El sem tudjátok képzelni, hányszor teszik fel nekem ezeket a kérdéseket: „melyik volt az eddigi legkedvesebb esküvőd?”, „mely fotóidat szereted a legjobban?””mi volt a kedvenc helyszíned?”.Létezik erre egy régi frappáns válasz: „a kedvenc fotóm az, amelyet holnap fogok elkészíteni”, de most mégis megpróbálok kiemelni néhány fényképet a múltból, hogy megmutassam, milyen módon születnek a képek és hogyan kezdünk el kötődni hozzájuk. A feladat nem könnyű, hiszen csak a digitális korszakban, 2006 óta, több, mint kétmilliószor nyomtam le a gombot..
1. Anna első esküvője. Kecskemét. Ez a fotó igen sokáig az első kép volt, amely megjelent az oldalunkon. Azért szeretem, mert minden benne van, amiről a szakmám szól. Nagyapa és unokája igen bensőséges kapcsolatát mutatja és mozgásban, távolról, rettenetes fényben készült, sok-sok ember gyűrűjében.
2. Rose és Rele esküvője, Brixton, London. Egy tizenkét négyzetméteres, zsúfolt szobácskában készülődött hat nagydarab fekete fiú és majd’ megőrjített, hogy nem tudok tiszta felvételt készíteni róluk. Hol ez, hol az lógott be mindenfelől, a srácok kapkodtak, kiabáltak. Aztán egyszer csak csend lett és elkezdték érezni az esemény jelentőségét, abbahagyták a vihogást. Onnan könnyebb lett és jött ez a kép, sok másikkal egyetemben.
3. Johi és Slomi. Budapest. Ekkor találkoztunk először, hogy beszélgessünk az esküvőjükről és csináljunk néhány felvételt róluk. Semmit nem pózoltak, ez a csodaszép mozdulat belőlük jött. Azért szeretem ezt a képet, mert minden alkalommal az esküvőjükön elhangzott szavak jutnak eszembe, Ruth könyvének sorait megidézve: „Ne unszolj, hogy elhagyjalak, hogy visszaforduljak tőled. Mert ahová te mégy, oda megyek én is, és ahol te megszállsz, ott szállok meg én is. Néped az én népem, és Istened az én Istenem. Ahol te meghalsz, ott halok meg, ott temessenek el engem is. Úgy tegyen velem az Úr akármit, hogy csak a halál választ el engem tőled”
4. Cristina és Daniel. Pontevedra, Észak-Spanyolország, nem messze a portugál határtól.. Ez a fénykép az első spanyol esküvőnkön készült, egyike azon ritka pillanatoknak, amikor a spanyolok pózolnak a kamerának. Csak a kedvünkért tették, az esküvők legtöbbjén nem készülnek beállított képek.
5. Lucretia & Juan-Luis, Porto de Espasante, Spanyolország. Azért szeretem ezt a fotót, mert remekül megmutatja, hogy nem mindig az esküvő főszereplőinek lefényképezése a legjobb választás. A házaspár kijövetelére várakozó lányok feszült testbeszéde, a mögöttem álló vendégek árnyéka bevezeti a következő jelenetet, amikor is az ajtón kilépő friss házasokat spanyol módi szerint jól megdobálják virágokkal ..
Bízom abban, hogy megérzitek, minden egyes fotó mögött utazások, történetek, sorsok, élmények rejtőznek, amelyek szezonról szezonra, mint ez őszi erdőben az avar, rétegeket képeznek a lelkünkben.
