Rabszolgaságom története avagy hogyan keressünk pénzt ismeretleneknek?

Meggyőződésem, hogy ebben az országban minden megtörténhet, ha pénzről van szó, az arcátlanság pedig nem ismer határokat. Az alábbi cikket minden olyan kollégának figyelmébe ajánlom, aki esküvői vagy rendezvényszervezői  blogot vezet. Nézzenek utána az állításaimnak, néhányan lehet, hogy meg fognak lepődni.

Zseniális dolgokkal lehet pénzt keresni mostanság az interneten. Tulajdonképpen semmit nem kell csinálnod hozzá, csak egy kicsit értened a reklámhoz. Tegyük fel, hogy van egy weblapod, amely rendezvény- és esküvőszervezéssel kapcsolatos információkkal foglalkozik. Tegyük fel, hogy nem értesz különösebben az esküvőkhöz meg a rendezvényekhez, ellenben találtál egy csomó oldalt, mint például ez, amelyet éppen olvasol, vagy bármelyik, ahol mások által leírt dolgokat találsz és egyszerűen átollózod a saját oldaladra fotóstul-mindenestül. Tegyük fel, hogy még a forrást is feltünteted, hogy “nem loptam, csak idéztem” érzetet kelts. Namármost, nézzük csak mire lehet felhasználni a másoktól összeszedett információkupacot. Tulajdonképpen csak azt kell elérned, hogy az oldaladra linkek mutassanak és látogatók járjanak hozzád, olvassanak, miközben te az oldaladra elhelyezett reklámokra való kattintásért vagy megjelenítéséért pénzt kapsz, sok kicsi sokra megy ugyibár.

Így történhet meg az, hogy ennek a blognak minden egyes cikkje hónapok (vagy évek?) óta engedélyem nélkül megjelenik egy másik oldalon: megszervezem pont blog pont hu, amelynek tulajdonosai egy pénztermelő marketingautomata üzemeltetésére használják az általam és más gyanútlan szerzők/rabszolgák által leírtakat. Alább egy cikkem látható az említett oldalon, meg egy hirdetés, amelyet benne elhelyeztek. A többi cikkem is ott van, szintén hirdetésekkel. Ügyes mi?

Egyetlen bökkenő van csak.  Bármely szöveges és képi tartalom újraközlése még a forrás megjelölése mellett is a szerzői jog tulajdonosának írásos engedélyéhez kötött (hirdetések generálása érdekében pedig különösen). Engedély hiányában az anyagok átvétele üzleti célból szimpla bűncselekmény. A kérdés most már csak az, hogy miután lementettem magamnak az említett oldal tartalmát a merevlemezemre, mit tegyek ezzel a jó kis marketing-automatával?

Kedves kollégák, sorstársaim! Szerintetek elnéző legyek, vagy morci? Esetleg megkeressem a többi érintettet, hogy összefogjunk és együtt odacsapjunk,  hogy hangosabban csattanjon? Kérem a szavazatokat…

Fogadjunk, hogy ezt a cikket az említett oldalon nem fogom viszontlátni :-)

3 Comments

  1. Bognár László szerint:

    Felháborodásod jogos és valós problémára hívja fel a figyelmet. (A saját küzdelmeimet most nem ismertetném, csupán némi muníciót adnék tapasztalataimból, hogy másoknak már könnyebb dolga legyen.)
    1. szakasz: megállapítani, hogy tőlem lopnak vagy nem lopnak.
    Módszer: a három x helyére rakj három w-t – és hajrá:
    xxx.copyscape.com
    A naszriporter beírására ez a blog.hu-s oldal még(?) nem jön be, de egy másik igen.
    2. szakasz: e-mail a tolvaj webegység kiadójának (ha megállapítható és van címe). Ha nincs cím vagy nincs változás:
    3. a Google tájékoztatása (a webmestereszközökön keresztül). Indokolt esetben a Google törli a keresőből a tolvaj oldalt. Láttam már ilyet a gyakorlatban!

    PS.
    Azon se lennék meglepve, ha ezt a bejegyzést is lelopnák, ugyanis az RSS korában az igazán nagy tolvajok már rá se néznek arra, hogy mit loptak, hiszen minden gépesítve van.

  2. admin szerint:

    Köszönöm a segítséget. (A másik oldal engedélyt kért a publikálásra így azzal minden OK. )

  3. Fekete Lajos szerint:

    A másik -és talán nagyobb gond – hogy a google duplikált tartalomnak veszi. Hogy melyiket? Szerintem amelyiket később indexeli le. Sajna, ha az eredeti tartalmat, azaz a tied, akkor pedig beír egy feketepontot.

Leave a Reply