Nem az eseményről szeretnék írni, mert az nem az én tisztem. Inkább arról, hogy milyen gondolatok támadtak bennem a rendezvény kapcsán.
Bizonyos vagyok abban hogy öt évvel ezelőtt elképzelhetetlen lett volna, hogy esküvőfotóst hívjanak meg egy nagyszabású fotós-eseményre, pláne nem kettőt. Márpedig most ez történt, Schram Andris (andrasschram.com) után jómagam is a szakmánkról beszéltünk a hallgatóságnak. Az iparágban lezajlott változások legjobb indikátora az, hogy mindkettőnk előadását feszült figyelem kísérte. Számomra ez azt jelenti, hogy az esküvőfotózás, mint új, feljövőben lévő szakma elismertetéséért folytatott makacs küzdelem lassan meghozza az első terméseket. A fotós közösség figyelme már ránk (is) irányul és egyre kevesebb a lenéző mosoly, amikor az esküvők fényképezéséről van szó.
A többi csakis rajtunk, esküvői fotósokon múlik. Meg kell dolgoznunk a kollégák elismerésért, hogy büszkék lehessünk arra, amivel foglalkozunk. Kemény munka lesz, kitartást hozzá.