Esküvői fotós, esküvői fotók, esküvői fotózás a Nászriporterektől
Esküvői fotós, esküvői fotózás Magyarországon és bárhol a világon

Az esküvõfotózás Mc’Donalds-a

Emlékeztek azokra a csudálatos óvodás fotókra, amik a mi korosztályunkról készültek? Telefonnal, mackóval, földgömbbel pózolva…

Hát igen, irtó helyesek voltunk, csak két gond van ezekkel a képekkel: mindannyiunknak egyforma van belőlük, amik köszönő viszonyban sincsenek a gyermekkori énünkkel… ha a gyerekemnek meg szeretném mutatni, hogy milyen voltam kicsinek, biztos nem ezekkel a képekkel illusztrálnám…

Untitled-1

Eszter kredenccel, Eszter mackóval, Eszter testvérrel, Eszter telefonnal (bilifrizura by Apa)

hanem inkább ezekkel, mert őszinték és elmondják, milyen voltam:

2b

Eszter édességet kap, Eszter nem kap édességet, Eszter elneveti az óvodai műsort, Eszter tesóval (fotók – Apa)

És miért is írok erről? Egy ismerős lányzó a napokban feltöltötte az esküvői galériáját a Facebook-ra. Egy (igen, egy!) fotó volt az ifjú párról, a további 30 képen a dekoráció, a madárkalitkák, bőröndök, gyönyörű virágok, zászlófüzérek, kalligrafikus feliratok láthatók…ez az eset egyáltalán nem egyedi és kezd az a benyomásom lenni, hogy az esküvő kezd valami dekoros versenyfutássá válni.

Az igényes, a pár stílusát tükröző dekoráció valóban fontos, mondhatni a hab a tortán…de mi van, amikor eltűnik a torta és csak a hab marad?

Sok pár úgy érzi, hogy ez az esküvője napjának fő üzenete? Ez fejezi ki az érzelmeiket? Ezzel szeretnék megmutatni, hogy mennyi energiát/pénzt áldoztak az esküvőre? Ezeket a képeket 30 év múlva is ’időtlen emléknek’ fogják érezni? Tényleg úgy érzik, hogy semmi megmutatható egyedi nincsen bennük és az esküvőjük napjában? Vannak visszatérő elemek, de valóban visszaadható a nap hangulata csupán a gyűrűhúzás-csokordobás-csoportkép-tortavágás futammal?

És valóban ennyire egyformák a párok, amennyire egyforma fényképek ugrálnak fel a közösségi oldalakon?

A sok Mr&Mrs felirattal fotózkodás, zászlófüzér előtt pózolás valóban kifejezi egy esküvői nap lényegét? Ezek a képek lehetnek helyesek, de számomra pont a a párok és esküvőjük egyedisége és érzelmei hiányoznak róluk, az a boldogság, önfeledtség, amit az ad, hogy megtalálták a párjukat és összegyűltek a szeretteink, akik nyüzsögnek, izgulnak, örülnek, beszélgetnek, melegük van… Hiányzik a történetmesélés, az egyediség és a meg nem ismételhetőség.

3

pózolj bőrönddel, pózolj Mr&Mrs felirattal, pózolj lufival – és garantáltan senki sem tudja meg, milyen vagy valójában (fotók – shutterstock)

 A vizuális közhelyeket két módon lehet elkerülni: újszerű témával vagy újszerű látásmóddal…esetleg mindkettővel, de ahhoz istenáldotta zseninek kell lenni.

Esküvő témában főleg nehéz nem közhelyesen fényképezni: a témák ismétlődnek és kevés pár meri magát vállalni. És bizony kevés fotós vállalja, hogy az egyértelműt nem egyértelműen mutatja meg, hiszen látható egy ’könnyen emészthető’ trend, mely szerint, senkit nem érdekel a kompozíció, a fény, a beállítás, ha van rajta zászlófüzér vagy színes lufi, az eladja a fotót, emiatt sok szakmabeli nem is érzi feladatának, hogy ennél több energiát fektessen bele– de akkor a fotóst mi különbözteti meg a futószalagon készülő, egyen-óvodai képeket gyártó megélhetési fotóstól? És a fotóanyagot egy stockfotó gyűjteménytől?

Ami a ’80-as évek fa mögül kikukucskálós, bokor előtt kamerába néző-gyűrűmutatós, szökőkút mellett letérdelős képe volt, az a mának az ablakon kirévedő menyasszony, csilláron lógó cipő, Mr&Mrs felirattal, zászlós macaronnal pózoló, csupa ellenfényes képe.

A szakmabeliek (és itt nem csak a fotósokról beszélek) felelőssége kibontani a párokat, elmesélni és megmutatni nekik, hogy nem kell magukat ‘hab’ mögé rejteni, vannak elég értékesek ahhoz, hogy közhelyek nélkül magukat adják!

Én azt gondolom, az egyetlen út, ami egy esküvői anyagot sajáttá tehet, az az őszintesége – a fotózsurnaliszta megközelítés, az elkapott pillanatokkal visszaadott hangulat, a ’szokásos’ mozzanatokon kívül lenyomott exponáló gomb, amikor nemcsak a jelenet van megörökítve, hanem az arra adott érzelmi reakciók. Ugyanis a zászlócskák ki fognak menni a divatból, de az érzelmek időtállók, melyek az unokáknak ugyanazt fogják jelenteni, amit az esküvő napján jelentettek. Ehhez azonban nem lehet pózoltatni, klisékből építkezni,  illetve sem agyban, sem sebességben nem lehet lekésni a pillanatot. (Lásd alul lévő képek!)

És miért tartom ezt fontosnak?

Mert a ma házasodó korosztály 70%-ának egyforma esküvői képei lesznek… és kár lesz 30 év múlva pironkodva elővenni a Mr&Mrs képeket, melyek pont annyira lesznek egyediek és a rajtuk lévőkről mesélők, mint az óvodai képeink…

Óvodás korunkban azonban nincs nagyon választásunk, hogy hogyan fotóznak minket, mit mutatunk magunkból, de felnőttként igen. Az ovis képeinken ezért tudunk kuncogni a gyerekünkkel, de azt is vállaljuk, hogy felnőttként is tömegtermékre, az esküvőfotózás mekis kajárára szavaztunk (csak épp nem telefonnal, hanem dekorral pózolva)?

x, Eszter

                képek:  Fekete Csaba, Gyurcsák Peti, Magyar Csaba, Molnár Eszter

Comments (6):

  1. Szücs János

    2014. szeptember 11. csütörtök at 09:56

    Csaba, igazad van, de a kérdés bennem leginkább az, hogy a fent említett esetben mennyire tehet a fotós kolléga arról, hogy milyen képek kerültek fel a Facebook. Biztos készült másik 2000 kép esküvőről, a vacsoráról, a mulatságról. (Vagy újabban bulinak hívják?) Nyilván a kedves “megredelőnek” ezek voltak a legfontosabb közlendői az esküvőjével kapcsolatban. Nem lehet, hogy csak el akart dicsekedni a nagyvilágnak, hogy nála milyen remek (értsd: drága) dekoráció volt a templomban, a vacsoránál, az összes helyszínen???

    Rá lehet erre csodálkozni, de te is elég régen vagy már a szakmában ahhoz, hogy ne tudjanak nagyon újat mutatni.
    És ha a menyecskének az volt a legfontosabb, hogy a dekorációval dicsekedjen, a jó hangulatot felidéző képek helyett… szíve joga…

    Az esküvő az a társadalmi/családi esemény, ahol már régóta nem a valódi értékek vannak előtérben. Talán sose voltak…

    Bocsánat, hogy kívülállóként belekotyogtam.

  2. Fekete Csaba

    2014. szeptember 11. csütörtök at 12:55

    Először is, ezt nem én írtam, hanem Eszter, de egyetértek vele. Az nem is kérdés, hogy milyen képek készülnek még, bőven elegendő, hogy a közízlés szépen lassan ismét eltolódik egy torz, művi, trendi irányba. A fotósokon ismét nagyon sok múlik. Anno sikeresen kiszorítottuk a parkos-kézcsókos, tenyérre állítós jópofaságokat, mert a legkevésbé sem voltak hitelesek és vállalhatóak. Most a kalitkás-bőröndös-írógépes xarságok vannak soron, de nem adjuk fel…

  3. Júlia

    2014. szeptember 11. csütörtök at 16:28

    Engem dekorosként elszomorít, hogy “már megint” mi lettünk előkapva negatív példaként…Szerintem nem csak az a fontos, hogy a jövőben mit mutatok az unokáimnak, hogyan őrzöm meg a nap emlékeit, hanem az is, hogy a jelen pillanatot milyen lelkülettel élem át. Hiszek benne és a visszajelzések is meggyőztek arról, hogy az esemény hangulatához igenis sokat hozzáad a környezet, amit a munkánkkal megteremtünk.
    Értem én a bejegyzés lényegét, tévedés ne essék, de annak ellenére, hogy igenis vagyunk a szakmában, akik felelősséggel és elhívatottsággal végezzük ezt a feladatot, folyamatosan azzal találkozom hogy valahol lelegyintenek ( “á, az csak a dekor”, “á az nem fontos”, “á, az felesleges”) és pont olyan emberek, akik szintén a “látvánnyal” foglalkoznak. Ilyenkor bizony megkérdezem magamtól, van- e értelme egyáltalán annak, amit csinálok, várhatom- e azt, hogy egy laikus értékelje és tisztelje a munkám, ha azok nem teszik, akik az “esküvőiparban” dolgoznak?

  4. Fekete Csaba

    2014. szeptember 11. csütörtök at 19:07

    Szerintem itt szövegértési problémák lesznek, kedves Júlia. Nem baj, próbáljuk meg még 1x:

    “Egy ismerős lányzó a napokban feltöltötte az esküvői galériáját a Facebook-ra. Egy (igen, egy!) fotó volt az ifjú párról, a további 30 képen a dekoráció, a madárkalitkák, bőröndök, gyönyörű virágok, zászlófüzérek, kalligrafikus feliratok láthatók”

    A dekoros azt csinálja, amiért fizetnek neki, tiszta sor… de hol is említettük itt a dekoros felelősségét, szerepét?

  5. Júlia

    2014. szeptember 11. csütörtök at 19:45

    “…kezd az a benyomásom lenni, hogy az esküvő kezd valami dekoros versenyfutássá válni.”

    “A szakmabeliek (és itt nem csak a fotósokról beszélek) felelőssége kibontani a párokat, elmesélni és megmutatni nekik, hogy nem kell magukat ‘hab’ mögé rejteni, vannak elég értékesek ahhoz, hogy közhelyek nélkül magukat adják!”

    Különben a felsorolt dekorációs elemek szintén csupa jelenleg divatos, könnyen eladható dekorklisé, valóban, tehát van párhuzam.
    Mint a hozzászólásomban is megjegyeztem, értettem a bejegyzés elsődleges mondanivalóját, de számomra egy egész más üzenetet is magába foglalt.

  6. Molnár Eszter

    2014. szeptember 11. csütörtök at 20:55

    Persze, Júlia, megértettük, hogy számodra más üzenetet hordoz a cikk, mint amiről valójában szól.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.