TEF online 2.rész: Még mindig a jó fotókról és a komponálás szabályairól

Az előző bejegyzésben azt állapítottuk meg ugyibár, hogy egy fotónak kétféle szűrőn kell eredményesen átmennie ahhoz, hogy a befogadók túlnyomó része elfogadja. —
- Fiziológia szempontból jónak kell lennie (ki kell használnia a látás fiziológia sajátosságait) —
- Pszichológiai szempontból jónak kell lennie (megfelelő asszociációkat, érzéseket kell elindítania)

Az első szabályrendszer egyformán működik minden fényképészeti területen, legyen a téma táj, hőscincér vagy ipari szállítószalag. Az első szabályrendszert viszonylag egzakt módon megfogalmazhatjuk. Sőt, jó hírem van, meg is fogalmazták már jóval azelőtt, hogy mi megszülettünk volna.  A fényképek komponálási szabályai, mint ajánlások igen régóta érvényben vannak, mindjárt el is kezdjük átnézni őket. De mi van az asszociációkkal, érzésekkel? Itt a szabályok bizony erősen terület-specifikusak. Ha valaki végignézi az utolsó évtized leghíresebb sajtófotóit, igencsak felkavaró látványban lesz része. Ha sport- vagy vadállat- vagy tájfotókat nézegetünk, lenyűgöző dolgokat láthatunk. Minden területen megvannak a célok, a közvetítendő tartalom, a mögöttes gondolat és az érzelmek, amelyeket a művész tolmácsolni szeretne. De mi a helyzet az esküvővel? Milyen asszociációkat kell keltenünk? Mi a feladat?

 Itt jön a java, ez a kedvencem. 🙂

Hitem szerint az esküvő olyan, mint egy mini-univerzum. Az egyik legkomplexebb esemény, ami előfordul a társadalmunkban. Elmagyarázom miért. Gondolkodjunk el azon, milyen eseményt tudunk mondani, ahol ennyiféle dolog történik egyszerre:

-ismerős emberek újra találkoznak, sokan évek óta nem látták egymást
-ismeretlen emberek ismerkednek, szerepeket játszanak, vagy őszintén magukat adják
-jelen van szinte az összes korosztály a csecsemőktől az aggastyánokig 0-90 év (!)
-a jelenlévők kora reggeltől hajnalig együtt vannak, szocializálódnak, beszélgetnek, esznek, isznak, nevetnek, táncolnak, lerészegednek vagy távolságtartással figyelik egymást, udvarolnak és utálják egymást, összevesznek és békülnek

Mindez egy nagyon lehatárolható, jól belátható és követhető területen folyik, a kameránk előtt (!). Ez maga a fotós-mennyország...ha valaki képes arra, hogy megfejtse ezt az univerzumot, rendszert lásson benne és elég gyors, empatikus ahhoz, hogy hiteles képet fessen róla. (Ha szól a honlap háttérzenéje, akkor most jobb, ha kikapcsolod, a vezérlő a jobb felső sarokban van)

Hogy mi tehát a feladat? Elsősorban elmesélni a fő cselekményszálat (nevezetesen, hogy a két főszereplővel fontos dolgok történnek) de le kell írnunk ezt a mini-univerzumot, ábrázolni a benne lévő embereket, a kapcsolatrendszerüket, a mini-történeteiket úgy, hogy az később TÖRTÉNETTÉ, MESÉVÉ összeállva hiteles legyen. Egy szeretettel és érzelmekkel teli napot írunk le és a képanyagunknak ezt kell tükröznie. Könnyen belátható tehát, hogy a fotós elméje, amely leírja a körülötte lévő valóságot, döntő hatással  lesz a képanyag által keltett asszociációkra. Leírom egyszerűen: ha ideges vagy és türelmetlen, látszani fog. Ha csak a pénzért csinálod, látszani fog. Ha szereted a párt, kedveled a szüleit és ők is téged, látszani fog. A képeid tükröt tartanak az alanyaid elé...és méginkább eléd. Az előadásaimban évekig igen erősen hangsúlyoztam annak jelentőségét, hogy ügyfeleknek igyekezz olyanokat választani magadnak, akiket szeretni tudsz. Különben készíthetsz akármilyen szép, látványos, elegáns képeket, azok hidegek lesznek és unalmasak. Mint te magad. Ha össze kellene foglalnom mindazt, amit erről a szakmáról tudok, akkor egy univerzális szabályt mondhatok: a szeretet minden. Ugye ismerős?: "ha szeretet nincs bennem, csak zengő érc vagyok, vagy pengő cimbalom". Szent Pálnak ebben biztosan igaza volt..

Beszéljünk az első feltételrendszerről. Amint említettem a fiziológiait a komponálási szabályok írják le. A legfontosabbakat sorolom, nagyon leegyszerűsítve. Ha jól emlékszem kilenc lesz belőlük, majd igyekszem, hogy semmit ne felejtsek ki.

Komponálási szabályok

 

1. Tudasd a szándékod!

Nincs ott minden fotód mellett egy idegenvezető, aki elmondja, mit akartál közölni a fényképeddel. Az alábbi fotó egy jó példa, az internetről való:

Untitled   Azonnal megkérdezhetjük. Mit akart vele közölni a készítő? Mi a téma? A dísztök? A mókus? Az angyalka? Bármelyiket is nevezzük meg, a kép hibás, mert a másik kettő komponens megosztja a szemlélő figyelmét. A kép így jobb volna: Untitled copy

Egy esküvői fotó tárgya, témája nagyon különböző lehet (hisz feljebb is leírtam már, az esküvő nagyon összetett dolog..). Nézzük csak sorjában. (a képre kattintva nagyban is megnézhetőek)

Szóval, akárhogy is legyen, kommunikálj világosan, legyen érthető, mit akarsz üzenni. Ne feledd, nem leszel ott, hogy megmagyarázd!

2. Egyszerűsíts!

Az egyszerűsítés szabálya az első szabály jóbarátja. A rossz mókusos-tökös-angyalkás fotót úgy vagdostam meg, hogy leegyszerűsítettem, kivágtam belőle a felesleges részeket..utólag. Ha ezt a kamera keresőjében, az egyszerűsítés szabályát használva teszem meg, akkor lett volna helyes. Általában véve elmondhatjuk, hogy minél egyszerűbb a kép, minél kevesebb - felesleges - körítés veszi körül a mondanivalót, annál könnyebb a megértése, feldolgozása.

Ez a szabály persze nem könnyen tartható be, amikor a téma maga nagyon összetett, tudatos alkalmazása pedig igen komoly fegyelmet követel, azonban  - valljuk be-  nem csak a kezdőkre van jó hatással.

Köszönöm a figyelmet, tessék Cartier-Bresson képeket nézegetni a következő bejegyzésig, amelyben folytatom a komponálási szabályok leírását.

xoxo Csaba

Leave a Comment