Külföldön dolgozni – dialektusok az esküvői fotózásban

Előadásaim gyakorta visszatérő témája az, hogy termékünk, amit előállítunk, globális. Ennek egy aspektusáról szól a mai blogbejegyzésem.

Ha ügyes vagy, szerencséd van (vagy legtöbbször mindkettő), akkor előbb vagy utóbb beérkeznek hozzád az első külföldi megkeresések. Nagy a valószínűsége annak, hogy a leendő ügyfél külföldön élő magyar, ebben az esetben a helyzet nem annyira bonyolult, kisebbek a nyelvi és kulturális akadályok, hasonlóak az elvárások, mintha idehaza dolgoznál, ha szerencséd van, akkor az utazáson kívül nem sok más gondod akad. Mi a helyzet akkor, ha az ügyfeleid egyike sem magyar? Mi van akkor, ha teljesen más kultúrából származik, másképpen szocializálódott, sőt, igazából még a képeidet sem ismeri, csupán megbízik egy közös ismerősötök véleményében?

magas hegyek, tenger, kell-e ennél szebb díszlet egy-egy jó esküvői fotóhoz?

Hosszasan mesélhetnék a saját kisebb-nagyobb sokkjaimról, de ha csak egyet mesélek el, nevezetesen azt a szorit, amikor egy londoni esküvőn a vőlegényről a templom kapujában úgy derült ki, hogy egy herceg, Nigériából, hogy a nagyapja (aki nem más, mint egyike a hat tartományi főnököknek, ergo királyi rangban él) kezét vadidegen emberek kezdték csókolgatni a nyílt utcán, nos akkor érezhető, hogy a szakmánk telistele van meglepetéssel.

Egy ambíciókkal, várakozásokkal, némi hazai gyakorlattal és berögződésekkel külföldre érkező fiatal kollégát azonban számtalan sokk érhet a külföldi munkavégzés során. Ezek közül a legnagyobb sokk az lehet, amikor megérkezel a világ legszebb tájainak, városainak egyikébe, azzal az elképzeléssel, hogy megcsinálod életed legjobb páros (populárisan: kreatív) sorozatainak egyikét, majd az egészből semmi nem lesz. Csalódott leszel, mert nem jött be a számításod. A páros nem akar veled “párosfotózni”, sőt, látszólag ügyet sem vet rád, a korábbi szívélyes levelező viszonyotok hideg tárgyilagosságba fordul. Láthatóan nem is értik, mit akarsz, nem is kérik, amit te adni szeretnél. Mi lehet a baj?- kérded.

A válasz nagyon egyszerű. Te az esküvőfotózás magyar “dialektusában” kommunikálsz, ők meg egy számodra idegenben. Amikor külföldre mész, számolnod kell azzal, hogy ott akár minden másképpen van. Ha felkészülsz, megnézve néhány ottani menő weboldalát, talán segíthet, de nem feltétlenül. A látványosabb, könnyen “eladható” fotók jelentősen felülreprezentáltak és a valóság esetleg teljesen más lehet.

menyasszony és legjobb barátnői: ez az esküvői fotó mindig biztos siker

Nagyon nehéz általános receptet adnom, hogyan lehet felkészülni az egyes célországok vonatkozásában, de azért próbáljuk meg, méghozzá az egyes esküvői szakaszok szerint:

1. Készülődés fotózása

A készülődés az esküvő nagyon fontos része, de ne gondoljuk azt, hogy ennek fotózása mindenhol kézenfekvő. Anglia, USA egyszerű helyek, mert a készülődés igen erős szociális eseménynek számít, a fiúk és lányok külön-külön, csoportosan készülnek. Ez igaz Dél-Európára is, de míg Észak-Spanyolországban a készülődés viszonylag publikus esemény, addig Dél-Spanyolországban, Olaszországban, Görögországban, Cipruson (figyeljük meg, hogy ezek mélyen katolikus vagy ortodox katolikus országok) férfi fotós szinte be sem léphet a nők közé és fordítva. Izraelben a készülődés bizonyos fázisaiban, amelyek egy része még sabbath előtti pénteken zajlik, ráadásul fotózni is tilos. Az arab országokban jobb, ha meg sem említed, hogy lefotóznád a menyasszonyt készülődés során. Ez alól érdekes kivétel lehet Dubai, ahol főleg indiai vendégmunkások hindu esküvőihez lehet hozzáférésed. A hindu esküvőkön a készülődés bizonyos fázisait lefotózhatod, de nagyon nem mindegy, milyen országban van az esküvő, itt nagyok a különbségek. Nyugat-Európa igen változatos, itt már szinte csak a párostól függ, akarnak-e fotókat a készülődésről. Nem árt, ha főszabályként elfogadjuk, jobb, ha konzervatívan állunk ehhez a szakaszhoz, azaz a menyasszonyt már sminkben és gyakorlatilag felöltözve (a ruhaigazítás fázisában) kezdjük fotózni. A vőlegényt sem illik félmeztelenül, hiányos ruházatban megörökíteni, legjobb, ha a kiegészítők, cipő felvételekor kapcsolódunk be az eseményekbe.

2. Leánykikérés

A leánykikérés hagyománya alig néhány (általam is ismert) kultúrában található meg. A magyarok lakta területeken fotóztam már ilyent a környező országokban, ezen kívül szinte csak Görögországban és a posztszovjet (ukrán, orosz) államokban láttam változatait. A hindu esküvőkön, amennyiben valóban a többnapos, hagyományos módon rendezik őket, szintén van leánykérés, ez zseniális, látványos parádé..és persze teljesen más módon zajlik, mint az itthoni, sírós, szinte jajveszékelős módi.

3. Templomi szertartás

A legtöbb országban nem létezik kettős eljárásrend, azaz a templomi szertartások jogszerűségét az állam elismeri. Ezen országokban az általunk ismert eljárásrend kiegészül a papírok aláírásával. Számítsunk rá, mert ez vagy az oltárnál, publikusan, vagy egy külön helységben történik meg, gyakran a ceremónia részeként. A katolikus és neokatolikus (református, evangélikus, baptista, anabaptista stb.), valamint görögkatolikus esküvők eljárásrendje közt is elég jelentős különbségek vannak, de még jelentősebb különbségek vannak a többi világvallás esküvői szertartásai terén. A buddhista szertartás például önmagában is érdekes, hisz az esküvő nem tartozik a szakrális események közé, így a megrendezése alkalomról alkalomra a lelki vezető és a páros akaratán, megállapodásán múlik. A bahai szertartáson nem lesz pap és a logisztika nagyon furcsa, először azt sem tudod, merre kell állnod és mit kell fényképezned.  A hindu esküvő jelképrendszere egészen más, mint a megszokott, nem ugyanazok a fő momentumok. Hogy csak egy példát említsek: a gyűrűhúzást akár ki is hagyhatod, nem számít fontos eseménynek. A zsidó esküvő minden mástól erősen különbözik és komoly felkészülés szükséges, hogy lefotózd azokat a rejtett eseményeket, amelyek az esküvő szimbolikájához hozzá tartoznak. Akárhogy is legyen, a felkészülés néha komoly odafigyelést igényel, mert ugyanaz a római katolikus esküvő itthon és mondjuk Spanyolországban teljesen mást jelenthet, főleg az etikett, mozgási szabadság és öltözet tekintetében. Ugyanúgy komoly meglepetést okozhat egy hazai neológ szertartásokhoz, viszonylagos lazasághoz szokott kollégának, ha Izraelben vagy Brooklyn-ban kell ortodox, neadjisten’ haszid zsidó esküvőt fotóznia.

4. Civil szertartás

A civil szertartások viszonylagos hasonlóságuk miatt kevés váratlant tartalmaznak egy magyar fotós számára, talán a logisztika lehet eltérő, találkoztam azonban olyanokkal (például Németországban, Luxemburgban, Svájcban), ahol a páros, a szertartásvezető és a vendégek elhelyezkedése teljesen különbözött a megszokottól. Az eljárásrend azonban nagyjából azonos, a beszéd(ek)et a dokumentumok ünnepélyes aláírása és általában jeggyűrű cseréje követi.

5. Fogadás

Országonként és kultúránként eltérő a jelentősége a fogadásnak, amely a szertartások után következik. A szerepe legtöbbször az, hogy áthidalja a vacsoráig terjedő időt, továbbá lehetőséget adjon az ajándékok átadására, de bizonyos kultúrákban (pl. Sri Lanka, India) a táncos-zenés vacsora hiányozhat, a fogadással az egynapos esküvő napja nagyjából véget is ér (azért írtam egynaposat, mert a tradicionális indiai esküvő 3-7 napig is tarthat) . Érdekes lehet az a tény, hogy bizonyos esetekben a fogadás nyitóeseménye a menyasszonyi torta felszelése.

6. Vacsora, Party

A vacsora megtörténhet igen gyorsan és hasonlóképpen alaposan, mint nálunk. A nyugati kultúrákban általában nem csap át dorbézolásba, az USA-ban, Nagy-Brittaniában és több Nyugat-Európai országban igen hamar, nagyjából 22-23 óra magasságában vége is szakad. Ebben nem kis szerepe van a nagyon magas terembérleti és munkadíjaknak, innen már minden óra horribilis összegekbe kerül. Meglepő lehet, hogy legtöbb helyen nincs élőzene, ennek szintén a magas költségek az okai, na meg az, hogy kevés zenekar kényszerül a megélhetés ezen – igencsak nehéz – módját választani. A vacsora kiemelt jelentőséggel bír a dél-európai országokban, viszont a nagy meleg miatt későn kezdődik, nem ritka, hogy a vendégek éjjel kettőkor eszik az utolsó fogásokat. Az erős szociális hálóban élő (főleg dél-európai) országokban természetes elvárásnak számít, hogy lefényképezd az asztaloknál ülőket, erre ne sajnáld az időt, menj biztosra, még akkor is, ha külön nem kérik. Vigyázzunk, a torta felvágása gyakran a vacsora nyitóeseménye és nem egyike a záróaktusoknak, ahogy megszokhattuk!

7. Páros portrék, párfotózás

Lehet kapaszkodni: általában elmondható, hogy minél fejlettebb országról van szó, annál kisebb a jelentősége. Az emberek vizuális kultúrájának része az, hogy fotók készülnek róluk. Így az esküvő napja legtöbbször nem indok arra, hogy önmegvalósítsanak. A páros fotózást, mint többórás eseményt így nyugodtan el is felejtheted, jó ha lesz fél órád erre a célra. Vannak azonban kivételek. Ha a fotós a páros portréi miatt ismert, esetleg ünnepelt, keresett személyiség, akkor a munka átcsúszhat ebbe az irányba, néha nem is az esküvő napján, hanem az azt követő valamelyik napon. Ha az esküvő ún. destination wedding (azaz olyan választott, jellemzően külföldi, szép helyszín), akkor szinte biztosra veheted, hogy emlékül készülnek majd páros fotók a helyszíneket bemutatandó.

Hogy mi a végszó? Bár megfigyelhetők törésvonalak a különböző országok piacok mentén, mégis minden esküvő más és egyedi. Neked fel kell készülnöd arra, hogy a páros a “helyi dialektusban” kéri majd a fotóit, de különösen rugalmasnak kell lenned. Nem szabad erőltetned sem az eljegyzési, sem a páros fotókat, de nyitottnak kell lenned és mutatnod kell némi kezdeményezőképességet. Ha jól csinálod a dolgod, akkor a páros és te is elégedett leszel. Ők azért, mert a nekik megfelelő fotókat kapták, te pedig a portfóliódban tudhatsz néhány különleges képet, amelyek jellemzőek az adott környezetre.

Sok sikert és kitartást!