Két oktató, három segítő/asszisztens, négy modell (két idei civil párunk, köszönet nekik) és húsz résztvevő. Így nézett ki a tavaszi TEF3 számokban, de ezek a tanfolyamok persze nem a számokról szólnak. Ha valaki figyelt, akkor akkor a következőkre kellett rájönnie:

1. Két homlokegyenest eltérő helyszínen, két nagyon különböző párosról két nagyon különböző látásmódú fotós mellett igen különböző hangulatú fotókat lehet készíteni. Nincs abszolút igazság, legjobb szögek és kivágások. Nincsenek dogmák, csak lehetőségek, számtalan jó kép, szinte mindenhol.

2. A jó fotók ott vannak szinte mindenkiben. A bennünk lévő kreatív elme csak a körülmények szerencsés összejátszását várja, hogy robbanhasson és káprázatos fotók szülessenek.

3. A workshop ugyan nem az a hely, ahol ezeket a ragyogó fotókat biztosan el lehet készíteni - hiszen valljuk be, ott, ahol tízfős csoportok vannak (márpedig a workshopok legnagyobb részén inkább 20-25 fotós van egy kupacban) , ott sorbanállás van, rossz szögek és a kollégák belógó könyökei - de a legfontosabb megtanulható. Ez pedig az, hogy a kreatív fotózás nem izzadtságszagú. A könnyed, jó kommunikáción és játékos kísérletezésen alapuló felszabadult, teljesítménykényszer nélküli örömfotózás hozza az eredményt....sok-sok átizzadt és végigszentségelt munka után. Ennek ez a rendje, nem lehet siettetni.

4. Az utómunka szükséges. Az utómunka érdekes és élvezhető. Az utómunkát tanulni kell. Évekig, szorgalmasan, mert ez önmagában is külön tudomány.

 

Ahogy a résztvevőktől elvárható volt, ismét kitűnő anyagok készültek,  amelyekhez gratulálok. Mindenkinek köszönjük, hogy eljöttek és együtt játszottak velünk két napon keresztül. Külön köszönjük Egyed (Angyal) Melindának, Brummer Gábornak és Szegfi Robinak az asszisztenciát, nélkülük nem ment volna.

Találkozunk legközelebb, néhányatokkal valószínűleg Schram Andris workshopján. Gyertek el a Fotóhajóra és a TEF debreceni találkozójára!

 

 

Leave a Comment