Esküvői fotós, esküvői fotók, esküvői fotózás a Nászriporterektől
Esküvői fotós, esküvői fotózás Magyarországon és bárhol a világon

Öt kedvenc esküvői fotóm – a múltból

El sem tudjátok képzelni, hányszor teszik fel nekem ezeket a kérdéseket: “melyik volt az eddigi legkedvesebb esküvőd?”, “mely fotóidat szereted a legjobban?””mi volt a kedvenc helyszíned?”.Létezik erre egy régi frappáns válasz: “a kedvenc fotóm az, amelyet holnap fogok elkészíteni”, de most mégis megpróbálok kiemelni néhány fényképet a múltból, hogy megmutassam, milyen módon születnek a képek és hogyan kezdünk el kötődni hozzájuk. A feladat nem könnyű, hiszen csak a digitális korszakban, 2006 óta, több, mint kétmilliószor nyomtam le a gombot..

1. Anna első esküvője. Kecskemét. Ez a fotó igen sokáig az első kép volt, amely megjelent az oldalunkon.   Azért szeretem, mert minden benne van, amiről a szakmám szól. Nagyapa és unokája igen bensőséges kapcsolatát mutatja és mozgásban, távolról, rettenetes fényben készült, sok-sok ember gyűrűjében.

eskuvoi-fotozas-eskuvoi-fotos-eskuvoi-fotografus #069

2.  Rose és Rele esküvője, Brixton, London. Egy tizenkét négyzetméteres, zsúfolt szobácskában készülődött hat nagydarab fekete fiú és majd’ megőrjített, hogy nem tudok tiszta felvételt készíteni róluk. Hol ez, hol az lógott be mindenfelől, a srácok kapkodtak, kiabáltak. Aztán egyszer csak csend lett és elkezdték érezni az esemény jelentőségét, abbahagyták a vihogást. Onnan könnyebb lett és jött ez a kép, sok másikkal egyetemben.

eskuvoi-fotozas-eskuvoi-fotos-eskuvoi-fotografus #059

 

3. Johi és Slomi. Budapest. Ekkor találkoztunk először, hogy beszélgessünk az esküvőjükről és csináljunk néhány felvételt róluk. Semmit nem pózoltak, ez a csodaszép mozdulat belőlük jött. Azért szeretem ezt a képet, mert minden alkalommal az esküvőjükön elhangzott szavak jutnak eszembe, Ruth könyvének sorait megidézve: “Ne unszolj, hogy elhagyjalak, hogy visszaforduljak tőled. Mert ahová te mégy, oda megyek én is, és ahol te megszállsz, ott szállok meg én is. Néped az én népem, és Istened az én Istenem. Ahol te meghalsz, ott halok meg, ott temessenek el engem is. Úgy tegyen velem az Úr akármit, hogy csak a halál választ el engem tőled”

eskuvoi-fotozas-eskuvoi-fotos-eskuvoi-fotografus #004

4. Cristina és Daniel. Pontevedra, Észak-Spanyolország, nem messze a portugál határtól.. Ez a fénykép az első spanyol esküvőnkön készült, egyike azon ritka pillanatoknak, amikor a spanyolok pózolnak a kamerának. Csak a kedvünkért tették, az esküvők legtöbbjén nem készülnek beállított képek.

eskuvoi-fotozas-eskuvoi-fotos-eskuvoi-fotografus #011

5.  Lucretia & Juan-Luis, Porto de Espasante, Spanyolország. Azért szeretem ezt a fotót, mert remekül megmutatja, hogy nem mindig az esküvő főszereplőinek lefényképezése a legjobb választás. A házaspár kijövetelére várakozó lányok feszült testbeszéde, a mögöttem álló vendégek árnyéka bevezeti a következő jelenetet, amikor is az ajtón kilépő friss házasokat spanyol módi szerint jól megdobálják virágokkal ..

CS_126

Bízom abban, hogy megérzitek, minden egyes fotó mögött utazások, történetek, sorsok, élmények rejtőznek, amelyek szezonról szezonra, mint ez őszi erdőben az avar, rétegeket képeznek a lelkünkben.

 

A fotozsurnalisztákról

eskuvoi-fotozas-eskuvoi-fotos-eskuvoi-fotografus #077

A magyar piac is elkezdte ízlelgetni a kifejezést: esküvői fotozsurnaliszta. Legtöbben ugyan azért keresnek meg bennünket, mert azt gondolják, hogy – idézek a tipikus megkeresésből -a “természetes hatású, élettel teli” képeiket tőlünk kaphatják meg, de a műfaj azért nem ilyen egyszerű, egy anyag nem csupán attól lesz jó, hogy természetes hatású. A helyzetet bonyolítja, hogy olyanok is zsurnalisztának hirdetik magukat, akik láthatóan soha nem tanulták ezt a szakmát. Próbáljunk meg erről beszélgetni egy kicsit…

Először is, ott van ugye a fotóriporter, aki néhány alapvető tulajdonságról ismerszik meg:

1. Nem avatkozik bele az eseményekbe, azaz nem irányítja a résztvevőket, nem zavarja őket, viselkedésével nem módosítja a cselekményt. Nem módosítja a helyszíneket, azaz nem helyez máshová tárgyakat, nem rendezi át a jelenetet.
2. Személye nem látszik a képeken, azaz az alanyai jellemzően sem irányított, sem spontán módon nem néznek a kamerába. (Ha mégis, az a véletlen műve.)
3. Az általa ábrázolt történet alanyai nem pózolnak.
4. Minimális mértékben módosítja az elkészült képet, hiszen a zsurnaliszta etika igen korlátozott eszközkészletet engedélyez.

eskuvoi-fotos-eskuvoi-fotozas-eskuvoi-fotok  #005

Másodszor pedig ott van a zsurnaliszta feladata: történetet elmesélni. Ahogy az elbeszélés, regény sem úgy épül fel, hogy leírjuk az összes eszünkbe jutó szót, a fényképanyag sem az esemény tetszőleges állóképeiből áll. Az esküvői fotósorozat olyan, mint egy regény, vannak szakaszai, struktúrája és eszközei a cselekmény elmesélésére, az üzenet kibontására és a körülmények leírására. Figyelembe véve azt a követelményt, hogy a képi történet elemeinek nem klisékből, hanem az eseményre egyedileg jellemző, formai és tartalmi szempontból is kiemelkedő, ún. kulcsmomentumokból (ld. a decisive moments meghatározását Cartier-Bresson-tól) kell állnia, nagyjából sejthető, hogy a látszólag egyszerű “kattintgatás”  valójában nem véletlenszerű. A képzett esküvői fotozsurnaliszta mozgását az irányítja, hogy az elé táruló valóságot jól érhető képi struktúrákba, ún. fotóesszékbe szervezi, elkészítve a megfelelő tartalmú és a megfelelő formai jegyekkel rendelkező képeket.

Fotozsurnalisztává senki nem alakul ösztönös módon, ez a szakma egy csomó speciális ismeretet igényel és teli van szakmai követelményekkel, elsajátításához idő és sok-sok gyakorlat kell.

Következtetés: Attól, hogy a képeid nem beállított jelenetetet ábrázolnak és fekete-fehérbe rakták át őket, még nem alakulnak át kerek, szép történetté. Amikor fotozsurnalisztát keresel, aki igényesen meséli el a te sztoridat, akkor különösen gondosnak kell lenned, az emberedet leginkább a fotoriporter-iskolát végzettek közt kell keresned..

eskuvoi-fotos-eskuvoi-fotozas-eskuvoi-fotok  #014

 

 

 

 

 

 

 

 

Hogyan válasszunk nászfotóst?

2008 óta, amikor első bejegyzésem írtam ebben a témában, nagyon sok idő telt el és a piac jelentősen megváltozott. Divatok jöttek és tűntek el nem csak Magyarországon, de a globális piacon egyaránt. Ez nem csoda, hisz az esküvőfotós iparág az utolsó tíz évben a legtöbb pénzt megmozgató fényképészeti ágazattá nőtte ki magát, mégpedig olyan módon, hogy az összes, fényképezéssel kapcsolatos bevétel több, mint 50%-át ez az ágazat adja.  (Magyarországon ez a szám valószínűleg sokkal magasabb lehet, valószínűleg közelebb van a 60%-hoz). A sok pénz rengeteg dolgot jelent, de főleg azt, hogy a piacon sokkal több a résztvevő, akik részt szeretnének a tortából, sokkal nagyobb a választék és – ez szinte törvényszerű – sokkal nehezebb dolga van annak, aki a megfelelő nászfotóst keresi.

Nem szeretnék foglalkozni az ügyfelek két típusával. Az egyik az, aki csak azért keres fényképészt, mert így szokás, maga a végtermék szinte másodlagos, az is elég, ha több a semminél. A másik az a fajta ügyfél, aki számára az alacsony ár minden egyéb paramétert felülír. Ők ezt a bejegyzést ki is hagyhatják.

Az összes többi házasulandó (ők valószínűleg az ügyfelek több, mint felét adják) számára adott a feladat. Olyan nászfotóst kell találniuk, aki olyan terméket készít nekik, amely megfelel számukra és a munkadíját ki tudják gazdálkodni. Az ördög persze mindig a részletekben van, a döntés gyakran nem túl egyszerű. Gondoljunk csak bele: akkor sem vagyunk könnyű helyzetben, amikor egy nadrágot kell venni, pedig az viszonylag egyszerű terméknek néz ki. Jó kell, hogy legyen a derékmérete, a hossza, az anyaga, a színe, a szabása, a tartóssága, a zsebek alakja és mérete, a tisztíthatósága és jópár egyéb paramétere is, amelyek most nem is jutnak eszembe.

A fotográfia lényegesen összetettebb termék, hiszen nem mérhető meg, nem próbálható fel, igazából csak akkor tudjuk meg, jól választottunk-e, amikor megkapjuk a képanyagunkat, azaz utólag. A választásunk tulajdonképpen abból a feltételezésből és megérzésből indul ki, hogy jó fotográfust találtunk. Nézzük tehát mit jelent az a bizonyos megfelel kritérium az esküvői fotográfia terén:

eskuvoi-fotos-eskuvoi-fotozas-eskuvoi-fotok  #106

1. Stílus, választék

Ha étterembe szeretnénk menni, akkor nagyjából rendelkezünk némi elképzeléssel arról, hogy magyaros vagy nemzetközi konyhát szeretnénk. Ha az utóbbit, akkor talán azt is tudjuk, hogy olasz, francia, mexikói, orosz, arab, indiai, kínai vagy más ízeket szeretnénk. Az esküvői fotográfia manapság meglehetősen összetett dolognak számít, de ugyanazon elvek működnek náluk, mint a gasztronómiában, ahol a séfek egyrésze pocsék, túlnyomó részük közepes, a legkisebb hányada pedig zseniális. Egy átlagos bécsi szeletet a legtöbb étteremben úgy, ahogy tudnak sütni, de bizony vannak éttermek, ahol azt is mennyei módon tudják. Ezeket az éttermek hírét a vendégek szájról szájra adják, legenda épül körülöttük, nem alaptalanul. Cseppet sem meglepő, hogy a magyar esküvői fotográfiában vannak ilyen szolgáltatók és köztük olyanok is, amelyek speciális minőséget tudnak egy-egy speciális szegmensben. A stílusokról nem kell mindent tudnod, mankónak legelőször ennyit kell tudnod:

a. Ha nem jól bírod, hogy állítgatnak, utasítanak és beleszólnak abba, mit, hogyan csinálsz az esküvőd napján, akkor valószínűleg egy esküvői fotozsurnalisztára lesz szükséged, aki anélkül csinál jó fényképeket, hogy együttműködést kérne tőled.
b. Ha imádod, amikor szép képek készülnek rólad és nem okoz gondod, hogy játssz egy kicsit a kamerának, esetleg azt gondolod, jól mutatna rólad egy szép kép a nappaliban, akkor keress egy esküvői divatfotóst. Ne keress rá a neten, ilyen szakma nincsen, viszont vannak olyan kreatív kollégák, akik szeretnek fényképeket kitalálni és megvalósítani őket, persze a segítségeddel.
c. Ha a fenti két dolog egyfajta keverékét szeretnéd, akkor olyan kollégát keress, aki mindkettőhöz ért. Itt leszel bajban, mert elég kevés a képzett riporter, aki a divatműfajban is otthon van. A jelöltektől kérj bemutatni egy teljes esküvői anyagot, abból sok minden kiderül.

2. Ár/árték arány

Nem tudom nem észrevenni a párhuzamot a hazai vendéglátás és az esküvői fotográfia közt. Vannak kockás abroszos isteni helyek, csupaszív személyzettel, viszonylag nyomott áron és agyonreklámozott belvárosi sztáréttermek hatalmas lehúzásokkal, a hangzatos étlapok mögött átlagos minőséggel. A jó alapanyagok persze nem olcsóak, így az átlagosnál magasabb ár a jó minőséget jelentheti. A legdrágább étel azonban nem mindig egyúttal a legjobb. Kérdezheted, hogy miért a gasztronómiáról írok egy fényképész blogban? Hát ezért, mert a kreatív szolgáltató tevékenységek árazásában hasonló szabályok működnek. Ami nagyon olcsó, ott szinte biztosan baj van, nincsenek meg a minőségi alapanyagok. A középkategória többnyire tudja a standardokat, különösen a felső végén. A felső árkategóriában nagy a szórás, köthetsz nagyon jó és nagyon rossz üzletet, alaposan körül kell nézni.

3.Személyiség

Mi, fotográfusok nem vagyunk egyformák, van köztünk jó és kevésbé jó ember, idealista és cinikus, pénzéhes és szakmaőrült. Amikor választasz, nem egy fényképezőgépet bérelsz, meg némi húst és csontot, ami működteti. Emberek vagyunk, véleménnyel és múlttal, tapasztalattal és kétségekkel, fáradtan vagy kipihenten, vidámsággal, vagy szomorúsággal teli. Néhányunk jobban ért majd téged, a mindennapjaidat, a történeted, az életutad, beszéli ugyanazokat a nyelveket, ugyanazokat az ételeket, filmeket és ruhákat szereti, amit te. Néhányunkat kifejezetten idegesítőnek találnál, másokkal akár barátok is lehetnétek. A te érdekedben mondom: olyan embert válassz, akivel szívesen ülsz le egy asztal mögé, aki figyel rád, aki érdekes számodra és akit nem csak fényképészként, de emberként is értékelsz.  Én nagyon hiszek a “zsák a foltját” szabályban és abban, hogy ilyen emberek képesek együtt dolgozni…mert ne legyenek kétségeid, egy jó esküvői sorozat mindig kőkemény munka eredménye. Keress, olvass blogokat, kérdezd meg a barátaid, találkozz, levelezz, érdeklődj és találd meg az igazit, akivel beszélgetve csak úgy repül az idő! Ő lesz a te embered.

4. Díjak, referenciák

Először is, felejtsd el szépen az “Év esküvőfotósa” “Év cinematográfusa” és hasonló díjakat, amelyeket egymásnak adogatnak évek óta ugyanazon keresztmarketing-körhöz tartozó “bennfentesek”, mert ezen díjaknak a fényképészethez és a cinematográfiához nem sok közük van. Ha valóban kitüntetett esküvői fotóst vagy cinematográfust szeretnél, akkor persze megvannak a meglehetősen objektív, nemzetközi kritériumok, amelyek tanúsítják, hogy valaki ért a szakmájához, de egyet biztosan tudok: az odáig vezető út nagyon hosszú, kiállításokkal, nemzetközi jelenléttel, publikációkkal, oktatói szerepvállalással és sokszáz esküvővel van kirakva. A magyar szakma azonban fiatal, alig ismerek néhány kollégát, aki legalább tíz éve az élvonalban van, tíz év pedig semmi, ha a fényképészetről beszélünk. Az internet legtöbbször csal és ha egy jónak tűnő weboldalt látsz, nehéz megmondani,  nagyon jó fotós vagy piszok jó marketinges, vagy esetleg mindkettő van mögötte. Feltételezem, hogy neked elsősorban a végeredmény fontos, nem pedig a körítés, ezért azt tanácsolom, hogy gondolkozz egyszerűen és nézz körül, kérdezősködj.  Az igazi referenciák egyszerűek: szerintem nem tévedhetsz nagyot, ha az esküvői fórumokon terjedő szóbeszédre, a független ajánlásokra, a barátaid véleményére és a saját korábbi tapasztalatodra támaszkodsz..

20150621-17522300

Összefoglalva: nincs olyan, hogy ideális, vagy legjobb esküvőfotós. Olyan van, aki számodra megfelelő, a képeinek stílusa, a munkamódszere, személyisége, ár/érték aránya alapján és rendelkezik elegendő tapasztalattal ahhoz, hogy kezelje az esküvőd fényképezése kapcsán felmerülő lehetséges problémákat.  A kiválasztásuk nem lehetséges csupán weboldaluk és az árlistájuk alapján. Beszélgetned, ismerkedned kell a jelöltekkel addig, amíg meg nem találod azt, aki a legközelebb áll hozzád. Próbálj benézni a felszín és a marketing mögé, keresd az embert, akivel szívesen vagytok együtt!

Tudom, hogy nem egyszerű a feladat, türelmet kívánok hozzá!

Segítség, elveszett az életem!

2010 óta oktatok esküvőfotósokat (öt év alatt közel négyszázat) és – ellentétben a tipikus gyakorlattal – a képzéseim nem csak a fényképészeti aspektusokra és a marketing-re korlátozódnak, hanem arra is kiterjednek, hogyan lehet élhetővé és fenntarthatóvá tenni az esküvőfotós-karriert, amely – ha szívből csinálod és sikeres vagy- egyike azoknak a szakmáknak, amelyek szinte lehetetlenné teszik a normális “polgári” életformát.

A hallgatóim – nem csak a kezdők (!) – nyolcvan százaléka arra panaszkodik leginkább, hogy bár nem fotóznak minden nap és a szezonban sincs túlságosan sok (30+) esküvőjük, mégis állandó lemaradással küszködnek és semmire nincsen idejük, energiájuk, néhányuk már egy-két szezon után fáradtnak és kiégettnek érzi magát. Ez a bejegyzés nekik íródott.

Nem foglalkozunk azzal a cseppet sem elhanyagolható ténnyel, hogy a fotografálás is időt vesz igénybe, de ezen nem sokat lehet optimalizálni, ugyibár. Ezt leszámítva a probléma három forrásból származik. Az első a termék előállításával kapcsolatos, amelyben benne van mindaz, ami a képek lementése és leszállítása közt történik. Ezt a szakaszt workflow-nak hívjuk. A második a marketing-tevékenységgel kapcsolatos, amelyben rengeteg összetevőt találunk, olyanokat, mint a portfólió-építés,  weboldalak létrehozása és karbantartása, a közösségi marketing, az ügyfél-kezelés. A harmadik forrás pedig a támogató tevékenységek sora, amelybe minden beletartozik, ami nem a gyártással és eladással kapcsolatos.

Namármost, az előző felsorolásból már látszik, hogy rengeteg dologgal töltheti az idejét a fényképész. Az viszont cseppet sem mindegy, hogy a rendelkezésre álló időt mire fordítja.

eskuvoi-fotos-eskuvoi-fotozas-eskuvoi-fotok  #004

A workflow

Egy teljes nap alatt egy esküvőfotós – vérmérséklettől és tapasztalattól függően – civil felhasználók számára misztikusnak tűnő mennyiségű, 1500-5000 fotót is készíthet, mégpedig (ezt ökölszabályként elfogadhatjuk, különösen kezdő korunkban) RAW formátumban.

A dolgok már csak úgy működnek, hogy amikor kezdesz és bizonytalanság gyötör, igencsak sokat exponálsz, kettőt-hármat-ötöt-tizet is ellősz ugyanarra a témára (helyesen teszed), csak hogy biztosra menj. A sors fintora tehát, hogy éppen azok szívnak a legtöbb képpel, akik a legkevésbé vannak felkészülve ekkora képmennyiségre: a kezdők. Ők azok, akik a munka után hazamennek, letöltik a képeket és elkezdenek “babácskázni” velük. Átnézegetnek, színezgetnek, próbálgatnak, variálgatnak, gyönyörködnek a végeredményben, majd fél napi játszadozás után rájönnek, hogy még semmit nem csináltak a képekkel, de holnap már egy másik sorozattal fogják tenni..ugyanezt. Ha nem akarod az életed a gép mellett tölteni és kisütni az agyad mindjárt az első két szezonban, jó lesz, ha észben tartasz néhány dolgot.

  1. Ha esküvőt fényképezel, az anyagot nem dolgozhatod fel amatőr eszközökkel. A nagy sorozatok kezelésére erős hardverre, színhelyes környezetre és megtanult, begyakorolt szoftverekre van szükség.
  2. Az esküvői sorozat feldolgozása professzionális attitűdöt és tudatállapotot igényel. A feladatot részekre kell bontanod és igen korán ki kell dolgoznod, majd fokozatosan optimalizálnod azokat a szabványos lépéseket, ahogy egy munkameneten belül bánsz az egyes fotókkal. A szabványosítás célja az egérmozgás és a billentyű-használat optimalizálása.
  3. A feldolgozást erősen fókuszált tudatállapotban kell végezned, amelybe nem fér bele, hogy néha-néha ránézz a facebookra vagy levelezgess egy kicsit. Ha nem bírod a monotóniát, a munkát bontsd etapokra, amelyeket egy leülésre el tudsz végezni anélkül, hogy megszakítanád a feladatot. Az etapok közt tarts kis szünetet, amelyek oldják a monotónia-érzeted.

A workflow és a szoftverek mindenkinél mások. Egyes szoftverek alkalmasabbak a tömeges feldolgozásra, mások kevésbé. Az ördög a részletekben van. Ha egy képnél egy-egy munkafázis során csak öt-tíz másodpercet spórolsz, az a végén, mire előáll a termék, már napokat jelenthet. A legtöbb, amit a tanfolyamainkon a hallgatóknak adhatunk, az éppen a workflow terén nyújtott segítség, hiszen a semmivel nem pótolható szabadidőt, az életük egy részét kapják vissza.

eskuvoi-fotozas-eskuvoi-fotos-eskuvoi-fotografus #081

A marketing

A marketingre fordíthatsz sok időt és kevés időt. A piac telistele van közepes fotósokkal, akik számára a jó marketing létkérdés, ha nagyon tehetséges vagy, akkor kevesebbel megúszhatod. Azt azonban leszögezhetjük, hogy vannak a marketingnek hatékony és kevésbé hatékony formái. A legjobb módszer az, amely akkor is működik, amikor te alszol, ezeket hívjuk marketing-automatáknak. Rengeteg időt és pénzt veszíthetsz felesleges körökre és nem működő módszerekre, amíg kiépíted a saját marketing-automatádat. A feladatok egy részét ki is szervezheted, szakemberre bízhatod, így több időd marad arra, amihez (remélhetőleg) jobban értesz, a fényképészetre.

eskuvoi-fotozas-eskuvoi-fotos-eskuvoi-fotografus #073

A támogató tevékenységek

Céged van, néha alkalmazottaid, pénzügyeid, bankba, könyvelőhöz kell rohangálnod, a felszerelésedet javítani kell, a kocsidat szintén. Ez mind idő, idő, idő, amelyből a legkevesebb van. Ha tartósan talpon akarsz maradni, akkor tanuld meg, mi az a Pareto-elv és használd a gyakorlatban!

Ha érdekel, melyek a konkrét módszerek és lépések, amelyek segítenek visszaszerezni az elveszett életedet, akkor talán jó ötlet lehet körülnézni a TEF-online tanfolyamok közt.

13+1 dolog, amelyet kezdő fotósként jó lett volna hallanom

Nem fogom cifrázni hosszas bevezetővel, csak leírom, melyek lettek volna a legfontosabb dolgok, amelyekről jó lett volna tudnom pályakezdőként. Sok időt, pénzt és csalódást megspórolhattam volna:

1. Attól, hogy képes vagy jó fotókat készíteni, még nem leszel automatikusan jó fotográfus. Sőt, igazából fotográfus sem. Nem tudom, hogy elhittem-e volna, ha valaki azt mondja, a kihívás nem a jó fotók kitalálásában, elkészítésében van, hanem a kedv, motiváció megőrzésében valamint a jó egyensúlyban a munka és a magánélet közt. Az, hogy végül boldog leszel-e ebben a szakmában, csak utólag, tíz-tizenöt év múlva derül ki, amikor felépítetted (vagy nem építetted fel) a vállalkozásodat.

2. Az tévedés, hogy bárkitől, bármit tanulsz, az csakis a hasznodra válik. A legtöbbektől sajnos csak azt lesheted el, mitől lettek ŐK sikeresek, vagy még azt sem. Ha nem döntesz okosan, éveket és rengeteg pénzt vesztegethetsz el olyan dolgok megtanulására, amelyekben – különbözőséged miatt – soha nem leszel elég jó. (Az önismeret és saját igények felmérése a kulcs, a legtöbb fotográfus mellé egy jó pszichológust állítanék, legalábbis a pályájuk első szakaszában.)

3. Ha úgy döntesz, pénzt fogsz keresni a fotózással,  mindig a legjobb felszerelést vedd. Időt spórolsz vele, ez az egyetlen, amit nem tudsz visszaszerezni.

4. Az első években ne pazarold az erőd önmeghatározásra. Fényképezz, a környezeted meg majd eldönti, hogy fotográfusnak tart-e.

5. A fényképezés szabályait megszegni nem menő dolog, legtöbbször csak a kényszerűség miatt tesszük. Tanuld meg és alkalmazd a szabályokat!

6. A pénz csak egyike a rengeteg lehetséges következménynek, ami a fotográfiából jön. Semmiképpen ne kezdj bele, ha muszáj volna pénzt keresned vele!

7. Ne foglalkozz azzal, milyen fotókkal keresik a pénzt mások! Arra koncentrálj, mit és hogyan szeretnél fotózni jövőre! Ha megvan, onnan már csak egy lépés hagynod, hogy megtaláljanak azok az ügyfelek, akik ugyanolyan képeket szeretnének.

8.Te magad vagy a termék, nem a fotóid. Ha úgy érzed, hogy egy ügyfeled kegyeiért harcolnod kell, akkor ő nem téged akar, engedd el!

9. Ne bosszantson, hogy a konkurencia az áraid alá ígér és megszerzi az ügyfelet. Hagyd, hogy olyan ügyfelei legyenek, akik az olcsóságáért szeretik.

10. Ne irigykedj a konkurenseidre, hisz tehetségük a te piacodat is építi!

20111003-175548_cb

Most pedig – ráadásul – jöjjenek olyanok, amelyeket kezdettől sejtettem és igazam volt:

11. A legfontosabb a termék, második legfontosabb a termék, harmadik legfontosabb a termék, a marketing a negyedik.

12. A fotózás magányossá tesz, csapatban jóval könnyebb…nek tűnik. A csapat azonban új problémákat jelent, amelyekkel foglalkoznod kell. Ne becsüld le ezeket!

13. Mindenki ront. A sztárok attól nagyobbak, hogy valamennyivel kevesebbet hibáznak… és sokkal nagyobb szerencséjük volt, mint neked.

13+1 A fotográfia igenis egzakt tudomány. Ha valaki azt próbálja neked bemagyarázni, hogy valami ezért jó, vagy nem jó, mert “csak”, az egyszerűen nem tudja a válaszokat, vagy nem hajlandó elég mélyre ásni értük.

 

Az ideális menyasszony 10+1 legfontosabb tulajdonsága – a fotós szemével

Azt hiszem egy leány életének egyik legellentmondásosabb eseménye az esküvője. A végeredmény felejthetetlen, de altalában bonyolult, hosszadalmas és kihívásokkal teli folyamat a megszervezése és nem mindenki engedheti meg magának, hogy profi kezébe adja. Láttam már leányokat szenvedni és szárnyalni is a szervezői szerepben, ez azt hiszem leginkább alkat kérdése. Sokat segíthet azonban a tudatosság és a mentális felkészülés, illetve a tapasztalt szakemberek kiválasztása.  Ha megrajzolnám egy képzeletbeli személy fantomképét, aki elhatározza, hogy szervez magának egy tökéletes esküvőt és ehhez a lehető legjobb fotográfust is magtalálja, akkor kiemelnék néhány fontos jegyet. Figyelem! A továbbiak nem arról szólnak, milyennek kell lenned! Inkább arról, mi az, ami megkönnyítheti a te életed és elősegíti, hogy jó élményként éld meg az esküvőd, ráadásul jó képeid is maradjanak róla..

 

1.IQ, EQ

Az IQ és EQ megfelelő kombinációja szükséges ahhoz, hogy egy lány helyesen dolgozza fel azt a tényt, hogy megkérték a kezét, elbírja azt a terhet, hogy hosszú hónapok kemény munkájával meg kell szerveznie egy bonyolult napot, amelynek meg kell felelnie másoknak, együtt kell működnie egy csomó emberrel, mindezt úgy, hogy a szerelme – aki általában a partvonalról figyel -sem érzi magát elhanyagoltnak. A szerencsések mindeközben azt is felfedezik, hogy meg tudnak felelni az újabb és újabb kihívásoknak, sőt, még élvezni is tudják a szervezés folyamatát.

2.Eltalálja a kontroll és delegálás helyes arányát, nem válik menyaszörnnyé

Nagyon sok lány képzeli azt, hogy egy esküvő megszervezésénél mindent az irányítása alatt tarthat. Ez egyszerűen lehetetlen. Nem lehet ott a konyhán, nem nézheti a virágkötőt, nem tud napos időt csinálni bárányfelhőkkel. A művészet annak felmérése, mit csinálhat csak ő, és kik azok, akikre támaszkodhat a többiben és annak a nyilvánvaló ténynek az elfogadása, hogy tökéletes esküvő nem létezik. Néhány leány súlyos aránytévesztések révén pótcselekvésekbe menekül, azt képzelve, hogy attól jobb lesz az esküvőjük, hogy minden részletet megpróbálnak személyesen kontrollálni. Ismerek kedves, aranyos lányokat, akik az esküvőjük napján kivetkőztek önmagukból, dühöngve kezeltek kisebb problémákat, mondjuk árnyalatnyi eltérést a csokor színében. Őket a szakmai szleng menyaszörny-nek titulálja.

3.A fényképezéssel kapcsolatos ráfordítások befektetésként kezelése

Nagyon kevesek képesek felmérni, miről szól valójában az esküvői fényképészet. A legtöbben egyszerűen szükséges elemnek érzik, pedig nem az, kiváló esküvőt lehet szervezni fotók nélkül. A többség mégis azt képzeli, hogy a megfelelő fotós kiválasztásával és kifizetésével a fényképezés kérdése le van tudva. Ez nem igaz! Ha belevágsz a “jó esküvői fotóim lesznek” c. projektbe, akkor egy csomó dolog rajtad fog múlni, nem a fényképészeden. Megfelelő helyszínen kell készülődnötök, rendet kell raknod, jó fényben kell öltöznötök, gondoskodnod kell bizonyos stíluselemekről, fel kell öltöztetned a koszorúslányaidat, stb. A jó fotósorozat elkészítése egy projekt, amelyben te és a fotográfusod együtt dolgoztok, mindhármótok érdekében.

20140701-121157_cb

4.Stílusérzék, részletérzékenység, fotós, mint tanácsadó

Ez a pont összefügg az előzővel. A stílusérzék adottság, otthonról hozott dolog. Ha az ideális menyasszony bizonytalan, akkor tájékozódik, vagy tanácsot kér. A megfelelő ruha, az esküvő kellékeinek kiválasztása, a dekoráció megtervezése nem megy mindenkinek. Az esküvő helyszínei telistele vannak részletekkel, amelyeknek össze kell függniük ahhoz, hogy egységes, markáns kép jöjjön létre és azt mondhassuk: az esküvőnek stílusa van. Mivel a fotós az egyik személy, aki felelős az összkép okozta benyomás közvetítéséért, az ideális menyasszony alkalmanként vele is konzultál.

5.Jó kommunikáció (közel engedés, mégsem rátelepedés)

A fentiekből már sejthető, hogy a “jó fotóim lesznek” projekt meglehetősen szoros együttműködést feltételez a fotós és alanyai közt. A probléma azonban az, hogy míg egy menyasszonykának egy esküvője van, addig egy fotós szezononként akár 30-40 ügyféllel is tartja a kapcsolatot. Az ideális kommunikáció szerintem sallangoktól mentes, tényszerű, ugyanakkor személyes és kedves hangvételű. Néhány tavalyi menyasszonykának úgy sikerült rengeteg kérdést feltennie, hogy néhány soros levelekkel válaszolhattam az egyszerű és pontos kérdésekre. Imádtam őket ezért.

6.Természetes elegancia

Nem fogom kerülgetni a forró kását: az ideális menyasszony a megfelelő környezetből származik, ahol maguktól értetődőek a polgári értékek megjelenés, járás, frizura és smink terén, ahol nem kérdés, miért nem öltözünk szaloncukorkának, milyen a szép járás, mi a visszafogottság és miért élünk vele.

7.Munkabírás, fizikai kondíció

Az ideális menyasszony nem csak lélekben, hanem testben is készül az esküvő napjára. Tisztában van azzal, hogy a fizikai állapota meghatározza a közérzetét és igyekszik fitt lenni az esküvője napján.

8.Helyes énkép

Az ideális menyasszony nem akar más lenni az esküvőjén, mint amilyen valójában, képes elfogadni a kisebb hibákat a külsőjén, nem játszik felesleges és túlerőltetett szerepet. Nem utasítom el a romantikát és megértem, ha valaki hercegnő akar lenni az esküvőjén, de Magyarországon oly gyakran látok aránytévesztést (szerencsére az ügyfélkörömben ez nem jellemző) és nevetségessé váló erőlködést, mint semmilyen más országban talán.

9. Önzés hiánya, vőlegény nem eszköz, násznép nem  díszlet

Mindennél jobban utálom, ha egy lány az esküvőjét egyfajta önzéssel éli meg, akár a vőlegénye terhére is. Nem kell nagy dolgokra gondolni, csupán MINDENNEK úgy kell lennie, ahogy ő szeretné, ahogy az ő fejében megszületett. Ennek a látványos tünete az, ha egy lány így kezdi: “az én esküvőmön…”.
Az ideális menyasszony ennek éppen az ellenkezője. Tisztában van azzal, hogy az esküvő róla ÉS a férjéről ÉS a közvetlen hozzátartozókról ÉS a barátokról szól EGYSZERRE és a siker kulcsa az egyensúly fenntartása a saját és a többiek szükségletének kielégítése révén. Ilyenkor akár még az is előfordulhat, hogy a zenekar tagját is felköszöntik névnapja alkalmából..minő figyelmesség, ugye?

10. Time-management

Az ideális menyasszony tisztában van azzal, hogy összetett eseményt tervez és ahhoz, hogy minden a megfelelő mederben folyjon, elegendő idő szükséges a tervezésre és kivitelezésre. Nem csak tisztában van vele, de önfegyelmet gyakorol, amikor az utolsó napon még eszébe jutnának bizonyos tennivalók. A jó diák a vizsga előtt már nem tanul, hanem fejben összeszedi magát. Valahogy így működik ez az esküvőn is..

i-WQVw8LG

+1
11.Humor,humor,humor

 Hát persze, hogy egyetlen esküvő sem lesz olyan, mint ahogyan azt megtervezték. Az ideális menyasszony viszont képes arra, hogy a pillanatnyi bosszúságon felülemelkedve (pl. nem a megfelelő csokor kerül a kézbe, khm) – arra koncentrálva, hogy a balján álló úriember az egyetlen igazán fontos dolog – képes némi humorral konstatálni a kisebb bakikat.

Nekem hosszú-hosszú évek és rengeteg, jobbnál jobb esküvő után (többen is megközelítették az ideális menyasszonykát) tavaly sikerült összetalálkoznom valakivel, aki megfelelt az összes fenti követelménynek. Őt ezúton is nagy szeretettel ölelem.

 

Helló 2015

Nehezen születnek mostanában a blogbejegyzések, mert ez a blog leginkább nem rólam szólt, hanem a szakmáról, a magyar piacról, főleg a problémákról, amelyeken változtatni szeretnék. Amióta visszavonultan dolgozom és csupán a csapatom és a tanítványok alkotta igen szűk szakmai körrel érintkezem, ezek a problémák persze nem szűntek meg, de innen, meglehetősen távolról, igen csekélynek látszanak, így ritkán születnek belőlük írások.  Talán majd most..

Már tavaly is igen sok időt töltöttünk a szigeten, de most itt vagyok otthon és ha kinézek az ablakon, akkor valami ilyesmit látok, ami a magamfajtának – hisz állandóan fényképeket készítek a fejemben – paradicsomi állapot:

1511977_764765426892145_1695706162784744596_o

Nem lehet haragos a szíved, ha ilyen látványra ébredsz.

 

Akármennyire is igyekszem tudatosan, fegyelmezetten élni, legtöbbször csak utólag értem meg, milyen volt az életszakasz, amelyet magam mögött hagytam. Hát igen, tavaly örömmel zártam le az utolsó viharos, harcos, változásokkal és személyes drámákkal teli nyolc évet és kezdtem valami teljesen újat, reménytelit.

Új és reményteli?

Kezdjük a legnyilvánvalóbbal: a környezet. Előző életeim valamelyikében biztosan tengerparton éltem, a tudatom valamiféle hazaérkezés-érzéssel nyugtázza a tenger közelségét. Sehol nem alszom olyan mélyen, érzek olyan természetes nyugalmat, mint itt, a parttól alig ötven méternyire. Mindazonáltal nem ez a legfontosabb. Itt, Görögországban sok a probléma, elsősorban gazdasági értelemben, az elmúlt évtizedekhez képest az ország rosszabbul él, magasak az adók és elégedetlenek az emberek. De ami meghatározó számunkra, az egy egészségesen működő társadalom megannyi attribútuma. Az átpolitizáltság hiánya, a szinte minden emberi szintű interakcióban, kapcsolatban érezhető nyitottság, jóakarat, tolerancia és tisztelet teszi ezt a helyet élhetővé. Még nem tudom, hogy fogok-e ebben a blogban személyes dolgokról írni, vagy megtartom magamnak, de ha igen, akkor talán megpróbálom elmesélni, mi az a “filotimo”, ami mindent átjár az itteniekben.

10801583_756382741063747_2646039939071808176_n

Itt lakunk mostanában

A második dolog, ami nagyon fontos: a szakma. Szent meggyőződésem, hogy Magyarországon a lakosság legalább tíz százaléka azt képzeli magáról, hogy tehetsége van a fotográfiához, ezek túlnyomó része pedig pénzt is akar keresni vele. Itt viszont nem létezik az a fajta szakmai frusztráció, ami Magyarországon mindennapos. Arra célzok, hogy hivatásos fotográfusként nem kell alulképzett amatőrökkel hadakoznunk, hogy megéljünk a szakmánkból. Valamiért itt a pékek kenyeret sütnek, az autószerelők kocsikat bütykölnek, az informatikusok programokat hoznak létre, weblapokat szerkesztenek, a marketingesek meg a kereskedelmet szolgálják ki. Boldogulni itt sem egyszerű, de ha fotózni akarunk, akkor csak a szakmabeliekkel kell megküzdenünk a piacért. Ugye milyen furcsa?

A harmadik: a csapat. A naszriporter.hu végre azzá vált, amivé alakítani mindig is szerettem volna: erős csapattá, mégpedig mindenféle értelemben. Végre olyanok vannak körülöttem, akikben a tehetség és a tennivágyás nagyobb, mint az egó, ez pedig nagy dolog. Ha valaki nem értesült volna eddig a változásokról, az legjobb, ha rápillant a megfelelő menüpontra: íme a nászriporterek.

A negyedik: a macskák. Azt bizonyára sokan tudják rólam, hogy rajongok a menyasszonykáimért, de azt kevesen, hogy imádom a háziállatokat. Jöhet kutya, macska, birka, kecske, tökmindegy, csak ne ember legyen. Namármost, amikor beköltöztünk az új otthonunkba, három kismacska (névszerint Mignon, Zerge és Liza) innen az utcából úgy döntött, hogy ezentúl ezért élek, hogy szolgáljam őket. Ez a dolog szerencsére nagyon a kedvemre való és nem jár nagy terhekkel..

20141214_170449_Richtone(HDR)

Egy sánta, egy Parkinson-kóros és egy konfekciómacska. Így szeretjük őket.

Az új dolgoknak persze semmi értelmük nem lenne, ha nem maradnának meg a legfontosabbak a régiek közül.

A tanítás folytatódik. Az egyéves egyéni képzésre többéves a várólista és igen-igen erős az emberanyag, amellyel eddig összehozott a szerencse. Halleluja.

A megbízások bőségesen érkeznek, Athéntól a Pireneusokig rohangálunk ebben az évben is, csak győzzük szusszal. Az ügyfeleinkre eddig sem lehetett egy rossz szavunk sem, idén is telistele leszünk édesebbnél édesebb párosokkal, szóval már számos esküvőt várunk nagyon-nagyon, köztük természetesen magyarokat is.

A végére hagytam a legfontosabbat. Fotográfusként, fotográfus-feleséggel élni, azonos ritmusban és motivációk mentén..nos ez minden magamfajtának a kiteljesedést jelenti – nagyon irigyelném magam, ha nem én volnék én. Ugye érthető?

..

Szó ami szó, úgy tűnik, ígéretes évnek nézünk elébe. Legalább ilyen szerencsemalacságokat kívánok mindenkinek az új, 2015-ös évre. Uiui.

Az esküvõfotózás Mc’Donalds-a

Emlékeztek azokra a csudálatos óvodás fotókra, amik a mi korosztályunkról készültek? Telefonnal, mackóval, földgömbbel pózolva…

Hát igen, irtó helyesek voltunk, csak két gond van ezekkel a képekkel: mindannyiunknak egyforma van belőlük, amik köszönő viszonyban sincsenek a gyermekkori énünkkel… ha a gyerekemnek meg szeretném mutatni, hogy milyen voltam kicsinek, biztos nem ezekkel a képekkel illusztrálnám…

Untitled-1

Eszter kredenccel, Eszter mackóval, Eszter testvérrel, Eszter telefonnal (bilifrizura by Apa)

hanem inkább ezekkel, mert őszinték és elmondják, milyen voltam:

2b

Eszter édességet kap, Eszter nem kap édességet, Eszter elneveti az óvodai műsort, Eszter tesóval (fotók – Apa)

És miért is írok erről? Egy ismerős lányzó a napokban feltöltötte az esküvői galériáját a Facebook-ra. Egy (igen, egy!) fotó volt az ifjú párról, a további 30 képen a dekoráció, a madárkalitkák, bőröndök, gyönyörű virágok, zászlófüzérek, kalligrafikus feliratok láthatók…ez az eset egyáltalán nem egyedi és kezd az a benyomásom lenni, hogy az esküvő kezd valami dekoros versenyfutássá válni.

Az igényes, a pár stílusát tükröző dekoráció valóban fontos, mondhatni a hab a tortán…de mi van, amikor eltűnik a torta és csak a hab marad?

Sok pár úgy érzi, hogy ez az esküvője napjának fő üzenete? Ez fejezi ki az érzelmeiket? Ezzel szeretnék megmutatni, hogy mennyi energiát/pénzt áldoztak az esküvőre? Ezeket a képeket 30 év múlva is ’időtlen emléknek’ fogják érezni? Tényleg úgy érzik, hogy semmi megmutatható egyedi nincsen bennük és az esküvőjük napjában? Vannak visszatérő elemek, de valóban visszaadható a nap hangulata csupán a gyűrűhúzás-csokordobás-csoportkép-tortavágás futammal?

És valóban ennyire egyformák a párok, amennyire egyforma fényképek ugrálnak fel a közösségi oldalakon?

A sok Mr&Mrs felirattal fotózkodás, zászlófüzér előtt pózolás valóban kifejezi egy esküvői nap lényegét? Ezek a képek lehetnek helyesek, de számomra pont a a párok és esküvőjük egyedisége és érzelmei hiányoznak róluk, az a boldogság, önfeledtség, amit az ad, hogy megtalálták a párjukat és összegyűltek a szeretteink, akik nyüzsögnek, izgulnak, örülnek, beszélgetnek, melegük van… Hiányzik a történetmesélés, az egyediség és a meg nem ismételhetőség.

3

pózolj bőrönddel, pózolj Mr&Mrs felirattal, pózolj lufival – és garantáltan senki sem tudja meg, milyen vagy valójában (fotók – shutterstock)

 A vizuális közhelyeket két módon lehet elkerülni: újszerű témával vagy újszerű látásmóddal…esetleg mindkettővel, de ahhoz istenáldotta zseninek kell lenni.

Esküvő témában főleg nehéz nem közhelyesen fényképezni: a témák ismétlődnek és kevés pár meri magát vállalni. És bizony kevés fotós vállalja, hogy az egyértelműt nem egyértelműen mutatja meg, hiszen látható egy ’könnyen emészthető’ trend, mely szerint, senkit nem érdekel a kompozíció, a fény, a beállítás, ha van rajta zászlófüzér vagy színes lufi, az eladja a fotót, emiatt sok szakmabeli nem is érzi feladatának, hogy ennél több energiát fektessen bele– de akkor a fotóst mi különbözteti meg a futószalagon készülő, egyen-óvodai képeket gyártó megélhetési fotóstól? És a fotóanyagot egy stockfotó gyűjteménytől?

Ami a ’80-as évek fa mögül kikukucskálós, bokor előtt kamerába néző-gyűrűmutatós, szökőkút mellett letérdelős képe volt, az a mának az ablakon kirévedő menyasszony, csilláron lógó cipő, Mr&Mrs felirattal, zászlós macaronnal pózoló, csupa ellenfényes képe.

A szakmabeliek (és itt nem csak a fotósokról beszélek) felelőssége kibontani a párokat, elmesélni és megmutatni nekik, hogy nem kell magukat ‘hab’ mögé rejteni, vannak elég értékesek ahhoz, hogy közhelyek nélkül magukat adják!

Én azt gondolom, az egyetlen út, ami egy esküvői anyagot sajáttá tehet, az az őszintesége – a fotózsurnaliszta megközelítés, az elkapott pillanatokkal visszaadott hangulat, a ’szokásos’ mozzanatokon kívül lenyomott exponáló gomb, amikor nemcsak a jelenet van megörökítve, hanem az arra adott érzelmi reakciók. Ugyanis a zászlócskák ki fognak menni a divatból, de az érzelmek időtállók, melyek az unokáknak ugyanazt fogják jelenteni, amit az esküvő napján jelentettek. Ehhez azonban nem lehet pózoltatni, klisékből építkezni,  illetve sem agyban, sem sebességben nem lehet lekésni a pillanatot. (Lásd alul lévő képek!)

És miért tartom ezt fontosnak?

Mert a ma házasodó korosztály 70%-ának egyforma esküvői képei lesznek… és kár lesz 30 év múlva pironkodva elővenni a Mr&Mrs képeket, melyek pont annyira lesznek egyediek és a rajtuk lévőkről mesélők, mint az óvodai képeink…

Óvodás korunkban azonban nincs nagyon választásunk, hogy hogyan fotóznak minket, mit mutatunk magunkból, de felnőttként igen. Az ovis képeinken ezért tudunk kuncogni a gyerekünkkel, de azt is vállaljuk, hogy felnőttként is tömegtermékre, az esküvőfotózás mekis kajárára szavaztunk (csak épp nem telefonnal, hanem dekorral pózolva)?

x, Eszter

                képek:  Fekete Csaba, Gyurcsák Peti, Magyar Csaba, Molnár Eszter

A 10+1 leggyakoribb hiba a DIY-esküvők kapcsán

20120818-14082443_cb

Az elmúlt években számos DIY (Do It Yourself – Csináld magad) esküvőn vettem részt. Ezek az esküvők attól különlegesek, hogy szakítanak a hagyományos koreográfiákkal, olyan helyeken szervezik őket, ahol nincsenek kialakult (és kipróbált) szokások, nincs szakembergárda, amely felhívja a szervező-menyasszony figyelmét az elkövethető tipikus hibákra. Így aztán láttam már jól és rosszul sikerült megoldásokat, amelyek tanulságul szolgálhatnak neked, kedves leendő menyasszonyka. Az alábbi lista igyekszik felsorolni a visszatérő – és kis odafigyeléssel kiküszöbölhető – hibákat.

1. Nincs B-terv : 

Nagyon sokat kockáztatsz, ha nem veszed figyelembe az időjárás szeszélyeit és a szertartás vagy vacsorahelyszínt a szabadba tervezed, abban bízva, hogy a legmelegebb nyári hónapokban úgysem fog esni az eső. Igazi rémálom, amikor egy szertartást a hirtelen lecsapó jégeső szakít félbe és egy mező közepén állsz, fedezék nélkül.

2. A navigálás

Nagyon jópofa dolog az erdőben, mezőn, szőlőültetvényen, a természet lágy ölén tartani az esküvőd, hihetetlen stílusos dolgokat látni néha. Igen ám, de hogyan lehet megtalálni a helyszínt, ha oda kacskaringós módon, a főútvonalaktól távol, dűlőutakon lehet eljutni? Az nem jó gondolat, hogy találjon ki mindenki úgy, ahogy bír. A GPS-koordináták jók lehetnek a haveroknak, de az idősebb rokonaid csak a fejüket fogják vakarni, ezt elhiheted nekem. Bosszantó dolog, ha a szertartásra érkezett vendégeid a tűző napon kénytelenek várni, amíg a haverok pár kilométerre a keresztapádat kutatják fel.

3. A megközelíthetőség, avagy azok a fránya magas sarkok

400m gyaloglás semmi, ha azt egy aszfaltozott úton, sportcipőben kell csinálnod. Kicsit nehezebb, ha magassarkú cipőben. Az meg nagyon gáz, ha a legjobb barátnőid ugyanezt úttalan utakon, negyven fokban, hegynek felfelé kénytelenek megtenni. Asszem ez a barátok elveszítésének legjobb módja..

4. A túl nagy meleg (vagy hideg) és a frissítők (lélekmelegítők)

Egy húszperces szertartást bárki kibír pisilés és ivás nélkül. De nem akkor, ha hétágra süt a nap, nincs árnyék és hetvenéves vagy. Esetleg nyolc. És korábban négyszáz métert sétáltál hegynek felfelé. Tiszteld meg a vendégeid, hogy frissítővel kínálod őket a szertartás helyszínén!

5. A szúnyogok/rovarok

Klassz dolog egy nyári estén kinn a kertben, vízparton, lampionos vacsorát tartani. A környék legjobb vacsorája lesz. A szúnyogoknak, akik kilométerekről megérzik a rengeteg embert és ők is igyekeznek résztvenni a lakomán. Szóval azok a szúnyogriasztó fáklyák igencsak hasznosak lehetnek.

6. A szomszédság és a rendőrség

Bármennyire is nem kézenfekvő, a szabadban tartott mulatság is zavarhatja mások nyugalmát. Este tíz után ez engedélyköteles tevékenység, ha lakott a környék. Gondoljunk rá, ha nem akarunk egyenruhásokat látni tortavágás előtt.

7. Az idősek és a gyermekek

Te fiatal vagy és energiával teli, a haverok úgyszintén, meg sem kottyan nektek egy kis éjszakázás. Az idősek és a gyermekek azonban hamarabb fáradnak, ha nem gondolsz arra, hol és hogyan pihenhetnek, hogyan juthatnak el a közeli szálláshelyre vagy éppenséggel haza, akkor rossz házigazda vagy. Ne felejtsd el megtervezni, mi a teendő, ha a nagyapád a füledbe súgja: ” kiscsillagom, a Mami már nagyon fáradt, mi már szeretnénk eltenni magunkat holnapra”.

9. A komfortfokozat avagy TOI-TOI-effektus

A nem standard helyszínek nem sok vendégre vannak tervezve. Nagyon kiábrándító tud lenni, ha hosszú sorok állnak ez egyetlen női WC előtt, vagy az illemhely higiéniája nem megfelelő. Van Budapesten egy nagyon intenzíven hirdetett, amolyan DIY-szerű, sátras helyszín, komoly csapat, esküvői marketing és bérleti díj van mögötte. Csak azt nem értem, hogy miért nincs normális illemhelye. Tulajdonképpen botrányos a dolog, igazi hungarikum.

9. A táncparkett

Az esküvő általában táncos mulatság. A tánchoz hely kell. A tánchoz sima felület kell, mert a fűben henteregni jó, de bukdácsolni nem. A megfelelő felületről gondoskodni egy DIY-helyszínen általában komoly erőfeszítést jelent.

10. A fény hiánya

Önzően meg kell említsem a saját szempontunkat. A nem szabvány helyszíneken általában nincsenek falak és mennyezet, ami visszaverné a fényt. A világítás általában alultervezett. Most szólok: a fényfűzér, amit terveztél nagyon kevés lesz. A jó fotókhoz ugyanis fény kell, nagyon sok fény. A szabadban két lehetőség van: vagy az arcodba vakuzunk a kisvakuval vagy telepítesz nekünk nagyobb, erősebb fényforrást. Vagy előre szólsz, hogy mi telepítsünk. Mindenképpen gondoskodnod kell viszont áramellátásról, dugaljakról, hosszabbítókról, de az esti képminőség mindenképpen rosszabb lesz, mint egy épített helyszínen.

+1 Az örök sláger: irányítás

A DIY-esküvők általában a laza, nem szabványos programokról szólnak, vagány srácok szervezik őket, akik úgy gondolják, hogy a még vagányabb haverok majd segítenek irányítani az embereket, terelgetni őket, kézben tartani az eseményeket. Hibás feltételezés. Mivel ezeken az eseményeken a legnagyobb a bukásveszély, NAGYON fontos, hogy legyen egy szakértő, aki kézben tartja a napot. Őt pedig úgy hívják: ceremóniamester. Általában véve is igaz, de a DIY-esküvőkön fokozottan: kell valaki, aki irányít, amíg a többiek szórakoznak.

Nagyjából ennyi. Jó szervezést, szép DIY-esküvőket!

20140510-140751 másolat_cb

Mátka mese – esti mese menyasszonyoknak

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy lugasokkal, virágzó mezőkkel borított dimbes-dombos vidék, nagyon messze, még az üveghegyen is túl, ahol a kurta farkú malac túr. Itt állt egymás szomszédságában két kacsalábon forgó, héttornyú kastély. A dolgok rendje szerint, a két kastélynak volt két királya, mindkettőnek egy-egy gyönyörű leánya: a két királylány, Derű és Ború, kik jó barátnőkként cseperedtek. Eleinte mindketten úgy gondolták, ők bizony az apukáik feleségei lesznek. Aztán nőttek, nődögéltek és arra jutottak, az öreg királyokat meghagyják a királynéknak és inkább valami fiatal királyfit választanak. Kisebb-nagyobb viszontagságok után (gonosz banya, hét fejű sárkány, a többiről nem is beszélve) megtalálták párjukat, kik kiállták a hét próbát, és elhatározták, esküvővel pecsételik meg szerelmüket.

Ahogy az lenni szokott, Derű és Ború is belevetették magukat a hetedhét országra szóló lakodalom megszervezésébe, gondosan figyeltek minden apró részletre: tökhintót rendeltek, a virágot az aranymezőkről hozatták, kiválasztották a legjobb udvari bolondot, az étkekért a királyi főínyenc felelt, a ruháikat daloló tündérek által szőtt fonalakból készíttették, a muzsikusok az Óperenciás tengeren túlról érkeztek, frizurájukat az aranyhajásztól, képeiket pedig az udvari fő fénypiktortól rendelték meg. Egy nagy különbség mégis akadt a két királylány között. Míg a lázas készülődés közepette Derű virágot szedett, nagy sétákat tett párjával karöltve a folyóparton, eljárt lovagolni és a barátnőivel az udvari nótakörbe, addig szegény Ború éjszakánként álmatlanul hánykolódott, napközben pedig vagy a kezeit tördelve azon nyugtalankodott, hogy milyen lesz az időjárás élete nagy napján, vagy épp a főínyenccel, a daloló tündérekkel, az aranyhajásszal, a muzsikusokkal vagy a fénypiktorral torzsalkodott. Oldalán a királyfi aggódva figyelte, ahogy a királylány árnyéka korábbi vidám önmagának és bágyadt tekintettel néz ki az ablakon, rá és az ő nyugtató szavaira nem is figyelve.

Egy tavaszi délután Ború a szobájából épp a szemközti udvarba igyekezett a lugason át, csak úgy sercegtek a kavicsok igyekvő lábai alatt. Sietett, hisz ellenőrizni akarta a dolgok alakulását, mikor kuncogásra és dalolásra lett figyelmes. Széthúzta hát a virágzó ágakat, hogy lássa, kinek van ily jó kedve, mikor őt majd szétveti az aggodalom. Legnagyobb meglepetésére Derűt látta meg, amint mezítláb cigánykerekezik a rózsabokrok között.

Elindult felé, hogy kiokítsa, talán neki is inkább a daloló tündék, az aranyhajász, a főínyenc és a fénypiktor körmére kéne néznie és megvizsgálni a virágok nyílását az aranymezőkön… mire Derű meglátva őt, kacarászva a nyakába ugrott, így Ború száját csak két rövidke mondat hagyta el.

–          Mire ez a nagy jókedv? Hát te cseppet sem izgulsz? – kérdezte Ború pörölve.

–          Már hogy ne izgulnék, hát ezért dalolok. – felelte Derű.

–          Hogy tudsz kacagni és cigánykerekezni és nem szemügyre venni, hogy rendesen kifényesítették-e a királyi ezüstöt, hogy nem szakadt-e meg a daloló tündér-szál a ruhában, hogy a főínyenc friss étkeket hozatott-e és hogy a Óperencián túli muzsikusok szorgosan gyakorolnak-e? – válaszolta Ború.

–          Tudod – kezdte Derű- én már rég rájöttem arra, hogy ha izgulok, attól nem lesz jobb, sőt, elrontom a saját örömömet, így eldöntöttem, én bizony csak izgatott leszek és örülök. Örülök, mert ha holnap esik az eső és a muzsikusoktól a fénypiktorig és a vendégekig mindenki szekere elakad is a sárban, még akkor is én vagyok a leges-legszerencsésebb királylány a világon, hiszen a Királyfi engem szeret és engem szeretne maga mellett tudni élete végéig, ahogy én őt. Így nekem holnap csak ez és csakis ő a legfontosabb. Ezért kérem ki a véleményét és ezért szoktunk esténként megnyugtatásul szentjánosbogarakat kergetni együtt – hiszen ő is izgul, neki is fontos nap – de ez kettőnk nagy napja, kettőnkről szól. Máskülönben, ha mégsem lesz eső és mégsem akad el a muzsikustól a fénypiktorig mindenki szekere, biztos vagyok benne, hogy megtesznek minden tőlük telhetőt. Ebben azért vagyok biztos, mert kedvességet és bizalmat kaptak tőlem és ugyebár a Nagy Bölcseletek Könyve is megírta, hogy ha derűsen állok a dolgokhoz, derűt vonzok vele, így ők is derűsen fogják tenni a dolgukat. Lesz, ahogy lesz, én holnap bizony már a Királyfim felesége leszek és ez éppen elég ok a cigánykerekezésre.

Mire Derű végzett a mondandójával és felnézett, sehol sem látta Borút, köd előtte, köd utána. Sebtiben átbújt a rózsabokrok között, kifutott a kavicsos útra, hogy megnézze, hova tűnhetett. Nézett jobbra, a királyi udvar irányába, de nem látta Borút, pedig előbb mintha arra igyekezett volna. Nézett balra és látta, amint gyerekkori barátnéja szökdécselve igyekszik vissza a szobája felé…

Derűs álmokat!

(: Eszter