Ezt a cikket pár hete találtam az ISPWP (International Society of Professional Wedding Photographers) oldalán és mivel egy jellemző tévhitet érint, lefordítottam és most beteszem ide:
….
Gyakran előforduló párbeszéd esküvőkön a svédasztalnál sorbanállva vagy a nyugodtabb időszakokban, amikor éppen nem készítek képeket:
„- Aha, ön a fotós.
-Igen uram, én vagyok az és imádom ezt csinálni.
-Na igen, nem csodálom. Remek munkája van. Nagyszerű lehet heti egy napot dolgozni”
Hasonló történeteket gyakran hallok más kollégáktól. Úgy tűnik, igencsak hamis az általános kép arról, mit csinálnak valójában az esküvői fotósok egész héten. Ez tökéletesen érhető is, hiszen az emberek csak az esküvőjükön látnak minket dolgozni. Éppen ezért úgy gondoltam, érdekes lehet egy felmérést készíteni, mivel foglalkoznak igazából a hétvégi fotózás mellett és remélhetőleg segít tisztázni néhány alapvető tévhitet azzal kapcsolatban, mi történik a kulisszák mögött, miután otthagytuk a vacsorát.
Ötven esküvői fotós válaszolt, ami egy elég jó merítés és nagyon csodálkoznék, ha egy komolyabb mintavétel sokkal másabb eredményt hozna ki.
A közhiedelem
Ez az, amit képzelnek az emberek arról, mivel töltik az idejüket az esküvői fotósok (és mivel szeretnék tölteni az idejüket jónéhányan):
A valóság
És amivel az esküvőfotósok valóban eltöltik az idejüket:
Nyilvánvalóan több időt töltünk a számítógépek előtt, mint a fényképezőgép mögött, ami a digitális idők jele.
Idézetek
Itt van néhány kiragadott idézet azoktól, akiki visszaküldték a kérdőivet:
„Az esküvők nagyon szezonálisak lehetnek. Augusztus, szeptember és október a legzsúfoltabbak Közép-Nyugaton (az USA-ról van szó – a fordító). Ezekben a hónapokban nem szokatlanok a 80-90 órás munkahetek. Januártól már a 30-órás munkahetek a megszokottak)” – Verna Pitts Photography
„Az ügyfelek azt gondolják, hogy ez egy idegtépő, de szép munka. Azt kívánom, bárcsak értenék, milyen sok minden történik a háttérben és mennyire szezonális lehet. Az április-novemberi időszak évek óta egy nagy elmosódott folt csupán. Bár, az igazat megvallva, semmiért nem cserélném el a munkám” – Jamie Bosworth
„A napról napra ismétlődő marketing-, internetes- és más üzleti feladatok olyan sok időmet veszik el, hogy az esküvő napja számomra már munkaszüneti napnak számít. Lazítok és végre azt csinálom, amit szeretek. Majd hétfőn… vissza a bányába” . – Jan Garcia Photography
„Minden fotografálással töltött óra után hat óra utómunka következik: színkorrekció, albumkészítés,nyomatrendelés stb. Ez nem foglalja magába az irodai munkát, telefonhívásokat, ügyféltalálkozókat, levelezést, weboldal-karbantartást. Amikor ezeket a dolgokat elkezded részletezni, akkor az emberek megértik, ez teljes embert igénylő munka.” Karen E. Segrave, KES Wedding
„Cégünk a kezdetektől a legvégéig kilencven munkaórát fektet be minden egyes menyasszonyba. Mindig nevetek, amikor az ügyfelek azt kérdezik,” milyen érzés heti egy napot dolgozni?” Bárcsak úgy lenne 
” Julie Hughes – Abbey Portrait Studio
„Néha az új ügyfelek mondják: „Hiszen csak hétvégente dolgozol”. Olyankor el szoktam mondani nekik, hogy egész héten el vagyok foglalva. Utómunka, irodai munkák, albumkészítés, portréfotózás, marketing stb. Nem bánom, ha el kell ezt mondanom nekik, mert nem szeretném, ha azt hinnék, hogy lazsálok egész héten.” – Rachel Michael – Metropolitan Imageworks
„Az esküvői fotósnak egy csomó munkaköre van: ügyvezető, hirdetési igazgató, HR-vezető, tanár, könyvelő, informatikus, kreatív igazgató, befektető, dizájner, kutató, ügyfélfelelős, alkusz, webmester és takarító” – Fritze Liedtke –Fritz Photography
„A negyedik üzleti évemben azon veszem észre magam, hogy állandóan elemzem a marketing-munkám és figyelem a versenytársaim. Ebben az állandóan változó iparágban csak az, hogy felszínen maradj és lépést tarts a többiekkel, szinte teljes munkaidődet elveszi” – Gino Siller Photography
„Fotográfusként rengeteg időt töltesz el a számítógép előtt. A hirdetési módszerek és a közösségi média változása rengeteg időt vesz el. Nem fotósnak, hanem fotós/ grafikusművész/ web-dizájner/ könyvelő/ recepciós/ blogger-nek kéne hívni bennünket.” Amanda Dunlap – Lightside Photography
….
És most az én kommentjeim következnek:
Hazánkban nem minden van így. Először is a szakma még nem termelte ki azt professzionális réteget, akikre a fenti cikk vonatkozik. A legtöbbek másodállásban űzik az ipart, számukra ott van még a főállás, belegondolni is rossz, hogy a fotók utófeldolgozását és a többit hogyan lehet esténként/éjjelenként csinálni. Azokra azonban, akik kizárólag ebből élnek (szerintem összesen nincsenek egy tucatnyian) körülbelül a fentiek jellemzőek, kisebb arány-eltolódásokkal, idehaza pl. szinte senki nem használja még a social networking-et alapvető eszközként, az USA-val ellentétben, nálunk még nem minden esküvőhöz készítenek albumokat stb. És persze itt van még egy óriási különbség, a legnagyobb hazai sztárok sem keresnek annyit, mint egy átlagos amerikai fotós, inkább a felét-harmadát. Így a hazai elit sokkal-sokkal többet dolgozik szezonban, mint amerikai kollégáik. (Nem tudok olyanról, hogy az USA-ban bárki is havi 12-13 esküvőt csinálna a megélhetésért). A mi tipikus munkaheteink a csúcsszezonban (ami nálunk augusztus) ezért inkább 120-130 órásak, ami kolosszális megterhelést jelent, szinte lehetetlen ép ésszel kibírni.
Jó cikk:) Gratula:)
Magyarországon járt amerikai esküvőfotós az előadásában is jól érzékeltette a két ország közti különbséget e témában:)
Még1szer gratula
BUÉK:)
Remélem ezt a cikket sok menyasszony és vőlegény is elolvassa. Amikor már az esküvő utáni napon szeretnék a képeket, albumokat és elmondom neki, hogy még az utómunka, minimum öt nap, akkor hitetlenkedve néz rám. Akkor még nem beszéltünk a fent említett plusz feladatokról és persze néha kéne aludni is
Méltatlanul alábecsülik a munkánkat. ( sajnos erről a szakma bizonyos képviselői is tehetnek ) Remélem egyszer helyreáll a rend és belátják az emberek nem véletlen, költünk olyan temérdek pénzt technikára, nem véletlen tanulunk és fejlesztjük magunkat , hiszen ez mind az Ő érdekükben is történik.
Mindenkinek sikerekben gazdag boldog új esztendőt kívánok!
Köszönjük a cikket, és az áttekintést. Jómagam kaptam már rosszabb indulatú kommentet is, de ez most nem írnám le. Sok mindent nem tudok hozzátenni az előttem szólókhoz valamint a cikkhez, csak egy személyes tapasztalatot: 2009 októberében döntöttem úgy, hogy főállásban azzal szeretnék foglalkozni ami a legnagyobb öröm számomra: az esküvői fotográfiával. Azt gondoltam, hogy ha a korábbi főállásomat elhagyom, akkor több szabadidőm lesz. Az elmúlt három hónap (pedig nincsen szezon) bebizonyította az ellenkezőjét: megbeszélések, marketing, web fejlesztés, képkidolgozás, albumkészítés, tanulás! Semmivel sincsen több szabad időm, azonban a munkámat szélesebben és precízebben végezhetem. Bízom benne, hogy előbb-utóbb egy-egy ilyen cikk publikálva lesz valamilyen nagyobb médiában, és a megrendelőink érezni, látni fogják, hogy az esküvői fotózás – mint munka – több a 10-12 óra látható együtt töltött időnél.
Ezáltal az értéke is a helyére kerül majd…
Köszönjük a cikket.
Üdv. A.
Tudom, hogy a nem feltétlenül érdemes összehasonlítani a két feladatot, de az esküvői videó készítésével foglalkozók is hasonlóképpen vannak “terhelve”. Ha arányaiban nézem, az összes utómunkával töltött idő nálunk is legalább a háromszorosa a felvételhez viszonyítva. És ezt a háromszoros “pluszt” valóban kevesen érzékelik. Talán épp emiatt nincs is megbecsülve kellőképpen egyik szakma sem. Vagy legalábbis gyakran nincs…
Gyakran találkozom fórumokon olyan értelmetlen vitákkal, hogy melyik szolgáltató munkája ér többet. A fenti statisztika érdekes érv lehetne egyszer-egyszer az okoskodókkal szemben.