti élete első esküvői videófilmjét, ezzel hatalmas szolgálatot téve a fiataloknak.

Persze a legtöbb nagybácsinak, rokonnak és barátnak semmiféle esélye nincsen. Sem felszerelésük, sem felkészültségük nem elegendő ahhoz hogy ne digitális szemetet gyártsanak, amely jó esetben néhány évig majd ott lapul valamelyik folderben, majd a feledés homályában végzi. A legszebb pillanatokat azonban garantáltan el fogják szalasztani, amíg a gépeiket babrálják..

 

Pedig te egyik vendéged sem a fotói végett hívod, ugye, kedves leendő menyasszony?

Gondolod, hogy nem tudsz tenni ez ellen semmit? Dehogynem, minden rajtad múlik.

Kommunikálj a meghívottakkal. Hívd fel a figyelműket arra, hogy hivatásos(ok)ra bíztad a feladatot, ők maguk pedig sokkal többet tehetnek érted, ha ott vannak és együtt örülnek veled .

A többi a szakember(ek) dolga.

 

……

Alább két fotó látható. Vajon melyik vendégkoszorú érezte jobban magát a szertartáson?

ha nem vigyázol, minden vendéged esküvőfotós akar majd lenni

ez itt egy kupacnyi spanyol esküvőfotós és videós..ja nem is, csak vendégek

a vendég dolga az, hogy élvezze az esküvői szertartást, a fotósé pedig az, hogy lefotózza

a vendég dolga az, hogy élvezze az esküvői szertartást, a fotósé pedig az, hogy lefotózza, ez itt a jó példa

 

 

 

 

 

 

взломать мой мир онлайн

Esküvői mesék: Hétköznapi csoda

az esküvők világa kiszámíthatatlan, olyan sztorik jöhetnek szembe, amelyek a legvadabb filmek forgatókönyveiben sincsenek

az esküvők világa kiszámíthatatlan, olyan sztorik jöhetnek szembe, amelyek a legvadabb filmek forgatókönyveiben sincsenek

Ez a történet talán csak úgy elhihető, hogy az érintettek saját szájából hallod.
Hogy biztosan tudjad, nem városi legendáról van szó.
Én most mégis elmesélem, mert muszáj.
Hogy elhidd te is, vannak csodák körülöttünk.

……..

Te mit tennél, ha a BKV-n utazva megszólítana egy vadidegen lány:
“Ne haragudj, hogy zavarlak, de beszélnem kell veled. Én azt hiszem, hogy ismerem azt a fiút, aki életed szerelme lehetne”
Csóválnád a fejed? Őrültnek gondolnád? Elküldenéd? Esetleg arra gondolnál, hogy reggel még kényszerzubbony volt rajta, de most éppen szökésben van?

…..

Nem lehetett túl egyszerű a folyamat, amin keresztül Regina eljutott odáig, hogy elhitte, érdemes találkoznia egy vadidegennel, egy másik ismeretlen kedvéért.
Aztán egyszer csak elhatározta magát.
A randira – stílusosan –  BKV-val érkezett.
És a buszról meglátta a fiút, Lacit  a többi ember közt, a megállóban várakozva.

És abban a pillanatban már ő is tudta, érezte, annak a lánynak igaza volt: megérkezett.