A magyar piac is elkezdte ízlelgetni a kifejezést: esküvői fotozsurnaliszta. Legtöbben ugyan azért keresnek meg bennünket, mert azt gondolják, hogy – idézek a tipikus megkeresésből -a „természetes hatású, élettel teli” képeiket tőlünk kaphatják meg, de a műfaj azért nem ilyen egyszerű, egy anyag nem csupán attól lesz jó, hogy természetes hatású. A helyzetet bonyolítja, hogy olyanok is zsurnalisztának hirdetik magukat, akik láthatóan soha nem tanulták ezt a szakmát. Próbáljunk meg erről beszélgetni egy kicsit…
Először is, ott van ugye a fotóriporter, aki néhány alapvető tulajdonságról ismerszik meg:
1. Nem avatkozik bele az eseményekbe, azaz nem irányítja a résztvevőket, nem zavarja őket, viselkedésével nem módosítja a cselekményt. Nem módosítja a helyszíneket, azaz nem helyez máshová tárgyakat, nem rendezi át a jelenetet.
2. Személye nem látszik a képeken, azaz az alanyai jellemzően sem irányított, sem spontán módon nem néznek a kamerába. (Ha mégis, az a véletlen műve.)
3. Az általa ábrázolt történet alanyai nem pózolnak.
4. Minimális mértékben módosítja az elkészült képet, hiszen a zsurnaliszta etika igen korlátozott eszközkészletet engedélyez.
Másodszor pedig ott van a zsurnaliszta feladata: történetet elmesélni. Ahogy az elbeszélés, regény sem úgy épül fel, hogy leírjuk az összes eszünkbe jutó szót, a fényképanyag sem az esemény tetszőleges állóképeiből áll. Az esküvői fotósorozat olyan, mint egy regény, vannak szakaszai, struktúrája és eszközei a cselekmény elmesélésére, az üzenet kibontására és a körülmények leírására. Figyelembe véve azt a követelményt, hogy a képi történet elemeinek nem klisékből, hanem az eseményre egyedileg jellemző, formai és tartalmi szempontból is kiemelkedő, ún. kulcsmomentumokból (ld. a decisive moments meghatározását Cartier-Bresson-tól) kell állnia, nagyjából sejthető, hogy a látszólag egyszerű „kattintgatás” valójában nem véletlenszerű. A képzett esküvői fotozsurnaliszta mozgását az irányítja, hogy az elé táruló valóságot jól érhető képi struktúrákba, ún. fotóesszékbe szervezi, elkészítve a megfelelő tartalmú és a megfelelő formai jegyekkel rendelkező képeket.
Fotozsurnalisztává senki nem alakul ösztönös módon, ez a szakma egy csomó speciális ismeretet igényel és teli van szakmai követelményekkel, elsajátításához idő és sok-sok gyakorlat kell.
Következtetés: Attól, hogy a képeid nem beállított jelenetetet ábrázolnak és fekete-fehérbe rakták át őket, még nem alakulnak át kerek, szép történetté. Amikor fotozsurnalisztát keresel, aki igényesen meséli el a te sztoridat, akkor különösen gondosnak kell lenned, az emberedet leginkább a fotoriporter-iskolát végzettek közt kell keresned..
