Esküvői fotós, esküvői fotók, esküvői fotózás a Nászriporterektől
Esküvői fotós, esküvői fotózás Magyarországon és bárhol a világon

Tag: inspiráció

Mindenféle kondíciókról

az esküvőfotózás során számtalan jelenettel találkozol, amelyek hozzátesznek a mentális állapotodhoz

az esküvőfotózás során számtalan jelenettel találkozol, amelyek “hozzátesznek” a mentális állapotodhoz

Tanítványaim megszokhatták, hogy a fényképezni tudáson kívül kiemelt jelentőséget tulajdonítok egy sor képességnek, amellyel az esküvőfotósoknak rendelkezniük kell ahhoz, hogy felkészülten indulhassanak neki az újabb szezonoknak.

Most azonban nem állandó vesszőparipámról, a fizikai kondícióról, hanem egy jóval ézékenyebb területről írnék.

A mentális kondícióról.

egy kedves, meglesett jelenet, ezek adják az esküvófotózás savát-borsát

egy kedves, meglesett jelenet, közvetlenül a szertartás előtt: ezek adják az esküvófotózás savát-borsát

?

Többen összevonhatják a szemöldöküket, nem értvén a kérdést. Megmagyarázom.

Minden egyes esküvői fénykép egy háromoldalú problémahalmaz. Benne vannak az alanyaink vagy az objektív valóság, amit lefényképezünk. Benne van az ismeretlen szemlélő, akiben a fénykép majd előhív egy élményt, érzést, érzetet, amit elutasítással vagy elfogadással (lefordítom: tetszéssel vagy nem tetszéssel) nyugtáz. És persze benne vagyok én, a fotográfus. Aki a tudatomban lezajló folyamatokat képzem le vizuális formára.

A tudatom bizonyos képeknél ráadásul kétszer is jelen van. Először is benne van a kommunikációmban, amely a párost arra veszi rá (vagy nem), hogy úgy viselkedjenek, hogy a megfelelő objektív forma és tartalom álljon elő, amelyet lefényképezhetek. (lefordítom: hogy szépen álljanak és a testbeszédük arról árulkodjon, szeretik egymást). Másodsorban tudatom ott van jelen, hogy segít vagy akadályoz abban, hogy az objektív valóság leképezésének megfelelő módját választom-e (lefordítom: jól exponálok, jó rekeszt, kivágást, záridőt, megvilágítást stb. használok-e)

A háromoldalú problémahalmaz két elemére is döntő hatással van tehát az a tény, hogy – populárisan fogalmazva – “mennyire vagyok ott fejben” a fényképezés során.

Szerelemmel, érzelmekkel dolgozunk. Médiumok vagyunk, az a feladatunk, hogy ezeket az érzelmeket a megfelelő módon átengedjük a tudatunkon, ráhangolódjunk arra, mit éreznek az alanyaink, majd képpé formálva közvetítsük ezt a szemlélő felé.

Ugye senkinek nincs olyan illúziója, hogy az a tény, hogy boldogok, kiegyensúlyozottak, lelkesek vagy éppen ellenkezőleg, zaklatottak, mentálisan elhasználtak, cinikusak vagyunk, nem fog megjelenni minden egyes fotónkban?

Tudjuk befolyásolni a mentális állapotunkat? Hát persze, ezerféle módon. Csakis a tudatosságunk szintjétől függ, hogy ezt felismerjük-e és milyen módon tesszük meg.

Nem véletlen, hogy rengetegen nézegetnek szép esküvői fotókat, mielőtt elindulnak fényképezni. Vannak olyan tanítványaim, akik beszámoltak arról, feltöltődésnek használják/használták a weboldalam vagy más kollégák oldalait. Nem másolási célból. Csupán szükségük van arra az érzelmi impulzusra, amit a fotók adnak. Ezek az önkondíciós technikák azonban rövidtávú megoldások. Természetesen nem csupán az esküvőfotózás miatt, de mindannyiunknak szüksége van arra, hogy stabil családi háttérből, szeretetből, jó házasságból, kapcsolatból induljunk el minden egyes – az érzelmeinket alaposan próbára tevő – esküvői küldetésre.

Tartósan boldogtalanul ezt a szakmát nagyon nehéz művelni. Sokan közülünk ezt a gyakorlatból tudják, ugye?

(Konklúzió? Szerintem egyértelmű. Jobban akarsz fényképezni? Jógázz! Meditálj! Sportolj! Tedd rendbe a magánéleted!)

Esküvői mesék: Hétköznapi csoda

az esküvők világa kiszámíthatatlan, olyan sztorik jöhetnek szembe, amelyek a legvadabb filmek forgatókönyveiben sincsenek

az esküvők világa kiszámíthatatlan, olyan sztorik jöhetnek szembe, amelyek a legvadabb filmek forgatókönyveiben sincsenek

Ez a történet talán csak úgy elhihető, hogy az érintettek saját szájából hallod.
Hogy biztosan tudjad, nem városi legendáról van szó.
Én most mégis elmesélem, mert muszáj.
Hogy elhidd te is, vannak csodák körülöttünk.

……..

Te mit tennél, ha a BKV-n utazva megszólítana egy vadidegen lány:
“Ne haragudj, hogy zavarlak, de beszélnem kell veled. Én azt hiszem, hogy ismerem azt a fiút, aki életed szerelme lehetne”
Csóválnád a fejed? Őrültnek gondolnád? Elküldenéd? Esetleg arra gondolnál, hogy reggel még kényszerzubbony volt rajta, de most éppen szökésben van?

…..

Nem lehetett túl egyszerű a folyamat, amin keresztül Regina eljutott odáig, hogy elhitte, érdemes találkoznia egy vadidegennel, egy másik ismeretlen kedvéért.
Aztán egyszer csak elhatározta magát.
A randira – stílusosan –  BKV-val érkezett.
És a buszról meglátta a fiút, Lacit  a többi ember közt, a megállóban várakozva.

És abban a pillanatban már ő is tudta, érezte, annak a lánynak igaza volt: megérkezett.