TEF online 3.rész: A komponálási szabályokról (folytatás)

Amint azt az előző részben említettem, a látás fiziológiai sajátosságait kihasználó fényképek nagyobb eséllyel indulnak a nézők figyelméért folytatott harcban. Az első két szabályról ("tudasd a szándékod" és "egyszerűsíts") már esett szó. Nézzük sorjában a többit.

 3. Teremts középpontot!

Jónéhány éve láttam egy filmet, amely érdekes kísérletet mutatott be. Szemmozgást érzékelő szenzorokkal felszerelt alanyokkal képeket nézettek meg és kérték őket a fotók osztályzására. Azt állapították meg, hogy azoknál a fotóknál, amelyeket az átlagosnál jobbnak tartottak, a nézők tekintete a képek bizonyos részein szignifikánsan gyakrabban tartózkodott.

szemmozgás egy átlagos átlagos képnél

szemmozgás egy átlagos átlagos fotó esetén, meglehetősen esetleges és véletlenszerű

 

szemmozgás egy magasabb tetszési indexű képnél

jóval behatároltabb területre összpontosuló szemmozgás egy magasabb tetszési indexű képnél

Egy fotó mondanivalója, a téma nem egyenletesen oszlik el a fénykép felületén. A néző tekintete ezért az információ befogadása során vándorol a fényképen, ide-oda csapong, meg-megáll fontosabb, érdekesebb részleteken. Nekünk, fotográfusoknak az a célunk, hogy a néző elsősorban a fontos részleteket vegye észre, dolgozza fel és ne törődjön a lényegtelenekkel. A középpont a képed legérdekesebb, legfontosabb része, amely a fénykép tárgya. A tekintetnek nem szabad céltalanul ide-oda vándorolnia a fotódon, el kell érned, hogy a néző erre a középpontra koncentráljon. Itt még nem említem meg azokat a technikákat, amelyekkel ez elérhető, de fontos megérteni, hogy optimális esetben egy középpont van a képen. Ennek a középpontnak azonban nem kell a fotód közepén elhelyezkednie.

Miért kerüljük a több középpont alkalmazását? Nagyon egyszerű a válasz: a több középpont megosztja a néző figyelmét, a tekintete cikázni fog ide-oda. Olyan ez, mint két fiúval/lánnyal randizni egyszerre, ha nem választasz időben, a végén biztosan hoppon maradsz 🙂

Ennek az esküvői fotónak a középpontja valahol a kisfiú arca körül van

Ennek az esküvői fotónak a középpontja valahol a kisfiú arca körül van

 Vegyük észre, hogy a mozdulatok és a tekintetek, mint vektorok, a középpont felé terelik a figyelmünket

A tekintetek és a mozdulatok iránya  nagyon fontosak

a tekintetek és a mozdulatok iránya a középpont felé tereli a néző figyelmét

 

 4. Tájolj helyesen!

Ezt a szabályt már nem minden tankönyvben találod meg és nem minden fotóra érvényes, csak a nem azonos hosszúságú oldalakkal határoltakra. A többségnek, akik nem dolgoztak közép vagy nagyformátumú filmre ez nem triviális, de igen a "képkocka" - ami valójában egy síkidom - lehet négyzet is. A fotómasinánk keresőjében egy téglalapot (négyzetet) látunk, amely négy éllel lehatárolja az ábrázolandó területet, ezzel definiálva az ún képkivágást (frame).  Namármost, abban ugye nagyjából egyetérthetünk, hogy ennek a téglalapnak a négy határoló éle igen komoly szerepet játszik a kompozíciónkban? Bizony-bizony, nagyon nem mindegy, hogy a négy él és az azokon belül látható téma egyes elemei milyen relációban vannak! Erről a négy élről és a komponálásról hosszasan lehetne itt értekezni, de én most csak egy tényezőt emelnék ki: fontos, hogy ez a bizonyos keret (amennyiben téglalap alakú) a rövidebb vagy hosszabbik élén áll-e. Ennek a két pozíciónak  "landscape" és "portrait" tájolás a nevük.
És akkor álljunk meg itt egy pillanatra. Melyik a gyakoribb, természetesebb? Nézzük csak meg az emberi látómezőt és megkapjuk a választ. Az emberi látómező (a szem mozgatása nélkül) közel 180 fokos vízszintesen és mintegy 135 fokos függőleges irányban. Ez egy vízszintesen tájolt téglalap. Úgy látjuk tehát a világot, ahogy a fényképezőgép, landscape állásban. Igen ám, de gyakran kell ábrázolnunk függőlegesen tájolt dolgokat, pl. álló, ülő embereket. Mi ezzel a probléma? Hát főleg az, hogy egy álló alak körül landscape állásban igen sok a felesleges hely, így amennyiben a kontextus nem fontos, a képmező minél jobb kitöltése érdekében jobb, ha portrait állást használunk.

menyasszony-fotó, landscape állásban, kicsi a kitöltési tényező

ez egy olajfa-ligetben készített menyasszony-fotó, landscape állásban, kicsi a kitöltési tényező, de a jellemző, szemnek kedves kontextus miatt lett vízszintes állású

 

 

menyasszony-fotó, portrait-állásban, nagyobb kitöltési tényező

ugyanaz a menyasszony-fotó, portrait-állásban, nagyobb kitöltési tényezővel

Ugyanaz a dilemma bármikor, amikor a téma nyilvánvalóan függőleges tájolású. Az alábbi fotón a portrait-állásban a függőleges frame "együttműködik" a környezettel, erősíti  a függőleges elemek hatását:

A fotón látható függőleges elemek portréállásért kiáltanak

A fotón látható függőleges elemek portréállásért kiáltanak

 

Az alábbi esküvői képen a függőleges építészeti elemek, a menyasszony fátyla, a szőnyeg iránya összecsengenek a nagyon helyesen megválasztott portréállással.

esküvői fotó, valahol Észak-Spanyolországban, egy kolostorban

Esküvői fotó, valahol Észak-Spanyolországban, egy kolostorban

A következő fotó azért landscape állású, hogy a képkeret együttműködjön a befelé tartó, vízszintes perspektíva-vonalakkal:

esküvői fotó, landscape állású

esküvői fotó Visegrádon , landscape állású

Mára elég , a következő bejegyzésben folytatjuk a főbb komponálási szabályok áttekintését.

Leave a Comment